Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-07-25 / 30. szám

kivitele maradt ránk: szerkeszteni egy lapot az összes magyarhoni theol. ifjúság segélyével. Célja ez eszmének nagy volt, magasztos. Gondoltuk: ez lehet a legalkalmasabb orgánum arra nézve, hogy az ifjabb papi nemzedék, midőn az élet küzdterére lép, egymásban szerető testvéreket találjon, kik ugyanegy célra ugyanegy utón haladnak. Ez volt célunk: az egyesülés, s ezt megvalósítani talán sohasem lehetett volna alkalmasabb idő, mint most, midőn érezzük, liegy az egyesülés egyházunkra nézve talán soha sem lenne kívánatosabb, mint most . . . Ámde célunkat nem érhettük el, s hogy ez eszme örök időkre kivihetetlen: erős meggyőződésünk, mert mi mindent megtettünk a mit csak megtenni lehetett ez ügyben. Buzdítottunk, lelkesedve lelkesítettük a társulatokat; az eredmény kétkedés, félreértés vagy épen meg nem értés lőn, s igy csak azzal a három társulattal (a kolozsvári, enyedi s eperjesi), melyek velünk kezetfogva szintúgy örültek s lelkesedtek mint mi — ily nagy vállalathoz fogni vakmerőségnek tartottuk, s fájdalommal bár, de azon meggyőződéssel, hogy ez eszme kivihetetlen : napirendre tértünk. E fájó emlék ellensúlyozásául örömmel jelentem, hogy Szigligeti Ede drámai igazgató ur szíveskedett társulatunk számára a drámai előadásokra leszállított áru földszinti bemenetet adni ; a miért is kedves kötelességünknek ismerjük Szigligeti urnák őszinte köszönetünket nyilvánítani. Társulatunknak — fájdalom egy szomorú ünnepet is kellett megülnie ez évben. Mindnyájunk által szeretett s becsült pályatársunkat: Kardos István I. éves tlieologust május 18-án kiszakitá körünkből a halál. Emlékére gyászünnepet szentelénk, melyen Tóth József, az elhunyt osztálytársa emlékbeszédet tartott a megboldogult felett, Kecskeméti Ferenc pedig emlékverset olvasott. Hadd nyugodjék békével a szeretett pályatárs s a halála által oly keményen sújtott szülőknek adjon erőt az isten befogadni a vigasztalódás lelkét! A pályakérdésekre nézve a következőkben van szerencsém megtenni jelentésemet, 1. Nt. Kovács Albert ur 2 aranyat szíveskedett kitűzni egy a Gal. II. 11—14. vagy ugyancsak Gal. II. 19—20. versei alapján készítendő egyházi beszédre. 2. Szőcs Sándor intézetünknek tavaly végzett növendéke és B á n y a i Geiza egy-egy aranyat tűztek ki Schleiermacher „Reden über die Religion" című munkája: „Über das Wesen" részének műfordítására. 3. Madaras Gábor IIL éves theologus pedig egy imára tűzött ki egy arany pályadíjat. Fogadják az adományozók társulatunk szíves köszönetét. A maga részéről meg 3 dijat tűzött ki a társulat, mindenikét 2—2 aranynyal : egyháztársadalmi, egyháztörténelmi s vallás-philosophiai munkára. Összesen tehát 6 pályadíj lőn kitűzve ez évben önképzőtársulatunkban. Az egyliáztörténelmi kérdésre — „A reformatio története 1606-ig" — egy pályamunka érkezett, „ki múltjához érzéketlen: szebb jövőre érdemetlen" jeligével. A nt. Farkas József ur bírálata szerint óhajtandó lett volna, ha szerző közelebbi s a mennyiben lehet eredeti kutforrasokat is használt volna, ne csak 2-od s 3-ad rendű forrásokat. E forrásokból azonban elég bőven merített, a szedett adatokat kielégítő sikerrel, ügyességgel rendezte, feldolgozta, valamint irálya is meglehetősen könnyű, tiszta, világos. A kitűzött pályadijat — még ha az jelentékenyebb volna is — nagyon megérdemli. Szerzője a jeligés levélke tanúsága szerint: S z alay József I. éves th. Szintén egy munka érkezett a „V állás védelm e" című vallásphilosophiai kérdésre, „Nem a vallás az, a mit ti megtámadtok" jeligével. A n. t. Bihary Péter tanár ur kedvezőtlen itéletü bírálata következtében a munkának nem adatik ki a pályadíj. Az egyháztársadalmi kérdésre: „A lelkész társadalmi működése" — két munka érkezett. A nt. Farkas József és Kovács Albert urak összhangzó bírálata szerint mindkét mű szerzőjénél meglátszik, hogy azon tért, melyen dolgozatuk mozog — kellően, nem ismerik, a minthogy életkoruknál fogva nem is ismerhetik, a mennyire azonban fiatal ember a gyakorlati élet mezején átpillanthat: annyiban a „Hass, alkos, gyarapits" jeligéjű dolgozat szerzője nagyon helyes felfogással jár el, hozzávéve még, hogy e mű egészen szabatos, világos, könnyű nyelven van írva: a pályadíjra érd e ni e s. A „Ti vagytok e világ savai" — jeligéjű munka is sikerült és kivált a mű eleje, hol a lelkész társadalmi működésének jellemzése adatik: határozott főlényben van társa fölött. A mű többi része azonban a kitűzött céltól eltér és nem a lelkész hivatásárál hanem inkább az ujabbkori tárdalom feladatáról beszél. Erről azonban nagyon helyesen, e téren tett tanulmányait ügyesen felhasználva, valamint irálya is szép. A miért is annyira dicséretreméltó, hogy még egy második dijra is érdemes volna. E birálat folytán a kitűzött dijat az előbbi nyeri, de ez utóbbi is megérdemelvén a jutalmat : számára a vallásphilosophiai kí nem adott díj adatik ki. Az első rendüleg jutalmazandó mű szerzője a jeligés levélke tanúsága szerint Lé vay Lajos, a második szintén jutalomra méltatott mű szerzője pedig Farkas Sándor IV. éves tlieologusok. Az ima dijára három munka pályázott ; melyek a nt. Kovács Albert ur bírálata szerint átalában sikerülteknek nem mondhatók, különösen a 3. számúból hiányzik az imában szükséges vallásos melegség és emelkedettség ; a 2. számú már jobban megközeliti e kellékeket, mig az 1. számút mind imába illő gondolatai, mind különösen élénk menete kitünteti a többi fölött, s igy dacára versalakjának — a jutalom ennek adandó. Jeligéje: „Igazgass, vezérelj stb. 119. zsolt. 18 v." A jutalmazott mű szerzője : Kecskeméti Ferenc. Egyházi beszéd kettő érkezett be. A nt. Kovács