Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-05-16 / 20. szám

Ezért van a javaslat 5. §-ban őszintén kimondva, hogy „a hitfelekezetek jogokra és kötelességekre nézve egymás kőzött és az állam irányában egyenlők a jelen tőrvény értelmében." 6. Végre a javaslat megállapításánál azt is szem előtt tartotta a bizottság, hogy ha az államnak, mint politikai hatalomnak, nem is kell a vallási ügyekbe avatkoznia, de a polgárok vallásossága és vallási érzületük által táplált erkölcsisége mindenesetre egyik nagy és üdvös tényezője mind a társadalmi rendnek, mind magának az állami életnek. — Ezért az államnak a vallásosság ós erkölcsösség fejlesztésére célzó egyházakat, a mennyire a hit körébe avatkozás nélkül teheti, oltalma és védelme alá kell fogadnia. Ezen alapelveket igyekeztünk érvényesíteni a mellékelt törvényjavaslatnak ugy egész tervezetében s gondolatmenetében, mint részleteiben. — A javaslat minden egyes szakaszaiban foglalt határozatok mennyire követ keznek szükségkép a fentebb előadott alapelvekből, s menynyire felelnek meg jelen szerkezetükben annak a célnak, hogy azon eszmék általuk valósittassanak : ennek a kimutatására sokkal terjedelmesebb előadás kívántatnék, mint a minőt jelentésünk kőre megenged. Különben is az egyes szakaszoknak az elfogadott alapelvek szempontjából me^ bírálása a javaslat részletes tárgyalására^artozik. Végül azt kell még csak megjegyeznünk, hogy a javaslatban a kiszabott tilalmak s átalában e törvény rendeleteinek netaláni áthágásaira azért nincsen megfelelő fenyítésekről gondoskodva, mivel a bizottság véleménye szerint az idetartozó ügyekben elkövethető törvénysértések ellen is, a mennyiben azok fenyítő megtorlást igényelnek, — a közrendészeti és illetőleg a büntető törvénykönyvben kellend intézkedni. Mindezen okoknál fogva a benyújtott törvényjavaslatot ismételten és tisztelettel ajánljuk a t. háznak tárgyalásra s elfogadás végett. Budapesten, 1875. april 26-áu. Házmán Ferenc, a biz. elnöke. Molnár Aladár, a bizottság előadója. BELFÖLD. Egy hang a vidékről. Igaz, hogy mióta az u. n. „Evangyéliomi Protestáns Lap" születésével megörvendeztette a világot, éles személyeskedés, kihívás, megtámadás és gyanusitgatásoknál egyebet nem voltunk szerencsések belőle olvasni, ugy hogy e lap mindenre alkalmasnak látszik, csak arra nem, hogy azon szép névnek, mely hom^kára íratott, és az első számában ismertetett céljának, megfeleljen. De egy ideig a harc létező és isméit dolgok ellen folyt. Most azonban a még ezután megjelenendő művek, s a pesti theol. kebeléből kikerült leendő lelkészek is átok alá vettetnek, mint ezt az Ev. Prot. L. 18-ik száma igazolja Veritas urnák bibliafordítás" cimü cikkében. S erre akarok én röviden pár szerény észrevételt tenni. Én még eddig minden értelmesb prot. embertől azt hallottam, s magam is ugy tudom, — hogy a protestantismus feladata, a haladás zászlaját lobogtatni az emberiség előtt, és e zászlóra e jelszó van irva : előre ! — V. ur pedig említett cikkében a haladás elé egy óriási követ gördít e felirattal: ne tovább ! s e szavait igazolja is aztán nem sokára azzal, hogy a hitvallást a felekezetek fundamentomának nevezi. Engedjen meg V. ur, de ha ker. vall. felekezetet ért, én erre nézve ugy tanultam, hogy „más fundamentomot senki nem vethet azon kivül, a mely egyszer vettetett, mely a J. Krisztus." — A hitvallás csak forma — hitforma — nem pedig fundamentom. Azután megvonja V. ur a ref. egyház hivatalnokaitól a szabad gondolkozást, mondván : „A felekezetek magán tagját nincs senkinek joga kérdőre vonni, vájjon szigorúan követi e a confessiot, de a hivatalnoktól mind az, a ki a hivatalnokot fizeti, joggal kérdezheti, vájjon nem él-e vissza az illető a felekezet jóhiszeműségével?" Már kérem szívesen, aligha maholnap a puszta falaknak nem beszélnénk a templomban, ha a he'yott, hogy Istent — mint azt Jézus is tevé — mint szerető, irgalmas atyát igyekeznénk felmutatni hallgatóink előtt ; vagy pedig hogy, mindenki által felfoghatólag elmondanánk, miszerint pl. a kísértés, a lelki tusa, melyet Jézus kiállt, kisebb-nagyobb mértékben minden embernél ismétlődik a világi előnyök, gazdagság stb. képében — e helyett, mondom, prédikálnánk, hogy : „rettenetesen haragszik a bennünk született bűnért stb., vagy pedig szent borzalommal hü photographiáját adnók a Jézust megkísértett sátánnak," mert bizonnyal merem állítani, hogy minden értelmesebb hallgatónk szemünk közé nevetne. Nem taníttatik rendszeres theologia Pesten — mondja V. ur. — Ennek ellenében szabad legyen hivatkoznom a d.-melléki ref. egyházkerületnek Bodapesten, 1874-ik évi november 11-ik s következett napjain tartott közgyűlési jegyzőkönyve 51-ik pontjára, melyben elég világosan kimutattauk, hogy a pesti theologiában keresztyén s közelebb a prot. thelogia taníttatik. Egyébiránt nem tudom, mit ért V. ur a rendszer alatt ?] Ha valami olyan áldott emlékezető, szabadság-ölő Bach-systema félét, vagy pedig Szeremlei, Kis dános, vagy épen Somossi dogmaticájának, melyben az ördögök név szerint elő számláltatnak, betanuitatását, ily értelemben igaz, rendszer nem taníttatik. — De V. ur megnyugtatására mondhatom, hogy a pesti theologiából kikerült papok, épen nem űznek gúnyt a ref. egyházból, s azért, ha minden lépten-nyomon nem hangoztatják is, tántorithatlan hívei s hü fiai egyházuknak, s igyekeznek érdemetlenné nem lenni a közönség bizalmára és azon sokszor hányrgatott fiezetésre, az egyház részéről. 41