Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-05-09 / 19. szám

RÉGISÉGEK. I. Rákóczy György fejedelem levelezése Tolnai István sárospataki pappal. Bevezetés. Az uralkodási gondok nem foglalták el annyira I. Rákóczy Györgyöt, hogy ideje ne jutott volna országa egyházi és itkolai igazgatását felügyelni s részben vezetni-Levelezése •— melyet fájdalom csak töredékeiben, habár mindenesetre figyelemre méltó töredékeiben ismerünk •— igazolja ez állilásunkat. Az államkormányzással annyira összefüggőknek tartotta ezeket, hogy ő e részben is hit^ missiójában — s ő nemcsak az erős meggyőződések, lnnem a tettek embere is volt. Épen ugy mint az államkormányzás, az egyház igazgatásának összes szálai is az ő kezében központosultak. Ami történt, ő tette, a mi életbe lépett, ő intézte. Használta, követte mások tanácsát — de ha lelke sugallatával nem egyeztek meg, nem nyugodott meg bennök. A linci békét a szathmárnémeti zsinattól csak egy lépés választá el, — de mindkét művében egy szellem vezette, s e két mű összefügg. Amaz a katholikus magyar király irányában biztosítja a lelkiismeret szabad ságát, ez annak az orthodox egyháznak supprematiájác biztosítja melynek ő a linci békét kivívta. Hát azért lett volna ő oly buzgó katonája egyházának, hogy a presbyterianusok vagy épen puritánusok vegyék hasznát? A mire világos törvény volt: a négy bevett vallás egyenjogúságát annyira nem bántotta, hogy főudvarmestere unitárius s néhány tanácsosa pápista, néhány unitárius vagy lutheránus volt, de a szombatosok s presbyterianusok nem voltak a törvényben, s ezek nem találtak kegyelmet előtte. A deési complananio s a szathmárnémeti zsinat szelleme közt feltűnő hasonlat van, s e szellemet ő adta meg. Eltűrte, hogy nejének neolog papja legyen — óh mit nem tett volna meg ez angyalért — hanem az ő papjai orthodoxok voltak szívből lélekből miut maga : s ezekkel intézte államának egyházi és iskolai életét. E papok közt kiváló helyet foglalt el Tolnai Pap István, névrokonának Tolnai Jánosnak, a puritánok fejének épen oly határozott ellensége mint a fejedelem. Husz évbél tovább szolgálta Rákóczyt. 1623-ban oly időben vette át a sárospataki iskola vezetését; midőn a hazában uralkodott ragály ezt néptelenné tette s a bukás széléig vezette. Itmen húzta vissza Tolnai, kit Rákóczy tolnai káplánság-1 tói vitt oda — s ez érdemét soha sem feledte. Három évig igazgatta ez iskolát. 1626-ban Rákóczy udvari papjává, 1629-ben a zempléni egyházmegye jegyzőjévé lett. 1630 ban, midőn Rákóczy fejedelemmé lett, ő is bement Erdélybe mint udvari pap, s mint ilyen forditá magyarra és adta ki ura költségén 1632-ben : „Az Wittembergai Akadémiának az Evangelica Religióért számkivetést szenvedő Csehökhöz és Morvaiakhoz küldett vigasztalása" cimü munkát. Ugyanez évben visszament Patakra mint első pap s az iskola curatora — és e hivatalát haláláig folytatta, mely 1642-ben apr. 10-én következett be Sátoralja-Ujhelyen, hol az épen akkor összeült zsinatnak elnöke volt. Megelőző napon magán a zsinaton érte szélhűdés a templomban „mikor csak szintén — írja esperes Miskolczi Rákóczynak — az disputatiókra ^kiadott propositióknak examinálásához kezdett volna." Rákóczynak és Tolnaynak levelezése — melyet az eredeti példányok után van szerencsém az olvasónak bemutatni — egy darab kor- egyház- és mivelődéstörténet s hiszem, az olvasó szívesen fogja fogadni. Budapest, 1875. Szilágyi Sándor. Hivséges és alázatos szolgálatomat ajánlom nagyságodnak stb. » Az nagyságod kegyelmes parancsolatja szerént nagyságodnak az én vékony elmém szerint való tetszésemet, im bekiildöttem. Mely dologrul ugyan ezen formán irtam Alstedius uramnak is, néhol bévebben, néhol pedig rövidebben, jó néven venném ü kegyeimétül, ha valamit felelne, hogy igy énnekem több gondolkozásra való okot adna. Ha valamikor kegyelmes uram véghez kellene menni ez üdvösséges tanácskozásnak, generale concilium kellene hozzá, mely valahol lenne Németországban, de oda kellene menni mind Erdélyből, mint Magyarországból, két-két praedicatornak. Várom mindennap Szepsi, Alvinczi és Kovásznai uraim tetszését is, melyeket mindjárást kezéhez küldök nagyságodnak. Akkor pedig, mikor velek legelsőben beszéllöttem, feltalálák ü kegyelmek, hogy valamíg az helvécziai ecclésiák magokat ebben az unióban be nem adják, addig az mi magyar eclésiáinknak nincsen módjuk abban, hogy amazokkal megegyesödjenek, mivel anno 1545 az helvetiai vallást bevevén az magyarok az urak közül is akik akkor éltek az aláírták uevöket. Az Duraeus írásában pedig ugy vagyon feljegyezve, melyet nekem in paribus küldett, hogy az helvétusok felöl reménység vagyon, melyből kitetszik, hogy azok az statusok még nem consentiáltak. Suriné asszonyom nagyságodnak alázatos szolgálatját ajánlja, mint kegyelmes urának, az nagyságod kegyelmes tetszésén megnyugott, ezután is nagyságodnak kegyelmességét reménylvén, csak hogy nagyságod mutassa omni jóakaratját hozzája, ugy praefectus uramuak parancsoljon, hogy egyszersmind ű kegyelme adja meg az pózt, hogy mind az háznak árát tehesse le, mind pedig egyéb körülötte való épitésben mehessen előbb, akarta volna, ha az nagyság@d jótéteményebői az ház épületiben deszkával és zsendellyel segíthette volna magát, de az nagyságod jó akaratjára hagyta az dolgot. Az mely könyvei nagyságodnak én nálam vannak, mind egyig az catalógusban irtam, melyet nagyságodnak béküldöttem, némelyeket in folio, némelyeket in quarto, némelyeket in octavo, a hol helye volt, az mint akkori levelemben is megírtam nagyságodnak. Most is ugyanazon könyveket magán álló lajstromban beküldtem. Az Horologiumot *) immár tudom, hogy az nagyságod bibliothe*) Horologium Principum Guirera után Fejedelmek serkentő órája cim alatt lefordította Prágai András,