Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-07-18 / 29. szám

pályájuk kezdetén. A ki fellép oly szándékkal, hogy ő szolgálni akarja istent, Krisztust, s a protestantismust: az ma tengernyi, sok különbféle oldalról jövő ellenséggel találandja magát szemben, ós önök talán, kiket önnön testvéreiknek is egy jó része már az életbe való első belépésüknél gyanakodással, komoly aggodalommal eltelten fogad, még több ellennel találkozandnak, mint egyebek. De ez ne rettentse önöket vissza, mint Krisztus igazi harcosai álljanak szembe minden oly támadásokkal, melyek az önök által hirdetendő örök igazságok ellen intéztetnek. Meglehet, hogy a küzdelem erős leend, de a ki a prot. lelkészi hivatal magasztos érzetétől át van hatva, az e harcot készséggel vívja. Jönnek majd, ós talán épen midőn legszentebb lelkesedéssel hirdetendik önök az örökké való isten igéit, jönnek majd a kételkedők, a hitetlenek, a modern pogányok, s gúnyolódva kérdik: hol vau a ti istentek, a kit ti szolgáltok ? Él talán a dajkamesékben, a rég elmúlt kor babonás hagyományaiban; de mi nem ismerjük, s a mai felvilágosult kor istene az, a mit lát, vagy érzékeivel felfoghat, isten az anyag, istene kiki önnön magának ... Ne rettentse önöket vissza e divatos beszéd, hanem mutassanak fel az égre, mondják meg e modern gygásoknak, hogy mi hirdetjük azt az istent, ki e miliárd világokat egymáshoz fűzte, s örök futásukban oly szép renddel igazgatja ; hirdetjük azt az istent, kiről tanúságot teszen minden fűszál, kinek képe visztükrözödik minden harmatcseppben, kinek keze ki- ' szabta az utat a cseppvizben millióként hemzsegő i ázalóknak, s beírta örök törvényét minden ember kebelébe ; hirdetjük azt, kit a bölcs lángesze fel nem ér, de titkon érző keble óhajtva sejt. Épen az a baj! mondják a hitetlenekkel ellentétes oldalról jövő ellenfelek, a nagyon is sokat hivők; — az a baj, hogy ti oly istent hirdettek, kit a bölcsek lángesze fel nem ér, s nem ugy hirdetitek, róla nem azon fogalmakat, tanokat terjesztitek, a mint azokat a rég elmúlt korok lángeszei előszabták. Oly pontos részletességgel meghatározták az atyák az istenség természetét, minden sajátságát, egységét, s az egységben háromságát, ós ti most e betűket nem tartjátok kötelezőknek, érvényeseknek. Ez egyremegy az isten tagadással. — Mondják meg önök e túlbuzgóknak, hogy az az isten, kit önök hirdetnek, nagyobb, felségesebb a régi atyák istenénél; az önök istene végetlen, kit korlátok közé szorítani, fogalmak alakjában feltüntetni a világ legelső lángeszének sem sikerül, kinek jelenlétét, fenségét, jóságát, bölcsesógót látjuk, érezzük mindenhol ós mindenha, de hiu erőiköd ésnek tartjuk véges elmével a végetlent megfogni akarni. A hitetlenekkel szemben mutassák fel önök az örökké élő istennek képét ugy; a mint az a kedély, az érzelem tengerének mélyéből visztiikröződik; a túlbuzgókkal szemben mutassák fel önök ugy, a mint az az emberi értelem szük korlátain messze túlemelkedik. De talán még szenvedélyesebb ellenfelekkel is találkozandanak önök, ha majd a megfeszített, feltámadott, s örökké élő Krisztust predikálandják. Az egyik oldalon találandanak majd egy nagy tábort, mely Krisztus nevéről hallani sem akar, s szeretné azt a világtörténelem, vagy legalább az emberiség jövő történelmének lapjairól teljesen letörölni, letörölni mindazon 'nymbussal együtt, melylyel azt majd kétezer év kegyelete ragyogtatá körül. Más oldalon áll a kikeresztelkedett kemény nyakú Izrael, mely mint a Pál korabeli izrael a törvény jármától, ügy ez a betű igájától, az apák hagyományos tanaitól, szokásaitól nem tud megválni, — mely mint az egykori Izrael, hogy az Ábrahámtól való test szerinti leszármazásban kereste üdvössége alapját, ügy ez is a test szerinti Krisztustól, ennek érzéki szenvedésétől, testi feltámadásától hiszi s reményű jövő boldogságát. Amonnan gúnyolni fogják önöket, mint a kortól elmaradt, bigott férfiakat, vagy legalább is mint álszenteskedő farizeusokat, eme tábor vonakodik önökkel, mint a keresztyénség felforgatóival, Krisztus megtagadóival lelki közösségben lenni, önöket keresztyén testvérekként elismerni. Mint szikla az ellentétes hullámok csapdosásai között, álljanak meg szilárdul e támadások ellenében. Ne szógyenljók s ne fáradjanak el hirdetni amazok ellenében a megholt, de feltámadott, s ügy az egyesekben, mint az államokban s társadalmakban hovatovább erősbödőleg feltámadó Krisztust, hirdetni az ő világmegváltó, világboldogító evangeliomát. Hasztalan az embereknek minden erőszakoskodása s gúnyja, ez evangeliomok isteni eredete mellett kétezer óv történelme s civilisatiója tanúskodik; ez evangeliomok tették az embert emberré, ezek tették szabaddá, testvérekké, s ezen alapszik az emberiségnek egész jövője, a művelt világ fejlődése, haladása, s véguólküli tökélyesbülése. Hirdessék önök az álfelvilágosultság gúnyjaiyal ostromlók ellenében 40*