Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-07-11 / 28. szám

embernek egyedül nem jó lenni, és alioz képest az szent házasságot szörzötted azt tisztasággal megáldván kérlek nagy türedelmes szivbűl adj énnekem jó és hív házastár­sat, ki legelőször és mindeneknek felette féljen és tiszteljen (tégedet) engemet becsülvén, mindenben szómat fogadván, együtt velem jámborul éljen, atyánkfiait sőt minden em­bert szeressen, mindennek tisztességét megadja, és kivel egyességben éljek az te szent nevednek tisztességére, lel­künknek üdvességére, mely szent házasságot áld meg a te hat áldásoddal és támaszsz magot az te szent áldásod­bul, melyet éltesd és neveld az te szent neved tisztessé­gére és dicsiretire, nekünk örömünkre, szegény megnyo­morodott hazánknak épületire ; kiket az te szent akaratod szerint oltalmaz minden gonosztul az Pogánynak és Pápá­nak ellenünk feldühödött hatalmasságától. Tartsd meg továbbá köztünk Ur isten a te igédnek tiszta hirdetését, hogy juthasson az mi utánunk valókra is, kibiil tegedet igazán meghismérjenek és az által üd­veziilhessenek, az mig penig ez árnyékvilágon bujdosnak adj szent lelket nekik, hogy a pogány török- és egyéb téged káromló eretnekségek miatt tőled elne szakadjanak. Látod uram, hogy elhagyattunk és csak egyedül te rád jutottunk. 'Minden gonosz indulatokat és gondolatokat tisztíts ki uram az én szivemből, gonosz cselekedeteket és beszédeket távoztass el tőlem, hogy tisztaságban és szentségben szolgálhassalak tégedet. Az én életemnek minden napjaiban légy gyámola az én gyarló természetemnek, ki engemet minden gonoszra vezérel, liogy tarthassam tisztaságban az te szent templo­modat. Tartsd meg uram ez világon lelkem csendességét is, add meg egy napról másra való kenyeremet és tisz­tességes ruhát az én rendem szerint kibe helyheztettél. Szaporgasd minden marhámat, áldj meg az te szent áldo­másoddal, kivel meg áldottad Ábrahámot, Izsákot, Jáko­bot és minden te benned bízó híveidet. Szegénységet és felette nagy gazdagságot ne adj énnekem, anyit adj nekem a menynyivel beérjem és életemnek szükséges házam né- j pével együtt, hogy valamiképen el ne hivén magamot, tégedet megtagadjalak és mondjuk : kicsoda az Ur ? Avagy ha szegénység engem nyomorgatna lopásra magamat ad­jam, és az én uramnak szent Istenemnek nevét hamis esküvéssel és gonosz életemmel megne gyalázzam. Kártul, tüztül, égi háborútól és gonosz embernek társaságától magamat, hozzám tartozókat és minden mar­hámot kegyelmesen oltalmazd meg. Könyörülj szegény meg­romlott és elpusztult országunkon és minden nyomorúságban levőknek te hozzád való keserves fohászkodásokon. Töltsd be uram minden lelki és testi jó kivánságinkat, az kik az te szent nevednek tisztességére és az én lelkemnek üdvösségére vannak. Mert én magamat, lelkemet, teste­met és minden szükségimet, kiket te szent kezeidbe aján­lom ; az te szent lelked és szent angyalid legyenek én velem, hogy az pokolbeli ördög semmi hatalmat rajtam ne vehessen. Végezetre kérem te szent felségedet, ki teremtettél engemet az te szolgádat, és az én anyamnak méhéből, kihoztál ez nyomorúságnak völgyébe ez világra, hogy add az te szolgádnak az te szent lelkedet és értelmes szivet, hogy tudjak választást tenni az gonosz és jó között. Uram mutasd meg nékem az te igaz utadat kibe járjak és adj nekem bölcsességet és értelmet minden érzékenségimben, hogy az én hazámnak, szüleimnek, atyámfiainak és minden embernek tisztességére élhessek, és hogy az hitnek paizsá­ban felöltözvén, minden értelemben és tanúságban az te oltalmadnak segítségét az szent angyalokat én mellém fogadhassam, ezekben, mindenben hallgasd meg az én nagy kiáltásomat és könyörgésemet, mert csak te benned va­gyon minden bizodalmam és csak te hozzád jövök kérni, el is hittem, hogy te szent felséged kegyelmesen meg hallgasd. Kiért mindenkor dicsérlek, ki élsz és uralkodol egyetemben az te szent fiaddal és szent lélekkel egy bi­zony Isten, mind örökön örökké Amen! BELFÖLD. A dunántuli evang. egyházkerület „ad hoc" gyűléséről. A dunánt. ev. egyházkerület junius 8. és következő napjain tartotta Pápán egyházkerületi „ad hoc" gyűlését, melynek tárgyául kizárólag az egyházi rendszer végleges megállapítása volt kitűzve. Azonban a viszo­nyok más dolgokat is fölsziure lioztak, melyek a rendes kerületi gyűlésre elhalaszhatók nem valának, s ez al­kalomból vétettek föl. Ilyen volt Királyföldi Pé­ter nagyszerű végrendelete a soproni főtanodát illetőleg és egy lelkészválasztási ügy. Ugyanekkor főt. Karsay Sándor superintendens ur a részvét melegével megemlé­kezett néhai nagyméltóságú br. Prónay Gábor úrról, az egyetemes egyház felügyelőjéről, kinek halálában egyhá­zunk nagy veszteséget szenvedett; és a fájó részvétnek a kerület nevében méltó kifejezést adott. A mi a Királyföldi-féle végrendeletet és a rusti lel­készválasztási ügyet illeti, ez alkalommal mellőzöm, mert végleg lebonyolíthatók a gyűlésen nem levén, rendbehoza­talokra küldöttség neveztetett ki. És itt átmegyek a gyűlés főtárgyára. Rég nem volt egyházkerületi gyűlésünk oly intelli­gens egyházi és világi férfiak által népesen látogatott, mint a jelen. Jele, hogy van ügy, mi egyházi életünkben férfiainkat érdekli. A gyűlést megelőző nap este elotanácskozmány tar­tatott, a modus procedendi megállapítása végett a ta­nácskozmány napjára. Másnap, azaz a gyűlés második napján, ettől gyűlésünk eltért, a mennyiben nem a régi rendszert vette tanácskozási alapul, hanem a kiküldött bizottság munkálatát, a mi természetesebb is volt, és ke­vesebb időt vett igénybe. A gyűlés napján a tanácskozmányt, megelőző ének és ima után méltóságos br. Prónay Dezső, világi felügyelő ur nyitotta meg, igazán a szőnyegen levő tárgy szükség­szerűségét fejtegető remek beszéddel. O is óhajtotta volna, 3?

Next

/
Oldalképek
Tartalom