Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-07-18 / 29. szám

nél a kétszínű eljárást jogosultnak tartja, sőt nem elégszik meg ily befeketitéssel sem, hanem alkalmat vesz magának azon méltatlan rágalomra, mintha „a modern atyafiak, legalább némelyek két köpenyeget viselnének; egyszer az evangyeliom alapján álló prot. egyház, máskor meg az anyag és természet imádásában elmerült ész hu szolgáinak mutatják magokat." Különös egy eljárás ez! Posito sed non concesso, ha én reám illenék is ezen vád, ugy azzal nem sujtathatik az egész modern irány, melynek megbízott szószólója én nem voltam, hanem csak saját egyéni véleményemet fejeztem ki. De H. ur kap az alkalmon és vágásokat oszt a moderneknek, akár érdemlik, akár nem, mert „calumniare au dactor tamen aliquid liaeret", sok ember jelszava. De engemet is egészen méltatlanul sujt H. ur a köpenyegforgátás vádjával, mert az accomodátio az é n értelmemben a legrégibb kortól a legújabb időkig folyvást fenállott, azon helyek és idők kivételével, hol és mikor a fanatikus orthodoxok legfőbb kötelességüknek tartották a holt dogmát csépelni, és a község legmiveltebbjeit a templomtól elidegeníteni. Ellenben a legsikeresebb szónokok a merő theologiai ellentétes álláspontokat kizárván beszédeikből, a gyenge -hitűeket kímélték, de az erősebb hitűeket sem taszították el, és felfogható vallás-erkölcsi igazságok hathatós hirdetése által mindenkit a jóra lelkesíteni törekedtek. Urunk is tartózkodott oly igazságok hirdetésétől, melyek hívőkre nem találtak, és accomodálta magát hallgatói lelkiállapotához, mondván Ján. 16. 12: „Még sok d o 1 g o k v annak, melyeket nektek kellene mondanom de most el nem hordozhatjátok." „Tejnek italával tápláltalak vala titeket és nem kemény eledellel, mert azt még nem szenvedhetitek vala el, sőt még most sem szenvedhetitek." Pál 1. Kor. 3. 2. található szavai nem csupán egyes szavakra és kifejezésekre vonatkoznak, hogy „a hallgatóktól kellően megértessék", mint H. ur gondolja, hanem a „tej" és kemény „eledel" alatt fontos és különböző hitbeli dolgok értetendők, melyeket az épületesség céljából az egyik előtt leliet hirdetni, a másik előtt nem. Liseo is igy fogja lel Pál aecomodátióját, ily magyarázattal: „Denn ihr standot nocli wié Kinder auf der ersten Entwickelungsstufe eure geistischen Lebens, desshalb habe ich mieh zu euch herabgelassen". *) Mily lényeges és fontos Pál accomodátiója, még jobban kiderül 1. Kor. 0. 19 . . . verseiből: „Magamat mindeneknek szolgájokká tettem, a zsidók között ugy tartottam magamat mint zsidó, a törvény nélkül valók között mintha én is törvény nélkül való volnék . . . mindeneknek m i n d e n lettem, hogy mindenestől fogva valakiket megnyernék." Ily lényeges accomodátiót a legújabb időben Schwarz is helyesel**). „Ich gebe gerne zu, dass S eh w e ig e n ist oft aucli cin Rcde n, und vieles von imsern altén abg o e b t e n Vorstellungen lasst sich hinwegschweigen . . . aber geviss ist auch, dass die Kritik auf der Kanzel *) Daá n. und a. T. erklai't für Lelirer in Kirchen und Sehu-Icn 302. **) Pred. d. Gegenvart. 29. 30. nur mit der grössten Vorsicht, mit wahrhafter, christlieher Weisheit und Liebe geübt werden darf". Ilynemű accomodátióról H. urnák, ugy látszik az ő orthodox álláspontjáról,, nincs fogalma, mert különben nem szólna ugy : „az evangyeliom alapján álló keresztyénség alaptételei nem tűrnek válogatást publicum dolgában". A keresztyénség alaptételeit az igazhitűek köztudomás szerint azon irott dogmákban látják, melyek fősúlyt fektetnek a csudákra, melyek észszel fel nem foghatók, és még is hirdettetnek a laikusok előtt, kiknek legalább 8

/j0 része az ily tartalmú beszéd által nem elégítetik ki, és kik épen azért, mint az orthodoxok eléggé tapasztalhatják, mindinkább elmaradoznak az istenitisztelettől. A modern szónok azonban egészen más eredményre fog jutni. A miveltebbeket és tisztult hitűeket már egész irányánál fogva kielégitendi, de bölcs accomodátiója segítségével beszédét ugy fogja szerkeszteni, és oly vall á s-e r k ö 1 c s i igazságokat liirdetend, melyek egyrészről a szónok benső meggyőződésével megegyeznek, de e mellett másrészről a csodáshitűeket sem taszítja el magától, szemmel tartván „denn nicht Theologie, sondern Religion sei zu predigen," *) mert a vallás kielégíti az orliodoxot ugy mint a liberálist, és csak a dogma képezi a kettő közt a sajnos válaszfalat. Spiegel beszéli **), hogy Strauss Dávid egyik tisztelője és elvrokona egy túlzó orthodox tanítót a szabadelvű iránynak megakarván nyerni, felhozott előtte több hathatós érvet. Az igazhitű feltünőleg engedékennyé lett, majd később ezen nyílt vallomást tette : „irigylem önt és Strausst, mert önöknek mégis van valami hitök, de én Átheista vagyok". Nem tudom mily gyakoriak ily esetek az igazhitüség táborában, de azt tagadni nem lehet, hogy a modernek a tudománnyal és igazsággal őszintén kibékülni akarnak. Veritas est nesica fraudum. Az igazság alapján a liberálisok nem dogmát és theologiát, hanem vallást és erkölcsöt, nem a mythos, hanem a történet Jézusát hirdetik, a kit a külföld egyik vallásos keblű irója ekként jellemez : „O vezeté vissza a vallást az ige és cselekedetei által a külsőségekből a bensőbe, ő, ki minden áldozatnál többnek tartotta az istennek lélekben és igazságban való imádását, ő, ki vére minden cseppét, ideje minden percét örömmel szentelte embertársainak szolgálatára, ki, mint egy vallásos Winkelried, felfogá keblével ellenségeinek minden nyilait, hogy holt teteme felett, egy szerencsésebb nemzedék győzelemhez' és szabadsághoz jusson, ki a bátorság és alázatosság kettős pálmáját viselte, és kedélyének mélységével összekötötte a világot meggyőző mély belátást." ***) Ki ily alapon áll, az nem fog szorulni a tettetés és köpenyegforgátás másoknál szokásos mesterségéhez, hanem mindenki előtt ugy beszélhet, hogy az ész felvilágositassék, a szív megindíttassék, az akarat a jóra irányoztassék, szóval, hogy az egész ember a jónak, Jézusnak megnyerettessék. WEBER SAMU. *) Pred. d. Gegenvatr. 1875. 211. S. **) Pred. d. Geg-cnvart 1875. 123. S. ***) Lang. H. lieligiöse Keden 30. S,