Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-05-30 / 22. szám

Ű t, mód. Ylszhang a viszhangra. E lapok t. olvasói tudják, miszerint egy gyakorlati lelkészet! lap létesitóse inditványoztatott ; sőt az inditvány már azon az uton van, hogy a jövő évvel megtestesüljön. Örömmel üdvözlöm megtestesülését s azért szeretnék keresztelésén is jelen lenni. Ha megjelenésem mégis korai, minthogy meg nem született meg a gyermek, mentsen az, hogy különben késői lenne. Tudom, hogy a név nem teszi meg ; fő a dolgozótársakon kivül az előfizetők. De épen azért, hogy minél több előfizetője legyen a lapnak, tegyük azt már nevénél fogva valamennyiőnkévó. Ezt pedig inkább cselekeszszük, ha nem is a „Pásztor", bár ellene semmi kifogásom^ de olyanféle sem, mint a „Békésbánáti lapok" néwel. E név, mondja Garzó ur, a kiindulási helyet jelzi egyszerűen. Nem mondom, hogy nem azt: de ugyanolyan joggal mondhatom, hogy többet is jelez vagy legalább vannak, a kik előtt jelezhet. Vagy e^yátalában ne jeleztessünk többet, vagy a mi még tanácsosabb, jeleztessünk annyit, mennyiben a hazában létező minden protestáns esperesség elfér. Hopy Garzó ur ért engem, azt abból tudom, mert cikkében szükségesnek vélte megjegyezni, mondván : „a cim ne zavarjon senkit" stb. Hogy mindenki értsen, a magam részéről is megjegyezem, miszerint nem elfogultság, bár meglehet, hogy egy kevés az is van bennem, mint lehet másokban is, a mely esetben ez is fölszólalásom mellett bizonyít, mint inkább tapasztalás, de mindenek fölött az ügyszeretet vezérel. A mi pedig T. A. ur ez érdemben fölállított programmját illeti, sőt ha még valaki valami jót tud hozzá adni, azt is elfogadom. S csak örvendek azon, hogy Garzó ur biztosítása szerint, a „Békósbánáti lapok" programmja ettől lényegesen nem fog különbözni. Egyben azonban, mellékesben s csak azon esetben, ha T. A. ur sorait nem jól értettem, szeretném mégis, ha különböznék. Én is óhajtanék mellékletet, de csak egyet, illetőleg egy tárgy, törvények és felsőbb rendeletek számára. Ebből következik, hogy a mellékletnek állandónak sem kellene lennie, mi gazdasági tekintetből is csak előnyös volna, főleg a kezdet nehézségeivel netalán küzdő, különben is olyan lapra nézve, melynél egyik fő tekintet véleményem szerint az, hogy lehetőleg olcsó legyen. Alakjára nézve pedig olyannak kellene lenni a mellékletnek, hogy később könyvvé lehessen köttetni. Különben bízom Szegedy tiszttárs ur bölcsességében s örömmel üdvözlöm a megindítandó gyakorlati lelkészeti lapot. Török József, ceglédi ev. lelkész. ISKOLAÜGY. A legközelebb M.-Gyánban tartott egyházmegyei közgyűlés megbízott néhányat közülünk, hogy az ón elnökletem alatt tegyük meg észrevételeinket a tiszántúli ref. egyházkerület által készíttetett népiskolai „Tanterv"-re, s mondjunk véleményt annak népiskoláinkban leendő mikénti gyakorlatba léptetése felől. Szükségesnek tartom e tekintetben az ón észrevételeimet s véleményemet, mielőtt a bizottságot összehívnám, nyilvánosan is közölni, hogy alkalom adassék minél többeknek ezen észrevételek és vélemény felett komolyan elmélkedni, s igy a még ez év őszén tartandó egyházmegyei közgyűlésen biztos és célhoz vezető megállapodásra lehessen jutni. A nevezett tanterv oly széles alapon mozog, oly bőven szabja ki az egyes népiskolai osztályok tantárgyait, a mint azt a népiskola legmagasab érdeke, java követeli. E tanterv készítői azonban nem vették tekintetbe népiskoláink eddigi gyenge, s még máig sem emelkedett tanerőit, ós a falusi népiskoláztatás nehézségeit. Ez a tanlerv tehát ugy, a mint van, a jelen körülmények között, nem csak egészben keresztül nem vihető a mi népiskoláinkban, de még csak meg sem lehet kisérleni annak gyakorlatba léptetését. E tanterv oly messze tűzte ki a célt, mely felé népiskoláinknak futniok kell, hogy a mi falusi néptanítóink, a legnagyobb kitartás és buzgóság mellett sem juthatnak el a pályának csak felére sem, s minél nagyobb erőfeszítés — és buzgósággal kísérli meg bármelyik falusi néptanító is az ezen tanterv által kitűzött célt megközelíteni: annál hamarább össze fog már a fél uton mindenesetre roskadni. Már maga az, hogy az eddigi 4 osztály 6-ra egészittesék ki népiskoláinkban, a nélkül, hogy a tanerők aránylag szaporittassanak, — teljes lehetetlen. Egy tanítóval rendelkező népiskolában nem szaporítani, hanem inkább kevesbíteni kellene az osztályok számát. Yagy minthogy ez tilos dolog: a mostani 4 osztály mellett is még legalább egy tanitó volna alkalmazandó. Egy tanitó a legjobb esetben csak 2 osztályt taníthat meg, kellő sikerrel, a tiszántúli tanterv által kiszabott tantárgyakra. Sőt az a siker is, mely az eddig egy tanitó által vezetett egyikmásik 4 osztályú népiskolában jónak, kitűnőnek jeleztetett az egyházmegyei látogató küldöttségek által, bizonyára csak viszonylagosan, az adott körülmények közt volt olyannak mondható, de általában jó, annyival inkább kitűnő semmiképen és sohasem lehetett az. Mi fog történni, ha most meg már 4 osztály helyett 6-ot lesz kénytelen vezetni egy tanitó ? ! Ki merné állítani, hogy ez a vezetés magasb lendületet fog adni népiskolai tanügyünknek ? Én nem. Azon tantárgyaknak, melyek a tiszántúli tantervben nem 6 hanem csak 4 osztályra vannak kiszabva, legjobb esetben csak felét ha tanították, s vajha csak ennyit