Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-01-17 / 3. szám
dőlni sem lehetett. Az, olasz hadsereg megszállotta az egyházi állam határait, hogy a Garibaldi, szabad csapatainak fenyegető megtámadásától védje. Az olasz nemzetben ezen jó alkalommal ismét felébredt a főváros iránti egész viharos vágy, támogatva a római lakosság újból nyilvánított és viszonzott kivánsága által. A király trónja valójában fenyegetve volt, ha ezen óhajtásnak nem tesz eleget, és midőn kormánya végre elhatározta magát, hogy a Péter örökségébe való benyomulásra a rendeletet kiadja, legalább félig igaz volt a mit Victor Emánuel a pápának irt, hotgy ő sem a nemzeti törekvések hevének, sem a forradalmi párt izgatásainak nem tud határt szabni. IX. Pius segítségért folyamodott a katholikus hatalmakhoz. Mindazáltal egy állam sem volt oly helyzetben, félve ezen időben a háborútól, hogy a pápa-király megszabadítására lovagjátékot indíthasson, és még nehezteltek is a csalhatatlanra, ki most a maga „non possumus"-át idegen szájból kapta vissza. A király követe felajánlotta a pápának lelki uralma függetlenségének feltételéül a Leo-féle városrészt souverain birtok gyanánt, minden Rómában levő egyházi intézet fölötti szabad rendelkezéssel; civillistája csonkitatlan kiszolgáltatását, követfogadási és küldési jogot, a bibornokok adómentességét és jövedelmeik csonkitatlan kiadását, s az államadósság átvételét, stb. A pápa megtagadván mindannak elfogadását, melyben csak legkisebb vonatkozás is volt a világi uralomról való lemondásra, a királynak ezt irta: „én dicsőítem istent, ki megengedte, hogy felséged életemnek utolsó szakaszát keserűséggel halmozza." A pápai csapatok parancsot kaptak, hogy a túlnyomó erő elől Rómába vonuljanak vissza. Mintegy 12,000 en voltak, a zuavok- és külföldiekhez ujabb időben a hegyek közül úgynevezett Squadriglieriket is toborzottak, kikről a rósz hír azt beszélte, hogy most alkalmas idő van a hatáiheg-ységeken átutazni, mivel azon vitéz férfiak, kik ott a biztonságot veszélyeztetni szokták, mind Rómába hivattak. Mindazáltal ez az őrsereg távolról sem volt elégeéges Róma terjedelmes falait a nagy olasz haderő ellen megvédelmezni, miután a római lakosságot a pápa érdekében felfegyverezni, miként 1849-ben a köztársaság mellett történt, nem bátorkodtak. Ezért, hogy a szükségtelen vérontást elkerüljék, egy protestáns, az északnémetországi lövet Araim gróf megkíséilette a közvetítést, s végre az olasz fővezértől Cadorna tábornagytól 24 órai időt nyert a megfontolásra. A pápai tábornok, a vitéz schweizi Kanzler, a katonai becsülettel nem tartotta öszszeférhetőnek, hogy a váiost minden csata nélkül feladják, s ez által a béke fejedelmének helytartója rá engedte magát beszéltetni, hogy az ő becsülete is azt követeli, hogy világi országát ne adja fel mindaddig, míg anna^ jeléül, hogy csak az erőszaknak enged — vér nem folyt. Mindazáltal az ütközet előtti este tábornokához ezen ren deletet bocsátotta: „azon pillauatban, midőn egy nagy szentségtörést, egy borzasztó igazságtalanságot akarnak végrehajtani, midőn egy kath. király hadserge minden ok nélkül, sőt az ok minden látszata nélkül a katholikus világ fővárosát ostromzárral nyomorgatja, mindenek előtt szükségét érezzük köszönetet nyilvánitni hadcsipatainknak, melyek magokat ezen főváros védelmére szentelték. A mi pedig ezen védelem tartamát illeti, kénytelenek vagyunk azt rendelni, hogy az átalában csupán tiltakozásból álljon, mely elégséges legyen az erőszakot nyilvánvalóvá tenni, tehát mihelyt rést lőttek, azonnal meg kell kezdeni az átadás iránt az alkudozást. Olyan időben, midőn egész Európa két nagy nemzete közt folytatott háború rendkívül számos áldozatait gyászolja, ne mondják, hogy Krisztus helytartója egy nagy vérontásra beleegyezését adja. A mi ügyünk istennek ügye, az ő gondviselésében helyezzük minden bizalmunkat." . . . IX. Pius a követekhez intézett köriratában azonnal tiltakozott a kath. egyház ezen megrablása ellen. Tudatlanság vagy méltánytalanság volt IX. Piustól azt köretelni, hogy szabad alku utján lemondjon az egyház örökségéről. Azt egy igazlelkü pápa nem teheti, ő nem tulajdonosa, hanem sokkal határozottabban, mint bármely más monarcha vagy majoratus örökös, csak haszonvevője ós kezelője egy nagy egyházi alapítványnak. Ez a tény az egyházi törvénynyel ellenkeznék, melyre ő támaszkodik, s ellenkeznék esküjével, melyet tett, hogy a szent szék jogait épségben fenntartja és a curia birtokából semmit elidegenitni nem enged, akkor, midőn megkoronáztatása alkalmával igy kiáltott fel a nóp: tudd meg, hogy te a királyok királya vagy, az uraknak ura, Krisztusnak helytartója a földön! Példabeszéddé vált: Róma sohasem hátrál, hanem bevárja mindig az alkalmas időt; de mennyi mindent nem követtek el századok óta ezen ábrándos jogok ellenében. A pápák mindezen megtörtént tények ellen tiltakoztak, ők a körülményeknek ezen az ők képzelt jogaikkal ellenkező hatalma által a magok módja szerint protestánsokká lettek. Igy IX. Pius is protestál és utódai is protestálni fognak a mint hivataluknak fogalma és ceremóniája kívánja, ők protestálnak és tűrik a mit megváltoztatni nem lehet. I. Napóleon belátta ezt, bárha épen ő, s minden halandók közt egyedül csak is ő erőszakolta ki a pápaságtól a tolentinoi békében a világi uralomról yaló lemondást, de valóságos háború által és az egyházi állam többi részének megmentése reményében, melyet a hitetlen köztársasági seregek elpusztítással fenyegettek. Midőn pedig ez a hódító, miután már félig meg volt törve, ő a kiátkozott 1813. jau. 25. Fontaineblauban az ő magas foglyától az uj concordatumot kicsikarta, s este jelentették neki, hogy VII. Pius a fölött aggódik, hogy ez a concordatum az elvett egyházi államról való lemondásnak tekintethetnék, akkor a császár neki ezt az ép oly büszke mint egyszerű levelet irta: „Szent atya ! Tudomásomra jutott, hogy szentséged a concordatum aláírása által azon aggodalmat táplálja, hogy ebből azon következtetést lehet vonni, mintha szentséged ezáltal a római államról lemondott volna. Szerencsém van szentségedet biztositni, hogy eoha sem tartottam szükségesnek, hogy a római állam fölötti souverainitásról való lemondását kieszközöljem. A pápávali alkudozás alkalmával ezt csak mint lelki dolgokban az egyház fejét tekintettem.