Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-17 / 3. szám

keveset tulzunk, ha azt mondjuk, hogy a magyarnemzetnek mind e mai napig nincsen bibliája. Ezen okból a „magyarországi protestáns egylet" elhatározta, hogy a bibliafordítás lehető hibátlan kiadását eszközli, s e munkára Dr. B a 1 1 a g i Mór úrban oly férfiút sikerült megnyerni, ki erre a most élő nemzedékben kiválóan alkalmas, mert elmondhatja magáról, hogy gyermekségétől fogva tudta az írásokat, s mind a magyar, mind a héber nyelvet anyanyelveként birja. Nem felekezeti, hanem általán nemzeti vallás-erkölcsi és közművelődési vállalat ez, s épen azért jogosítva érezzük magunkat a kivitelben katholikus polgártársaink támogatására is számitni. Viszont részünkről is teljes és őszinte biztosítékot nyujtunk nekik, hogy a mi bibliafordításunk semmiféle felekezeti szempont által vezetve nj

m lesz, hanem csak tiszta nyelvészeti és objeetiv tudományos érdekek által. Jelenleg csak az ó-testamentumra hirdetünk előfizetést, de mihelyt az elkészül, az újra is. Az ó-testamentum meg fog jelenni két, legfennebb három év alatt, 25—30 ives füzetekben, s az utolsó füzettel együtt díszes kemény táblát is küldünk az egész bekötésére. Előfizetési ára 5 forint, melyet 1875. február J 5-íg kérünk beküldeni Kovács Albert pesti ref. papnöveldei tanárhoz, mint a magyarországi protestánsegylet titkárához. Kelt Pesten, 1875. január 1-én. Fördős Lajos, mint a prot. egylet elnöke. Kovács Albert, mint a prot. egylet titkára és kiadványainak szerkesztője, *A k. högyészi s m.-gencsi karácsony-est. Nagyon szépek, meghatók és a krisztusi szeretet megvalósítását bizonyítók a humanismus azon jelenségei, melyekről kivált a fővárosi lapok oly sok és szép bizonyságot tesznek. Az a sok jótékony intézet valóságos isten áldása, a keresztyénség boldogító vívmánya. Mily szép, midőn ezek mellett még mindenütt örömkeltő karácsonyfákat is lehet állítani s karácsony-estéket rendezni. Fájdalom, falusi helyeken nagyon kevés juthat ezekből. Hanem mi az idén még is állíthattunk volna fel szép és értékes karácsonyfát, ha szegénységünk s a gyors segélyt sürgető szükség enged vala várnunk. Ugyanis az érdemekben megőszült, de szellemben ifjú férfiú, a 90 éves Gömbös János ur még dec. 5-kén küldött kezeimhez „100 frtot a högyészi és gencsi szegény iskolás gyermekeknek könyvekre, és a mennyire kerül, egy kis téli ruhára." Mily szép karácsony- estét lehetett volna ezen Összegen rendezni! Igen ám, de sok gyeimek már kérgén és szárán járt csizmájának, két testvér leány közül egyik délelőtt, a másik pedig délután jött az iskolába — otthon alighanem mezitláboskodó —- anyja csizmájában, sok volt, a kikről foszlányokban lengett alá a szakadozott ruha. Az elöljáróság tehát szükségesnek látta rögtön segélyezni. Vettünk 15 pár uj csizmát, 40 gyermek számára pedig ruhának, felöltőnek, nadrágnak, dolmánynak s mellénynek való kelmét, ugy hogy mi a felruházottak látásában, ezek pedig a ruhák birtokában üdvözölhették a boldog karácsonyi napokat. Vettünk 30 darab tankönyvet, s még néhány forintunk is maradt hasonló célra. Tehát a tisztes férfiú kegyességéből nekünk is lett szép karácsonyunk. Nem lehet e sorokat a megajándékozottak és egész gyülekezetünk hálája kifejezése nélkül berekesztenem. Tartsa meg a jó isten egyházunk s szegény gyermekeink ezen ősz barátját még sok éven által s éljen tisztes csa~ ládja k-örében boldog megélegedett napokat. K.- Hőgyész' jan. 11. 1875. Hering J á n o s, ev. lelkész. * Vastag hálátlanság. Európa több világi hatalmassága tudjuk hogy 300-éven át mily túlságosan, nem ritkán önnön kárukra is védelmezték, kegyeikkel, kivált ságokkai elhalmozták a kathol. hierarchiát. És iui, mert az utóbbi években az államkormányok a más felekezetek irányában is többé-kevésbé méltányosak, a hierarchia közlönyei e leggorombább nyelven szólanak róluk. Igy p. o. a Religio egyik közelebbi számában ezt olvassuk : „A világ immár azon korszakba lépett, melyben a hatalmak semmi egyéb kötelék által nincsenek egymáshoz fűzve, mint a közös gonoszság köte'éke által" (1. Rel. 1875. 31 1.) Persze hogy sokkal szebb s kegyesebb kor volt az, melyben a kathol. koronás főket a szent liga köteléke fűzte egymáshoz, s ő szentségének az isteni helytartónak vezérlete alatt egyesült erővel mészárolták ugy a vallási mint a polgári szabadság bajnokait! Okos beszédeket is találhat azonban az ember néha az ily szent lapokban. Mily jól esik p. o. a Re!, f. évi 2-dik számában ezeket olvasnunk: „Mi tagadjuk, hogy a statusnak több joga lenne a magzatokra, hogysem az atyának, áz atya, az ember, a polgár lekötelezettje lehet személy — és vagyonbiztonságáért a statusnak, de atyafiságáért épen nincs iránta lekötelezve. Ő ezt, mint lelkét Istentől nyerte, s midőn a status közte és gyermeke közt ferulájával s nevelőivel megjelenik, joga van azt visszautasítani; mert a statusnak semmi joga a teremtmény fölött, mely Isten ajáudoka." Nem valóban szép beszéd-e ez ? Csak azt sajnáljuk felettébb, hogy az e sorokat író Gundy esperes ur nem élt legalább száz évvel korábban, a midőn a szent atyák, a Barkócy érsekek és egyéb főpapok által sugalmazott kormánya Mária Thereziának, azután meg a különféle kathol. szent társulatok erőszakkal kiragadták a gyermekeket a protestáns édes apa és édes anya karjai közül, és ellenére minden isteni emberi, s szülei jognak, idegen szerzetesek s apácák kezeire bízták, s a szülékétől idegen vallásban neveltették az elrablott ártatlan gyermekeket. Aranyat ért volna Gundy urnák minden szava, ha ekkor hirdette volna ezen nemes elvet, hogy „a statusnak nincs több joga a magzatokra, mint az atyának." Mig most nehezen lehet érteni e keserű kifakadást, az szolgáltatván reá egyedül okot, hogy az állam sürgeti a gyermekek iskoláztatását.