Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-01-10 / 2. szám
szemed, szád, orrod, füled, ábrázatodnak vidékéről elutaztak, azonban ennél, hallanál, beszélnél, látnál, szuszognál: elhinnéd-e mégis ? Nem ugy, feleled, mert a kenyérben az Ur önnön maga helyeztette magát, mikor igy szólt azt kezében tartván: ez az Ón testem. Ezt változtatni vagy más értelemre vinni nem lehet, mert az Urnák mondása ós kérdésbe vonni nekünk embereknek nem szabad. Helyes! az ur azt mondja: Péter te vagy, ezen a kősziklán ópitem fel a házamat. Én tehát azt hiszem, hogy a római szent Péter temploma egyház, hogy az a szent Péter kőszikla hátára épült, hogy az oszlopjai pápa-sziklákból vágynák, a fala pedig ekklézsia, mely szerint ennek én is tagja lévén, oda vagyok berakva téglaképen, egy oldalamon bevakolva ós beme. szelve. A pápa pedig kőszikla, mivel szent Péterből ered egyenesen. Nem lehet, mondod, mert a kőszikla nem mozdál, de a pápa jár-kéi, eszik, iszik. Nem baj, felelem, mert a Krisztus mindenható isten egeiben lakozik, világunkon uralkodik, ugy hiszed, a szent ostya pedig csak ostya, és ha hozzá nem nyúlsz, örökké helyén marad mozdulatlanul mint a kőszikla, azért mégis Krisztus. Nem kell nekem erősebb hit a pápa-kősziklára, mint neked a kenyér-istenre. Ha itt egyikünk okos, a másikunk is, mivel az eset minden állásában, fekvésében ugyanaz és egy. Ellenben, ha egyik közülünk eszetlen, soha a másik alól magát ki nem húzhatja. Én valami írva, mondva és fővel-lábbal összehányva vagyon, mind rakásra hiszem, vagy semmit sem, mivel az Urnák szavaiban válogatást és félremagyarázatot halandó nem tehet. De te tréfálódni méltóztatol, mondod, a nagy dolgokkal. Csak ahoz képest, a mint tárgyam mutat. Ha a tamtványok vacsorának idején beszélették volna, hogy a messiást vették be: a reá figyelmezőknek nehéz lesz vala tréfának nem venni. Yeszed-e eszedbe, hogy már theologus nem vagyok, a papi székből lejöttem és magamról levévén palástját, rajta hagytam. Filozófus beszél, ki rongyos köpönyegjét magára teritvén, botját kezébe véve, egy kulacs-tököt oldalára kötve, magát és e világot nevetve emberi nemzetét mustrálja előtte. Ki akármit mondasz ellene, ugy hagyja és ő is valamit mond neked, ha többre nem veszed, megegyez benne hogy nevesd s mulatságodra forditsd. Hiszed hát ugy-e, hogy jobb lábad nyakad szirtyából áll ki, ha főpapod mondja, de különben nem hinnéd, mivel az természet ellen való, nevetséges és vad értelem. De tudod-e kegyfs rokon, hogy minden igazság gyanús, a melyet mondani kell, hogy a legyen és magában nem az ? A mi igazság a természetben, a mit tanúbizonyságai elődbe állítanak : elhiszed-e magadban vagy várakozol, hogy más is mondja ? Isten és természeten kivül kinek adatott hatalom, bölcseség, hogy azoknak törvények ellen mondva csináljon igazságot. Nem volt a mindenhatóságnak, örök bölcseségnek reá ereje, látása, hogy az igazságot a hamisságtól teremtésének idején a természetben megkülönböztesse, leikiesméreted által mind egyiket mind másikat ujjal kimutassa ? Reád bizta, hogy te módold oly sokára a teremtés után, hol valainig pápák nem voltak, meghatározott igazság nem találtatott. Üresen állott a természet igazságai nélkül. Ha mondva készülhet isteni természetre nézve az igazság, el ne felejtsd, hogy isteni természetre nézve való bűnökről vagyon a szó, nem világi társaságra nézve, hol az ország magának csinálhat törvényt s igazságot. Minden mondva készült igazságnak vásár és eladó bűn tétetik ellenébe, mely valameddig érte meg nem fizetnek, mind addig az isten igazságának sérelmére van ; de mihelyt a bűnös szokott árát megadja vagy leteszi, az Urnák busulása iránta azonnal megszűnik. Ki hitte volna, hogy a bűnt jövedelemmé lehessen tenni, az istennek esméretiben, ugyancsak az akaratjának magyarázatja által ? Szabaddá hagy hát az isten az olyan cselekedettel, mely természet ellen van, ha fizetek. Különös okossága volt a római papságnak, hogy az emberi nemzetnek bűnét kiadja neki felébül mint szántóföldeket, kaszálókar, hogy belőle jövedelmét, költség, fáradság nélkül vegye. Szükség volt erre elébb majdnem minden emberi cselekedetet bűnné csinálni, osztán árát szabni. Me'g a testnek rendes tápUltatását is törvény alá veti. A mely eledel ma az örök igazságnak semmi sérelmére sincs, holnap vele az isteni természetet megsérted. így kell cselekedeteink után napról napra forogni az isten akaratjának. A mely cselekedet ma bűn, hogy változtassa azt egy éjszaka ártatlansággá holnapra? Vagy a mi ma ártatlan cselekedet, csupáncsak óráknak eltelések által miért legyen holnap isten ellen való büö, kiben az igazságot idő, éjszaka és nap sem estve sem reggel nem változtathatja? Csütörtökön a húsevés ártatlan cselekedet, pénteken kárhozat s ugy a többi. E szerint vetették a bűnöket áruba, hogy azok gazdagodjanak általa, kik más részről tilalmazzák, az isten előtt esedeznek, hogy azt fogyaszszák. De m: helyt a bűn jövedelemmé lett, mentül jobban fogy, annál inkább szegényit. A prókátornak per kell, a doktornak nyavalya, a pápának bűn, atyafias házasság sat. Kinézheted végre római keresztény felebarátom, hogy veled a kenyérnek titkáról kétféleképen okoskodtam: úgyis mint theologus, úgyis mint filozófus. Válaszd a melyik hitednek erősítésére alkalmatosabb. Én e kis munkát csak azon okból irtam, hogy a mult éjjel juliusnak 10-ik napjára virradóra nem alhatván, az emberi nemzetnek viselt dolgait homlokon alatt esztrengára hajtottam. Noé világ királyától, nagyatyámtól fogva tevélyegtem a világ papjáig, a pápáig, örvendvén rajta, hogy királyfiságomnál fogva Európának örököse vagyok s benne osztályos atyafia az emberi nemzetnek, A dolgok sokaságának tengere, e megfontolt titkot is előmbe vetette, gondolkodásba estem, theologussá lévén négy fél nap reggeltől fogva délig. Egyébiránt felőlem a Venus csillagában is lakhatsz halálod után, ha ugy hiszed és életedben vigasztalásodra van. Vegyed, egyed, törjed az Urnák testét is, ha benne örök boldogságodat reményled. Akármit tégy s hogy higy, soha a világ istenének királyi székit sem abban hozzá járulha-