Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-06-13 / 24. szám

nem-e megtartani; annak rosz sok magaviselése miatt kellett arról az földről alábujdosni és eljőni; kiben már nem uj lévén az roszaság, annál nehezebb vele elhagyatni. Ha ifjú volna, mégis remélhetné ember, de az aggság is elérte s quod nova testa capit, vetarata sápit ; akkor hagyja el, mikor meghal. Itt magunk szemünk előtt vagyon egy magyar könyvnyomtató ok, veretjük, tömlöcöztetjük, ugyan semmi. Itt benn, Istennek hála, az professorok s mesterek mind egészségben vannak ; adjon isten kegyelmeteknek is jó egészséget. Az Basilából irt hírt is értjük, mi is vöttiink 22. aug. irt levelet; de abban külömbet imák ; meghigyje kegyelmed, az Gallus nem harmadnapi fegyvert kötött oldalára, bizony sok vagyon még hátra; igy szokott az úr isten az őreivel bánni, de esmég szokta vigasztalni, melyet mi minden bizonynyal hiszünk; nemsokára centenuriát többet is küldhetünk. Ha isten Benét meghozza, ő tudni fog ugy tanítani. Az mely grammaticát Alátedius curált, annak is elvégezék nyomtatását; megfogjuk kegyelmednek küldeni azt is. Adja (isten) minden jót hallhassunk kegyelmetek felől. Dátum Albae Juliae 2. die Octobris, Anno 1635. G. Rákócy m. p. K ül cím: Reverendo Stephano Tolnai, ecclesiae SárospatakiénsiiS Pastori primar. vigilantissimo etc. Fideli nobissyncere dilecto. (Akülcimenkivül, az egész levél I Rákócy Gy. irása.) (Eredetije a m. k. k a m. levéltárban. VII. Az ur isten ő felsége stb. Innét a/. Németországban küldendő deákokat ím kibocsátottuk s praefectus uramnak parancsoltunk is, mennyi pénzt adjon mind ezeknek, s mind az kik onnét elmennek, ugy mint az nagyszombati két deáknak ós az egynek ki onnét fog leuni. Elektől mi ugy vöttünk reversa'ist, nogy ott fogjanak szolgálui, az hol mi kívánjuk ; kegyelmed is azoktól ugy vegyen s tartsa meg magának. Itt benn az kettővel praedicáltattunk, ha isten élteti őket jó predicítorok lesznek. Biajinak s az másiknak is küldtünk pénzt alájövetelekre. Ha isten meghozza őket, kegyelmed ott maraszsza; ide be ne jöjjenek; tanítsanak ott. Meg is irja kegyelmed annak az kettőnek, hogy mi tőlünk többet nevárjanak. Keserűit még oda fel fogjuk tartani vagy 2 esztendeik (s i c). Mi isten áldomásából békével vagyuuk, most is, ím ezennel az gyógyförödőben megyünk. Adja isten stb. Dátum Albae Juliae 23. die Jimii, Anno 1636. G. Rákócy, m. p. Külcim: Reverendo Stephano Tiiolnai, ecclesiae Sárospatakieasis Pastori primario etc. tideli nobis dilecto. (Az egész levél I. R. Gy. fejedelem írása ; eredetije a m. k. kam. levéltárban.) Külföldi egyház és iskola. Ma foglaltam el Pitesten, e kies fekvésű oláhországi városban — üdvezitőnk ezen szavaival: „ne félj kicsiny sereg, tetszett a ti atyátoknak, hogy adjon nektek országot" — missiói állomásom ^székét. Itteni híveink által egyhangúlag lolkészül választva, s az erdélyi m. igazgató-tanács legújabb levele által, egész Moldva-Oláhország ege alatt élő hitfeleink felügyeletével és kormányzatával megbízatva : most már mint az egyiptomi József, bátyjainak a kik életére törtek, engesztelődve mondhatom ama „dicső elöljáróságának, mely Sükein kezdve mai napig, miképen bánt minden lelkészével, a protestáns világ előtt nem titok Erdélyben és Magyarországban ; engesztelődve mondhatom ama kegyes Rubeneknek, kik még február havában, tehát a legnagyobb télvíz idején, készek lettek volna apró , gyermekimmel kivetni a jégre , hogyha a Generál Consul, a ki már maga is megsokalt ennyi pietást, erélyesen közbe nem lép, — engesztelődve mondhatom nekik : „Ti gondoltatok én ellenem gonoszt, de az isten gondolta azt jóra fordítani." Nem bosszú, nem a megtorlás viszketege szól tehát belőlem, hanem az isteni gondviselés átérzete, mely nem engedé a bárányt a farkasoktól széttépni ; mely a Tirgowizt utcai főkolompos helyett, Kovács Zsigmond személyében oly férfiút külde hozzám, ki nem az ákhitó felek tanácsára hallgatott és hallgat, midőn keresetlenül is főgonduoki babér leng homlokán. íme, míg a fejét hátra vető bukaresti népboldogító had, papot, tanítót maholnap, még fényes nappal is lámpával lesz kénytelen keresni : a szerény pitesti egyház elöljárósága, mely erdélyi szentegyházunk fejéhez és kormányához, mint a jó gyermek az édes anyához, eleitől fogva folytonosan ragaszkodik, törvényt és rendet szerető magatartásával, kivívta, hogy e plánta — egyházai a missió székhelyévé, s az egész romániai magyar reformált egyházak központjává tevék. „Hol nincs egyes tanács, elvész a nép, megmaradás pedig vagyon a tanácsos bölcs értelmében." De fátyolt vetve a múltra kérem istenemet, adjon erőt, hogy eltévedt hitfeleim s honfitársaimat, a legváratlanabb ^helyeken is fölkeressem, sőt valláskülönbség nélkül, a hazának, az emberiségnek, a Jézusnak visszaadjam ; hogy még azokat is, a kik elleneim voltak, jó szándékomról meggyőzzem. Kérem a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap" -nak s az „Erdélyi protestáns közlöny"-nek, és mindazon hazai lapoknak tisztelt szerkesztőit, kiket a missió ügye komolyan érdekel: becses lapjaikba vegyék föl mindig kegyeseu, missiói tudósításaim e levéllel kezdet sorozatát. Részemről szeretem hinni, sőt már Bukarestben hittem ós beláttam, egy Veres Sándor és Ferenc, Nagy József, Gyenezs, Tóth János és több más tiszta caracterrel biró honfitársaim házánál, hogy e külföldi feleink