Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-05-30 / 22. szám

PEOTESTÁUS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Kiadó-hivatal: VIII. Ker. Mária-utca IO-dik sz, elsöem. Előfizetési dij s Hely ben házhozhordással g vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban Hirdetések díja : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Gróf Mikó Imre megnyitó bsszéde az erdélyi ev. ref

. egyházkerület 1875. máj. 23-iki első illésén. Tisztélt egyházkerületi közgyűlés ! Az az erkölcsi meggyőződés, hogy az emberiség hatásaiban nagyszerű, benyomásaiban tartós, eredményeiben termékeny tettek végrehajtására csak ugy alkalmas ós képes, ha valamely nagy eszme lelkesíti, oly eszme, melynek valósításában hiszen ; ez az erkölcsi meggyőződós nem oly uj keletű, mint a hogy sokan hiszik. Meglehet, hogy a ki végire akarna járni annak, hogy mikor vált e meggyőződós öntudatossá az által, hogy valaki szóval kimondta, azt fogja találni, hogy még nem nagyon rég történt. De a ki végig lapozgatja a történelem évkönyveit, csakhamar rá fog jönni, hogy e meggyőződós ugy szólván ösztönszerűleg megvolt minden kor választott elméinek eszejárásában: mert a hol valamely nagy mozgalomban vezórférfiakat látunk szerepelni, egy kis figyelemmel szemlélvén a dolgot, ki tudjnk mutatni, hogy az illető vezérfórfiunak bár mi kitűnő személyes tulajdonságai csak másodrendű tényezők a vezórkedhetésre okvetlenül szükséges közelismerós kivívásában. A fő- ós alaptényező mindig és mindenütt a vezéreszme, . a melyet a vezérférfiu zászlójára tűzött. Ámde a mily bizonyos, hogy vezóreszme nélkül a siker kivívására megkívántató lelkesedós erélye soha sem fejlődhetik ki, éppen oly bizonyos az is, hogy ez erély gyengitetlen ós állandó fentartására, tehát a siker biztosítására a vezóreszme magára nem elégséges. A vezérek köré a vezóreszme ténynyó változtatása céljából összesereglett sokaság emberekből, tehát egyéni sajátságaik által egymástól különböző elemekből alakul, melyek szabadságra és függetlenségre irányzott ösztönszerű törekvéseik következtében inkább versengésre ós vitára, mint idegen vélemények ós nézetek feltétlen elfogadására, önálló akaratjuk más akaratának alárendelésére hajlandók. Nem szükség alkotmányos államban, és különösen a mi alkotmányos életünk mai vajúdásai közt élő embernek apróra elmondanom: mennyire nyilatkozik e tény abban a tapasztalatban, hogy dacára a?, alkotmányosság elméletileg elvitázhatlan első alapelvének, mennyi ellenszenvvel, mekkora ellentállással enged még ma is az egyes ama kényszerűségnek, hogy egyéni meggyőződését a meggyőződéssé vált vezéreszme követelményeinek alárendelje, magán érdekeit a közérdek által háttérbe szorittatui engedje, nem szükség kimutatnom, miként alakulnak pártok az egy célra törekvő testület, az e g y vezéreszméórt lelkesülő társadalom keblében ; mint küzdenek e pártok egymás ellen, még pedig — fájdalom — nem is mindig a legnemesebb fegyverekkel és eljárásokkal, ós még — nagyobb fájdalom! — gyakran nem annyira a valódi cél — a testület közjava — érdekében, mint inkább pártbeli, néha éppen csak egyéni hiúságok érvényesítéséért; mint válik az eszmék tisztázására célzó, az egymást felvilágosítás végett megindított vitatkozás elkeseredett tusává, melynek szenvedélyes hevében már nem annyira a vezéreszme létesítése, mint az ellenpart leküzdése válik főcéllá, a melyet minden áron, még a közjó károsítása árán is egyedül tartanak szem előtt a neki tüzült harcosok, a kik az emberi lélek egy sajátságos gyarlóságánál fogva sokszor annál szenvedélyesebben küzdenek, mentől lényegtelenebb az a véleménykülönbség, mely őket elválasztja. Mindez ismert dolog, annál ismeretesebb, mivel ez egyik fő oka annak, hogy néha a legüdvösebb cóljai az emberiségnek meghiúsulnak. Számítsuk még ehez, hogy voltaképpen valamely mozgalmat megindító vezóreszme csaknem mindig kót alkatrészből áll: egy tagadólagos ós egy 26