Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-07-04 / 27. szám
Berghaus „phisikai Atlasa" következő vallásos censust alapit meg az emberiségben : Buddhisták 31-2 percent Keresztyének .... 30'7 Mohamedánok .... 15'7 „ Brahmánok 13'4 Pogányok 8*7 „ Zsidók 0-3 „ melyből elég világosan kitűnik, hogy a keresztyénség az emberiség egyharmadának sem képezi vallását. Bármenynyíre jól esik is pedig hinni a keresztyén hivő kebelnek, hogy az ő vallása legjobb, vagy az egyedüli jó minden más fölött, ezt tudni is kötelessége annak, ki a vallásos élet vezetésére, gyámolitására vállalkozott. Tekintsük tehát pusztán a keresztyén vallás helyesebb megvilágítása céljából, vagy azon tudományos szempontból, melyre különböző vallásos tünemények tanulmányában a vallásos élet pszikhologiáját törekszik megállapítani: első kötelességnek tartjuk, a mondott különböző vallásrendszerek objectiv megismertetését. A nélkül, hogy a multat legkevésbbé vádolnók, vagy csak vádolni akarnók is, mert tudjuk, hogy az e nemű tanulmányok épen e jelen században vettek nagyobb lendületet az összehasonlító nyelvtudomány világánál; már ma elengedhetetlen szükségnek tartjuk, hogy egy ifjú se hagyja el ugy a theologiai intézeteket, hogy a keresztyénség és zsidóságon, vagy tán még a mohámedanismus felületes ismeretén kivül a többi vallásokról, tehát az emberiség több mint felének vallásáról határozott ismerettel ne birjon. (Folyt, köv.) ISKOLAÜGY. A vallásoktatásról. Az evangy. prot. lap 21. és 22-dik számában a népiskolai első három osztály számára német nyelven irt, és magyarban is megjelent vallásoktatásom K. L. ur által megbiráltatván, ajánlhatónak nem találtatik. Én azon nem ütközhettem meg, mert a ki a nevezett lap irányát ismeri, az előre is fogja tudni, hogy habsájain csak olyan Ítélet jelenhetik meg, mely nem helyesli könyvemet. l)e egy fecske még nem teszi a nyarat. Hazai, politikai és szaklapjaink annak idejében szintén hozzászólottak vallásoktatásomhoz, de tudtommal egy sem rosszalta irányomat. Igy általában nagyon is megelégedve lehetek a kritika- i val, és K. L. ur bírálatára csak azért felelek, mert egynehány elvi kérdést érint, melynek megvilágítása ugy i hiszem a vallásoktatás fejlesztése érdekében nem felesleges. Biráló azt állítja, hogy vallásoktatásom „keresztyéninek nem tekinthető, nem lévén benne semmi, mi a keresztyén jelleget megadná neki". Ha a keresztyéni jelleget csak ott látja, hol a hitvallás formulázott igazságai találtatnak, vagy az ó- és uj-testámentom csodái rendsze- j resen elősoroltatnak, akkor igaza van, megvallom magam | is, könyvemet nem illeti a keresztyéni cím. De ugy hiszem K. L. ki minta-nevelőnek mutatta be magát, kész lesz elfogadni Diestervveg állításait a keresztyénség lényegéről. Még 1850-ben a rajnai lapokban irta: „Der Kern des Christenthumes bestelit in drei Grundsatzen und For~ derungen: 1. Bete Gott im Geiste und in der Wahrheit au ; 2. liebe Gott über Alles und deinen Nachsten wie dich selbst; 3. wer Gott fürchtet und recht thut, der ist ihm angenehm." Későbben pedig 1860-dik évkönyvében azt mondja: Das wahrhaft Christliehe ist das wahrhaft Menschliche." Ha a biráló ur, mint paedagogus kész az idézett szavakat aláirni, akkor a keresztyéni jelleget többé nem vonhatja meg oly vallásoktatástól, a melyben a kis gyermek alkalmas formában az isten imádására, az ember szeretetére, s mindenre mi igaz, szép és jó buzdittatik, akkor bizony vallásoktatásom is nem méltatlanul viseli homlokán a keresztyén címét, annál kevésbé, mert az egyes történetecskék ugyanazon igazságot tüntetik fel mintegy képben, melyet az alattok álló sz Írásbeli hely összevont szavakban, a sz. írásbeli hely pedig keresztyén jellegű lesz azt hiszem biráló ur előtt is. Bírálóm továbbá azt állítja : „Hübner kora óta bizonyítja a tapasztalás, hogy semmiféle mondva csinált mese le nem köti annyira a gyermek ügyeimét, ki nem elégíti ugy a gyermek mindenben végokokat fürkésző tudvágyát, mint a bibliai történetek." Azért K. L. ur mindenféle elbeszélések között a bibliai történeteknek tulajdonit elsőséget. Azt ugy általában állítani nem lehet. A népiskolában minden tantárgytól megkívánjuk, hogy a nevelés és oktatás kívánalmainak megfeleljen. Azt követeljük az iskola legfőbb tárgyától, a vallástól is. És azért mindazok a bibliai történetek kihagyandók, melyek a gyermeki felfogásnak és nézletkörnek nem felelnek meg, melyek „a végokokat fürkésző tud vágyat" ki nem elégítik. Ezt a megdönthetetlen szabályt a bibliai történetekre lelkiismeretesén alkalmazva, azok száma nagyon fog csökkeni, és biráló ur is a 6, 7, 8 éves gyermekek számára az általam felvett 15 történetnél nem igen fog sokkal többet találhatni, melyek az első vallásoktatásra alkalmasak. Általában a történetek csak akkor bírnak paedogagiai becscsel, ha képesek a gyermeki kedélyt megmelegíteni és valamelyik valláserkölcsi igazságra buzdítani. Ez oknál fogva a profanus elbeszélések sem lesznek kiküszöbölendők az első vallásoktatásból. Ha K. L. ur valaha tanított, akkor maga tapasztalhatta, mennyire lekötik a gyermek figyelmét az oly elbeszélések, melyek megfelelnek nézletkörének, és alkalmasak a vallás-erkölcsi igazság visszatükrözésére. Ugyan, hogy tanította Jézus a vallást ? Hasonlatai és példabeszédei szintén nem való és igaz történeteket foglalnak magokban, de azért különösen örökbecsüek, mert mintegy szemléletivé teszik a szép vallásos igazságokat. Ugyanez áll a profanus történetről és meséről, melyet a modern tlieologusok és paedagogusok épen a vallás iránti szeretetből szívesen elfogadnak. Hogy azonban K. L. ur ne mondja többé, miszerint „egy kicsit mystificálni akartam" a midőn azt