Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-05-23 / 21. szám

is, s ez lőn alapja azon tudományos készletnek, melylyel rendelkezett. Az elemi iskolák végeztével S.-Patakra kül­dött Mihály, a gymnasiumot lankadatlan szorgalom­mal, kitűnő eredménynyel, különösen a classica literatura iránti általános érdeklődéssel, mint kortársai közt latinul egyik legjobban beszélő növendék bevégezvén, az aka­démiába lépett ; s tanulói pályáját — egy év kivételével, melyet a német nyelv elsajátítása, s az előtte lebegett messze távolban derengő cél leendő elé hetése érdekében a Szepességen töltött, — mint esküdt diák 1837-ben a felső szóíüzési iskola vezetésével jutalmazott és megbízott egyén fejezte be. Innen Mező-Keresztesre jött ki rectornak, s itt töltött 3 évi áldásdús működés után, lelki szomjának eloltására, szerzett ismereteinek öregbítésére vándorbotját kezébe véve, külegyetemekre vándorolt a tudomány for­rásához, meríteni azon édes méregből, melyből a ki egy­szer merített és ivott s kábultan futni kezd tőle : újra meg újra visszatér ahhoz, meggyőződni arról a mit a hal­hatatlan költő mondott: „a tudás nem áldás, a tudomány hideg kútfejénél szomjú, lel­kem szomj öli me g". ó a forrásból nem hiában ivott . . . hasznát is vette. A tudománygyüjtő kis méh, megrakodva tért vissza. Yárady Pál átányi lelkész, espereshez segédül ren­deltetvén, 1812. máj. 23-án ugyanott mint helyettes­lelkészt látjuk az anyakönyvben bejegyezve 1843. má­jus 29-ig, a mikor a különböző pártokok miatt Makiár­ról Átányra jövő lelkész helyére, mint megválasztott lel­kész távozik. Itt töltött 12 éve alatt mint al- és főjegyző minő határozott, világos tollal rendelkezett, s később mint egyh. megyei tanácsbiró, mily erélylyel, buzgósággal, tudományos apparátussal működött, a jegyzőkönyvek ós kortársak bizonyságok. 1855-ben a virágzó, lelkes Tisza-Nána városa választá meg erkölcsi bírája s lelkipásztorául, mely város egyházi tanácsának tán páratlan erélyessége, az egyházi tagok minden jóra, szépre nagyszerűen ver­senyző buzgósága, áldozatkészsége, hogy nagyrészt az idvezült stoicusi nyugalmának a tanácskozás asztalánál, másrészt bölcs tanácsadása, feddhetlen élete, szelid, em­berséges, tapintatos és mégis szigorú apai bánásmód­jának köszönhető — azt hiszem — az ismerők nem tagad­ják meg. N. t. Édes Albert esperes ur lemondásával, az alsó­borsodi epyh. megye, esperesi székébe ülteté, melyet mig ült, s mint esperes kormányozott, körüle részrehajlat­lanság, igazságosság, bölcsesség, szigorral párosult atyai szelidségü jóság foglalának kiváló helyet, mint kormány­zati fő kellékek, nem vonhatja — szabad legyen kimon­danom — ne vonja kétségbe senki. 1865. febr. 19-én — egy akkor csaknem életétől meg­fosztó, testének jobb részét ós nyelvét, de szellemét nem, — ért szélhűdés, a csak kevés ideig viselt esperességrőli le • mondásra, az egyh. megye tanúsított szeretetének egy később irt szép levélben kifejezett megköszönésére kény­szerítvén, a közügy nyilvános és munkás teréről vissza­vonulva, a természet gyógyító kebelén keresett és talált gyógyulást, szórakozást. Nyelve mindvégig akadozó ma­radt e betegség után, s igy egyházi szónoklatot nem vé­gezhetett; de egyháza szellemi, erkölcsi vezetését, iránta való érdeklődósét az utolsó pillanatig megtartotta, vég­perceiben is az egyház ós egyh. megyei dolgokról kér­dezősködött környezetétől. A nemesen folytatott élet ápr. hó 5. estveli 10—11 órája közt erős harcvivás után befejeztetett, s a géniusz rálehelt éltető csókját az enyészet fagyos csókja váltá fel. A temetés ápr. 8-án a gyülekezet nagyszámú lakói­nak és főgondnoka Szathmáry K László urnák megje­lenése s részvéte, a testvérek, rokonok méltó fájdalma közt történt meg. Távol lévén más egyházaktól, az idő kellemetlensége is okozván, egyedül én és poroszlai lel­kész Tokay György fizethettük le a tiszteletadóját. Ke­rekes József, egyik s.-lelkész az udvaron könyörgést, má­sik s.-lelkész Papp Mihály sírbeszédet, alólirott a tem­plomban halotti tanítást tartott, üdv és áldás legyen a sírjában nyugvó nemes hamvakon! Csengery József, átányi lelkész. ADAKOZÁSOK. Özv. Tomori Szabó Sándorné részére : a bicskei reform, egyház közönsége 11 ftot. Adakozások a pesti protestáns árvaházra. Z elenka Dániel miskolci ev. leik. ur „Ke­gyelettel — mint írja — boldogult édes atyánk egyszer­másszor nyilvánított szándéka iránt" 100 ftot küldött azon kéréssel, hogy ez az árvaegylet alapitványai közé „Zelenka Dániel alapítványa" címen vitessék be. Balogh György leik. ur a b i_c s k e i reform< egyház közelebb confirmált növendékei részéről piiukösdi ajándékul 2 frt. 85 krt. Dömötör Károly leik. ur a p a c s é r i ref. egyház confirmált növendékei részéről 5 frt. 60 kr. Farkas Lajos márfai ref. leik. ur a confir­mándusok tanításáért járó tiszteletdíjt 5 ftot, Farkas Lajosné asszony 80 krt. Bakó Juliánná 10 kr. Bausz La­jos 10 kr. összesen 6 irtot. Bérezi Pál nagybányai ev. leik. ur a közelebb confirmált növendékek részéről 3 fr. 65 krt, melyhez já­rultak : Szendy János 1 frt. 50 kros — természetben idezárt — tallérral, Szibert János 30 kr. Kunay Ede 30 kr. Fleischei József 20 kr. Seszták Károly 15 kr. Yakker Lajos 10 kr. Szibert Lajos 10 kr. Sroll Mária 50 kr. Oroszlány Irma 50 kr. Major Emma 10 krral. Onody Zsigmond hodosi reform, leik. ur 6 frtot, e következő sorok kíséretében : Az áldozó csütör­tököt megelőző hetekben confirmátióhoz készitgetvén elő a

Next

/
Oldalképek
Tartalom