Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-07-04 / 27. szám

csillésben nyerte jutalmát a boldogult Sclierfel Károly is. Igaz, hogy évekig nem léphetett a szószékre, de azért nem ingyen ette kenyerét. Többet tett mint sok más egész­séges. Betegágyon kivül töltött idejét az iskolának és az oktatásnak szentelte, — s hogy egyházában hivatalko­dásának rövid ideje alatt az iskolák száma kettővel megszaporodott, s ma három helyett öt tanitó működik: az nagy részben az ő érdeme. Mondhatá : bár beteg test­tel, mégis jó harcot harcoltam. Mély hatással volt a jelenlévőkre, mikor a főesp. ur a szószékről felolvasta a boldogultnak két nappal halála előtt hozzá irt levelét, melyben érzékenyen elbúcsúzván tőle, arra kéri, hogy ő tartsa fölötte a halotti beszédet. A szokásos parentatiót az elhunytnak élete felett nt. Stúr Dániel, kiérd, főesp. és kucurai lelkész tartotta, festvén szívből fakadó szavakkal az agg apa keservét, az ifjú nőnek férje betegágyánál számos éven át tanúsított önfel­áldozását, hálásan megemlékezvén a betegek őrangyaláról a közel 80 éves Clementis Cecilia lelkészözvegyről, ki szintén ápolta az elhunytat. Béke lengjen a sokat szenvedett hamvai felett ! KÁRMÁN JÓZSEF, uj verbászi reform, lelkész. Folyó évi junius hó 11-én kisértük örök nyugalomra a komáromi egyházmegyében kebelezett nagy-keszü ref. egyház 45 évig működött isk. tanítóját, idősb Závori Sándort, ki — mint tanitó — 50 és fél évig fáradozott ez egyházmegye területén. Engedje meg*' nt. szerkesztő úr, hogy becses lapjában néhány sort szenteljek emlékének ; mert hivatalának, melyet a gondviselés elébe szabott, akár mint hivatalnok, akár mint családapa becsületesen meg­felelt. Azonkívül némi tekintetben, — hogy ugy szóljak — a szerencsének is választottja volt ő, nem irigylendő pályáján. — Hála a nemzet geniusának ! ez majd talán máskint lesz ezután; de biz eddig ritka eset volt, hogy az elvéniilt isk. tanitó haláláig megmaradt volna hivata­lában. Semmit nem szerezhetvén a csekély jövedelemből vénségére, miáltal a segédtartás lehető lett volna ; a kákán is csomót kereső uraimék, s egy-két kolompos, kinek kegyével sem pap, sem tanitó soha sem dicsekhe­tett : mindig találtak utat és módot, — mely még az in­qusitio leleményességének is becsületére vált volna, — mely szerint a szegény elvénült tanítóval oda hagyatták hivatalát elébb, mint a halál nyugalomba tette. Egyátalá­ban nincs túlzás állításomban midőn azt mondom, hogy elég esetben, az annyi nélkülözésen és boszantáson ke­resztül ment agg tanitó kevésbé találta irtózatosnak va­lamelyik országút árkában éhen halni, mint hivatalában tovább megmaradni. Noha a boldogult kezében is megtelt sokszor csor­dultig e keserű pohár, mit az elismerni nem tudás s há­látlanság adtak kezébe: mégis a gyász alkalommal, jól esett a koporsón szemlélni a romlatlanabb kebltiek által gyújtott szerény virágait az elismerésnek. Született a boldogult Zalamegyében Nemes-Pécselen szegény iparos szülőktől. Másfél éves korában árván ma­radván, anyjával Vámosra Veszprémmegyébe költözött^ s itt tanulta elemi iskoláit, — hol az áldott emlékű ak­kori vámosi lelkész Paál András ösztönzésére, ki a tanu­lási kedvet benne korán felismerte, anyja a pápai colle­giumba vitte, — hol a bölcsészeti, s theol. tanfolyamot szorgalommal végezte. — 1824-ben O-Gyallára Komárom­megyébe ment academikus rectornak. Ismét pár év múlva a madasi ref. gyülekezet hívta meg a jegyzőséggel össze­kötött tanítói hivatalra; e meghívás határozó volt követ­kező pályájára. Ugyanis, mint ez egyházmegyében egészen idegen, ismerős és pártfogó nélkül állván — a mi abban az időben nagy szerencsétlenség volt — a nepotismus terebélyes fája hüsébei juthatás kevés kilátást nyújtott: jobbnak látta elfogadni e meghívást. — 1830-ben a nagy és kiskeszii egyesült egyház hivta meg a jegyzőséggel kapcsolt tanitói állomásra, mely kettős hivatalt 1865-ig, a tanítóit pedig viselte halála percéig. Hivatalában lelkiismeretes és pontos, —- 1844-ben, mint szorgalmas tanitó, a can. visitátió ajánlatára elnyerte a Pázmándy-féle 10 arany jutalmat. 1827-ben nőül vette Oroszi Zsuzsannát, egy vallásos szorgalmas nőt. Mint szü­lőkről elég dicsérőleg beszél azon körülmény, hogy az alig 3—400 forintra tehető jövedelemből két fiat kita­níttatott, kik közül az idősebb — Elek, lelkész Patason, -— Sándor orvostudor, a gleichenbergi fürdőben, mint für­dőorvos a szenvedők körül, válik becsületére a magyar névnek. Öreg barátunk! mint ember, mint hivatalnok s mint apa becsülettel megfeleltél hivatásodnak. Nyugodjál békében — megérdemled a nyugalmat. OROSZI JÓZSEF. ADAKOZÁSOK. B. e. Tatai András emlékére alulírthoz, mai napig befolyt adományok : Saját gyfíjtőívenem: Hanusz István, kecsk. reáltanodai tanár 1 frt. Szilágyi Antal jászkiséri reform, lelkész 1 frt. Szilágyi Elemér 1 frt. Apostol János, vörös­marthi tanitó 4 frt. Abonyi reform, egyház 1 frt. Márton István gombai reform, lelkész 1 frt. Ceglédi reform, egy­ház 1 frt. Varga Pál 50 kr. Szilády Áron 5 frt. Antonos 5 frt. Összesen 20 frt. 50 kr. Sípos Pál pesti egyh. m. fő esperes úr gyűjtő ívén: Sipos Pál 5 frt. Veresmarthy József 2 frt. Váradi János 50 kr. Kalica Ferenc 2 frt. Kontra László 1 frt. Dinnyés Zsigmond 2 frt. Segesváry Laci 1 frt. Halász Vince 1 frt. Szőke Vince 2 frt. Vörös­marthy Gedeon 1 frt. Halász Ede 3 frt. Halász Farkas 3 frt. Bodor Antal 1 frt. Halász Victor 1 frt. Halász Ambrus 1 frt. Szívós Zsigmond 1 frt. Konkoly József 1 frt. Szalai Pál 1 frt. Szivos 30 kr. Parragh Bertalan 1 frt. Szent-péteri Pál 10 kr. Zelovics Gábor 60 kr*

Next

/
Oldalképek
Tartalom