Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-06-27 / 26. szám

még ma is páratlan. „Abhandlungen zur orient. u. biblischen Literatur" 1 k. 1832 stb. E nagyobb műveken kivül számos tudományos értekezés jelent meg tőle egész a legújabb időkig. A héberen kivül biztos tájékozottsággal birt az arabs, aramaei, aethiop, persa, phoeniciai és sanskrit nyelvekben is; ugy hogy a keleti nyelvészet terén nem egy hamar támad, bi öt sokoldalúság s alaposság tekintetében felülmúlja. Az <5- szövetségre vonatkozó kutatásait illetőleg, megjegyzendő, hogy mig egyrészről mindig a komoly tudományos elvek által megállapított irányban haladott, s a szabad vizsgálódás jogának védelmében meghaladta a rationálistákat, másrészről Izraelnek kultur történeti hivatásáról, s a vallás terén felmutatott szellemi vívmányaival a legbuzgóbb supranaturalistának hitével s lelkesedésével beszélt. A nagy tudós egyéni jellemzésére még megemlítjük miszerint nagyon is elmerülve az abstract tanulmányokban, ritkán tudott a létező külviazonyok helyes megítélésére emelkedni. Igen könnyen félreismerte környezetét. E mellett még túlérzékeny volt; a dicséret elragadta, azaz ellenkező nézet Dyilvánitása vérigsórtette. Ezek folytán sokszor Önteremtette búval emésztette önlelkét. A fáradhatlan munkás a tudományok mezejón, a mély értelmű kutató, ki oly lángbuzgalommal törekedett megszaggatni a régmúltra borult évezredes sűrű lepelt, annyi erőfeszítés, annyi harc után végre nyugodni tért a sírnak csöndes ölébe. Még azok is, kik némely theologiai nézete vagy politikai irányának ellenei voltak, meghatottan gyászolnak koporsója felett; s szívből fakadt fohászszal rebegnek áldást emlékére. Egy tudós honfitársa szerint: „a német theologia története legragyogóbb szellemeinek egyikét fogja tisztelni benne mig csak emlékezet lesz ; s képe, melyen a halál nemtője jóltevő kezekkel elsimított minden borús redőt, mindig dicsőbb fényben álland a jelen s a jövő kor szemében." GyuráczF. A május 19—21-kén Londonban tartott unitárius nieetingekrol. A magyar unitáriusok kolozsvári egyházi képviselőtanácsa egy társammal, Párizsban mulató dr. Gy e r g y a i árpáddal engem küldvén el az iménti vallásos társulati gyűlésre, jelentésünket küldőnknek megtettük, azt Kolozsvárott e hó 20—21-kén az illetékes főtanács tárgyalta ; ugy hiszem, a küldő tisztelt egyházi hatóság részéről nem létezik többé ok az ellen, hogy az elterjedt lapban, nagyrabecsült szerkesztője és olvasói iránti különös tiszteletem bebizonyításául az ott folytakról némi közérdekű részleteket elmondjak, csak töredékeseket s több tárgyaim közül kiválasztva olyakat, a mik táu figyelmet érdemelnek. Elindulásom szinte utolsó percében Szász Károly m. t. akadémiai tag és cultusminiszteri ^tanácsos ur szives volt a magyar protestáns egylet idei Évkönyvével megörvendeztetni, a mit tőlem és Liptay Pál barátomtól levélben az angol-amerikai unitáriusok több ízben kértek ; örömmel vittem el, bemutattam egy pár érdeklődőnek, áWgcdve utoljára Fretwell urnák, az unitáriusokésaz protestáns, szabad irány különös barátjának, s igen nagy köszönettel fogadták, rendkívül érdeklődtek általa, megkértek, hogy további köteteit is küldjem meg, mit én meg is ígértem. Szász Károly urat mint költőt már ismerték, s ón tudtokra adtam, hogy a Kriza püspök szép életrajzát ő irta a Vasárnapi Újságban. Ezt