Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-05-23 / 21. szám

E helyen elég lesz annyit említenünk, hogy soha nem volt időszak, melyben a történeti s régészeti tanulmányok iránt nagyobb lett volna az érdeklődés, mint éppen napjainkban, s elvitázhatlan tény, hogy a legtöbb efajta terméknek alapja a lelki szükség, mely késztetve érzi magát a múltba mélyedni, élő példájául az utódok kegyeletének, az elődök viselt dolgai iránti fogékonyságnak. Kiválóbb történetíróink önemésztő munkássággal törekednek a hajdankor minél teljesebb képe előállítására. Fáradhatlanul fonják a fonalat, mely a történt dolgok igazságához vezet. Ez önzetlen buzgók sorában régóta díszes helyet biztosított magának egy férfiú, ki mindig csüggedetlen hévvel fáradozott történelmi és régészeti irodalmunk emelésén. Meg is látszik művein, melyeket legigazabban az irói ihletés mélysége jellemez. Ipolyi, mint történész a tudománynyal művészetet egyesit, tudván, hogy a tudomány művészi alakban válik legbiztosabban maradandó közkincscsé. Kutat türelemmel, tudományos tájékozottsággal, s földolgoz a szerkesztés azon magas művészetével, mely az angol s francia irók műveit kapóssá tette a civilizált világtájakon. Emlékeztet a „finom század" abbéira, kik rendkívüli fogékonysággal a szép iránt, stylusokban a legmagasabb tökélyre törekedtek. Hasonlóan ezekhez, a történeti styl egyszerű szépségét nála is csak ritkán zavarja meg a declamatio, a fölösleges reflexió s a felekezetiesség. Ez is inkább csak nevelése, múltja és azon jelenének kifolyása, mely megengedi, hogy Zerdahelyi Gábor besztercebányai püspökről, mint püspök-elődjéről írjon. Ipolyi nem krónikás, — az nem is tudna lenni. A német szellem száraz tudományosságából csak a lényeget találjuk meg benne : a fáradhatlan kitartást a gyűjtésben. Alapos, de mégsem fon de la science, ki minden csoportosítás nélkül tücsköt-bogarat hord össze rakásra. Szerzőnk azonban széles olvasottsága mellett, Veresmarti életrajza szűk keretében is könynyedén, fesztelenül járt, — tanúságot téve arról, hogy adathalmaza fölött tudott uralkodni. Igaz ugyan, hogy Ipolyi Veresmartija nem alapszik oly széleskörű levéltári buvárlatokon, mint Franki Pázmánya : de e körülmény könnyen kimagyarázható a tárgy természetéből. Franki a külföld nevezetesebb levéltárait is megtekinté, mert erre, ha remekmüvet akart adni egy világfontosságu egyházi szereplőről, okvetlen szükség volt. Veresmartinál máskép áll a viszony, Simancas, Velence levéltára bajosan adhatott volna Vercísmarti életéhez adatokat, s az a kevés is, amit Ipolyi az ismeretes florenc.-, brüsseli-, nápolyi okmánytárakból jelen művében idéz, nem egyenest Veresmarti életét, hanem csupán környezetét vagy korát illustrálja. Hiszen mikor Veresmarti neve még hazánkban is annyira ismeretlen volt, hogy hosszú időn át, Pázmány álnevének tartották ! *) *) E tévedésről bőven ír Ballagi A. „Pázmány-e vagy Veres marti .cimű cikkében. Prot. Egyh. és lek. Lap 1874- 22, sz. A belmissió terén mozgott Veresmarti életét, hazai forrásokból kellett megírni. Elsőrendű kútfő az előttünk fekvő izmos kötet második fele : Veresmarti Mihály „Megtérése Históriája", melynek másolata a besztercebányai püspökség szent-kereszti könyvtárában őriztetik. Innen Bottka Tivadar saját használatára lemásoltatta, aztán Fraknóival közölte, kinek nagy müvéből **) értesültünk legelsöbb e kézirat létezéséről. Ez önéletírás mellé hasonló becsű dolgozatként sorolható Dobronoki kézirati naplója a magyar kir. tud. egyetemi könyvtárban, melyet Timonon, Kazyn, Katonán ós Podhraczkyn ***) kivül, eddigelé más alig használván, az újdonság érdekével kínálkozik, s valóban dús adatokat hoz napfényre. Egykorú hungaricák, históriás énekek, szerzeti évkönyvek, tanintézeti anyakönyvek, levelezések, továbbá a pozsonyi káptalan, magy. kir. kamara, szent-kereszti püspöki és saját családi levéltára kiaknázott darabjai erősen bizonyítják e mű alaposságát. S a szerző figyelme kiterjedt az egyénekre is, kiktől munkája támogatását várhatta; fölszólitására Szabó Károly és Révész egyetmásról épp ugy fölvilágositák, mint Knauz Nándor, vagy Rosti szerzetes. Ezen tényezők alapján készült el a Veresmarti szoroson veit életirata. De a váz testet csak a korrajz által öltött. Mert a szenvedélyes hitvitázó életét egyedül ugy érthetjük meg, ha ismerjük környezetét, és a kort, melyben munkált. Szerzőnk ebben is gonddal járt el. Sokoldalú szempontok mellett a részleteket sem hagyja vizsgálatlanul. Ezenkívül lélektani nézetekkel, néha tán túlságosan is, szaporítja a rohamosan fejlődő események indokolását. Szóval, amellett, hogy oly jellemrajzot ád, mely fényét a kortól nyerte, a korra is következéseket von. Mindazokat, kik hatást gyakoroltak Veresmartira, vagy vele szorosabb ismeretségben állottak, velős vonásokban jellemzi : a protestáns Sztárait, Túrit Pareust, Szenei Molnárt csakúgy, mint a katholicismus főmatadorjait Forgách Ferencet, Bellarmint, Pázmányt, Campiant, Lessiust, s még Balassa Bálintnak s Brandenburgi Katalinnak is juttat helyet. Méltán irta műve homlokára, hogy az : „korrajz a hitúiitás idejéből." Nekünk is síólanunk kell a korról, mely Veres -martit teremte, s melynek Veresmarti valóságos prototypona. A reformátió első kezdete sokkal érdektelenebb, mint fejlődésének azon későbbi stádiuma, melyben a jezsuiták szervezkedve lépnek föl ellene. A jezsuiták türelmetlenebbek, mint annakelőtte az olasz papság volt, s Kálvin elszántabb ellene a katholicismusnak, mint Luther. A korszakot alkotó uj mozgalomra százados forrongás által megérlelt társadalom mindenben a szélsőségeken mozog. Erős hit és hitszegós, vallási fanatismus és val*•) Franki Vilmos : Pá/.máDy Péter és kora. Pest, 1868. 1.82. ***) Tudománytár. Buda, 1838. III. 397,