Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-06-06 / 23. szám

minden növendék, ki az e. megye által evégre meghatározott kort elérte. Én ama fenti, 1863-ban hozott határozathoz ragaszkodásommal kisérlém meg eddig ebajnek elejét venni, a mellett, hogy az illetők szülőit is magam, és az elöljáróság által felhivtam, sürgöltem, s meglehetős siker is koronázta ez eljárásomat; a gyülekezeti elöljáróság is figyelemmel kisérte, ez, egyházunkra nézve fontos ügyet, mit mutat az is, hogy a can. visit. alkalmával is, épp egy előljáró által tétetett e részben a sérelmes jelentés. De mihez folyamodjék a lelkész, ha a confirmálandó, s illetőleg annak szülői, sem a lelkész, sem az elöljáróság figyelmeztetése- s felhívásának nem engednek, mint nálam most van egy eset. Ha ama fenti határozatot, — mely hiszem az érintett helytartósági rendeletre támaszkodik, érvényen kivül helyezzük, a nélkül, hogy ennek elhárításául valami másról gondolkodnánk ; a menynyire én helyi körülményeinket ismerem, elmerem mondani, hogy hol kivált puszták, fiók egyházak vannak, 15 -20 növendék után rendesen confirmálatlan fog maradni 1—2, kiket, ha csak ugy könnyen veszszük a dolgot, a tanításra bevenni nem tuduuk. Régen nem volt oly nagy egyházunk e sebe, részint azért, mert 48 előtt aránylag sokkal kevesebb volt a cselédség, <s a hol volt is, a gyermekeket legalább a szülők, a házi istenitisztelet gyakorlása közben, s a magánoktatás folytán, mégis csak tanították valamire. De az az idő — fájdalom — elmúl, mikor az ily sorsú apák adhattak abból a mi volt, most az ily gyermekeknek se apjuk, se anyjok nem szolgálhatnak e jóból, mert az y — által hangoztatott s követett eljárási mód mellett, — nincs nekik miből. A mit y. tovább arra vonatkozólag mond: hogy a közöny kezdi nálunk a maga fejét felütögetni stb. Itt mindenekelőtt tiltakoznom kell szavaim oly értelmezése felett, mintha én azt állítanám, mit y. állíttatni akar velem, — hogy t. i. a közöny általános, mert én cikkemben csak annyit mondtam : „Gyakori a panasz, hogy terjed a közöny stb." A mi a többi itt mondottakat illeti, távol legyen tőlem, hogy én az y. által közöny okaiul jelzett eljárást s modort helyeseljem ; azonban, nem hallgathatom el, hogy ama címeket emberek adják, s vajm'^ szokszor igaztalanul. Megesik az y-non, s kétségkívül máson is, hogy midőn előtte magát tiszteletlenül viselő, nyers vagy éppen goromba hallgatóját rendre utasítja, az bizony nem magát, hanem papját fogja ilyennek mondani, s kivált ha az, kinek a rendreutasított dolgát elpanaszolja, még eszeli is hozzá. — Pedig hát, vannak ám ily emberek is ! A mi meg a panaceát illeti: szabadjon y—t cikkemre utalnom. E részben nem azt írom-e éppen én is, csakhogy más szavakkal kifejezve, a mit ő Fáy „Óramutatójából" idéz, s a többi sorokban említ, midőn mondom „Igyekezzünk a régi jó öreg papok példáját követni stb." A mi meg az „Óra mutatóból" idézett szavak interpretatióját illeti, hogy t. i. a lelkésznek élőhitünek, szeretetteljesnek, galambi szelídséggel bírónak kell lenni. Teljesen osztom, aláírom, s annak megfelelni is igyekezem jto esakhogy, ezen szavak mellett, s azok kapcsában, egy az „Óramutatónál" magasabb tekintélylyel biró könyvben ily utasítást is találok: gyomlálj, ronts, veszess, törj, épits, és plántálj. Jer. I. 10. Azután: prédikáljad az igét, rajta lógy mind alkalmas, mind alkalmatlan időben, feddődjél, dorgálódjál, intsed a hallgatókat, minden szelídséggel s tanítással", majd tovább : „te vigyázz mindenekben, szenvedj, az evangélisták munkáját cselekedjed, a te szolgálatodat bizonyosképen megbizonyítod. 2. Tim. IV. 2. 5. Aztán a galambi szelidsógü idvezitőnek is, mikor a szükség ugy hozza magával, kezében ostort látok, s a szeretetteljes szavak mellett mérges kígyóknak nemzetségeiről, aztán íestett koporsókról is beszól az, s mivel mi az ő szolgái vagyunk, az ily módú eljárást tartom én igazi lelkipásztorkodásnak. Az ily pásztoroknak igaz, mint magának a pásztorok fejedelmének sorsuk, hogy életőkben ritkán, vagy legalább sok időre ismertetnek meg — az evang. szavaival élve— az ő iuhaiktól, de hát a tanítvány nem fellebb való az ő tanítójánál, sem a szolga az ő uránál ; Máté 10., aztán nem szabad elfelednünk azt a mondást sem: más a vető, más az arató. Hmem az baj, hogy a galambi szelídséget, egyik-másik, félreértetés kikerülése végett megemlítem — kinek nem inge, ne vegye magára — semmi egyébbel, hanem csak is az y. által elhallgatott „kígyói okossággal" még pedig a maga módja szerint alkalmazva, köti össze, s annak köves kertében útját, nem a tövises ösvénynek veszi, hanem halad a széles és kényelmes uton, s eljárása is olyan, mint a kígyónak utja a kősziklán, szóval, hogy kevés szóval sokat mondjak ki, nem Kálvini jellem, mely jó akaró ugyan, hanem e mellett őszinte, nyilt, határozott. Azt mondja y. tovább : „az értelmesség jó szív nélkül kártékony." Tudom, s — fájdalom — nem egy emberben szemlélhetem. Hanem megjegyzésem ez ellenvetésre: hogy valamely mondat, összeköttetéséből kiszakítva, valódi értelmét könnyen veszti, és más értelmet csúsztathatni alája. Igy van itt is a dolog. Én ama mondatot: Egy hadsereget stb." arra vonatkozólag mondám: „Igyekezzünk : hogy egyházunk tagjai, egyházunk tanait értsék is; azt is mondám még a régi öregek példájáról szólva: hogy azok az ifjaknak nem csak tanítása, hanem erkölcsi nevelésére is fordították a figyelmet, s mikor már igy összeköttetésben vétetik tanítás, nevelés, formáltatik ott a szív is. S kinél már értelmes a fő, jó a sziv, az olyan aztán tud is lelkesedni vallása- s egyházáért, s tud azért ha kell áldozni is. S ez értelme cikkem utó szavainak. Szerintem még az nem elég magában, ha a hadsereg hadvezére iránt szeretettel és bizodalommal visteltetik, s érti a maga nyelvén történő vezényletet, mert ha nem lelkesül a védett ügyért, s nem tudja, hogy kell a támadást visszaverni, positióját védeni, ugy az ily egyénekből álló nagyobb sereg is megverethetik a kissebb számú ellenféltől. Ha pedig egyenlők a viszonyok, s az ellenfél nagyobb számú, nem ennek van-ó kilátása a győzelemre. Hol nagy számú a sereg, ott nem oly baj, ha a közkanánál hiányzanak is az emiitett kellékek, mert az ügy-