is sok példányban vittem el, részint angol, részint észak-amerikai közintézetek számára. Igy tehát az odavaló unitáriusok már ma kétszeres érdekkel viseltetnek ezen kitűnő protestáns tudós iránt. Elvittem a Protestán J Egyház és Iskolai Lap néhány kiváló érdekű számait, melyek a nagy theologiai tekintélyű B a 11 a g i Mór ur közelebbi értekezéseit tartalmazták. Kiváló érdeklődést mutattak iránta, régen ismerték már e fényes magyar irodalmi tehetséget, és nagy súlyú tudós nevet, viszonzásul némely érdekes művekkel kedveskedtek, miket mihelyt az enyéimmel együtt megkapok, rendeltetésűk helyére küldöm. Siives tiszteletöket küldöttók mindkét szabad irányú protestáns tekintélynek, aProtestáns egyletről pedig a nekem adott visszon adresse-ben igy nyilatkozott maga a „B rítt és külföldi unitárius Társulat": „Kívánunk az unitáriusoknak ós a magyar protestáns egylet tagjainak a legjobb sikert azon nemes törekvéseikre nézve, hogy a dogmatikai tévedésektől ment igaz emberszeretettel teljes keresztyénséget népök között elterjeszthessék." Érdekelni fogja e lap t. olvasóit az is, hogy az európai és amerikai unitáriusok ezen BO éves jubiláris ünnepén protestáns küldöttek is voltak jelen, igy Prancziaországból Dide Ágost párizsi lelkész, Hollandból K u e n e n tanár, Németországból dr. M á n c h o f és volt beküldve számos részvéttolmácsoló irat Olaszországból, Svájczból stb. Minden jelen voltak méltánylólag érintették az angol-amerikai Társulat nemes törekvéseit, kimondották, hogv nekik és hazájok népének nincs oka idegenséggel lenni az unitárius keresztények irányában, akik szintúgy mint ők a lelkiismeret függetlenségét, a gondolat ós hit szabadságát, és az emberi észnek a Confessiók elavult észszerütlen formáitól való felszabadítását óhajtják és munkálkodják. Hangsúlyozta valamennyi küldött, hogy ők az angol-amerikai unitáriusok közé, mint testvéreik közé szívesen jöttek, őket azon igyekezetökben, hogy a vallások igazi alapjává egykor a szeretet és igazság keresése, az értelem felvilágosultsága tétessék, őszintén készek pártolni. Az ő ellenségeik nem itt, hanem az ultrainontánok táborában van — e volt a köz jelszó. S valóban a gyűléseken protestáns és unitárius mint édes egy testvér találkozott, vitatkozott és örvendett egymással. Ugy hiszem, 300-on felül voltunk, a kiknek hivatalos minősége volt, a közönség az ezeret meghaladja. A gyűlési tárgyakat mint nálunk egy előkészítő választmány szövegezése, programm-alakban kinyomatta, miután az egyes kérdésekre nézve az előkészítő választmányban előadók terjesztették elé a dologállást, ott megvitatták, és határozati javaslatot is készítettek, mely utóbbi nálunk nincs szokásban. Igy terjesztetett aztán a nagy gyűlés elébe is, velős, érvekben gazdag, csípős élcekkel fűszerezett indokolás kíséretében ugyanazon előadó által. Mikor az előadás elvégződött, az elnök felhívta a közönséget: nincs-e valakinek az indokolásra vagy határozati javaslatra nézve ellenészrevétele ? Ha volt, elmondotta, röviden, tárgyilagosan, erre felelt az előadó vagy más, aki az elnöktől erre szót kért, s a határozás kézfeltartással elfogadtatott. Néha a feltartott kezeket meg is kellett számítani. Egy közgyűlésen ilyképen 10—15 kisebb-nagyobb fontosságú tárgyban kél határozat. De az látszott, hogy az előadó a kérdést minden képzelhető oldaláról alaposan kifejtette,