Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-05-02 / 18. szám
46 frt. 53 kr. Szombathely 439 fit. 65 kr. Stayerdorf 69 frt. 80 kr. Stóla 138 frt. 15 kr. Székesfehérvár 244 frt. 30 kr. Szécsény 162 frt. 86 kr. Szeged 654 frt. 70 kr. Szent-Benedek 42 frt. 34 kr. S^ent-Iván 48 frt. 84 kr. Szolnok 162 frt. 86 kr. Szulyó 91 frt. 12 kr. Tass 16 frt. 28 kr. Török-Becse 203 frt. 58 kr. Alsó-Lövő 81 frt. 43 kr. Nagy-Szomath 294 frt. 75 kr. Yersetz. 162 frt. 86 kr. Yác 122 frt. 15 kr. Tótfalu 162 frt 86 kr. Fehértemplom 162 frt. 86 kr. Zsidó 34 frt. 20 kr. Zárjecs 32 frt. 57 kr. Zólyom-Lipcse 244 frt. 30 kr. Nagy-Várad 243 frt 90 kr. Hollacsek papözvegy Modorban 16 fr. 28 kr. Okruczky papözvegy Besztercebányán 16 frt. 28 kr. Smitta papözvegy Vág-Uj helyen 16 frt. 28 kr. Zágráb 409 fr 47 kr. Autonovác 244 frt. 30 kr. Esszék 81 frt. 43 kr. Adolfsdorf 122 frt. 15 kr. Tordince 32 frt. 57 kr. Közvetlenül kapott: Kácsfalu 2,159 frt. 85 kr. a felső-lövői seminarium 2500 frtot. összeg: 13,923 frt. 46 kr. Budapest 1875 apr. 22. SztehloAndrás, ev. egyházi gyámintézetí ügynök. NECROLOGOK A beregi ref. egyházmegyét ismét érzékeny veszteség érte. Balajthy Ferdinánd volt beregujfalui, leendett fehéresei ref. lelkész, protestáns egyleti tag, a beregmegyei lelkészi kör jegyzője, folyó ápril hó 10-én Asztélyban, édes atyja Balajthy István lelkész ur hár :ában — midőn épen uj állomására menni igyekezett — tüdőlob következtében elhunyt. Balajthy Ferdinánd született Beregmegye N.-Lónya községében, Balajtyh István lelkész és Nagy Eszter szülőitől 1843-ban. Tanulói pályáját a sárospataki főiskolában kitűnő sikerrel bevégezvén, 1868-ban nagyobb fitanitó-és segédlelkészül Beregszászba hivatott, hol a jeles kószültségti ifjú, kettős hivatalában tanusitott működése s példás szerénysége által, a legnagyobb felismerést vivta ki, s oly jó hirt szerzett nevének, hogy már 1870-ben, a beregujfalui egyház — sok régibb pályatárs mellőzésével — egyhangúlag rendes lelkészéül választá meg. Itt egész apostoli buzgalommal fogott lelkészi hivatalához; de épen ezen gyökeres reformokat létesíteni törekvő nemes buzgalma, melylyel a régi gyepüket megbolygatá, ártalmára lőn, s azon nép, mely öt év előtt hozsánnával üdvözlé, feszitsdmeget kiáltott reá. Ily körülmények közt — megunván a sikertelen küzdelmet — változási szándokát az egyházmegyei közgyűlésnek bejelenté, minek folytán a fehéresei egyházba rendeltetett. Mily nagy mérvű volt a méltatlanul üldözött ifjú lelkész lelki fájdalma, tanúskodik róla azon textus, melyet március 29-kén Beregujfaluban tartott búcsúzóbeszéde alapjául választott. (JerémiásXX: 7—12. vers). S midőn lelke egész keserűségét ekként kiontó, azonnal roszszul lett, s másnap betegen indult útra uj állomását elfoglalandó. Haj, de oda már el nem juthatott, mert útközben annyira leverte a lelki fájdalommal párosult betegség, hogy útban eső édes atyja házánál kényszerült maradni Asztélyban, hol tiz napi szenvedés után, a jobb sorsra érdemes ifjú lelkész életfáklyája véglobbot vetett. A szép reményű ifjú halála annál fájdalmasabb, mivel rögtöni betegségét s annak szomorú végét, a beregujfalui egyház tagjaitól szenvedett méltatlan üldöztetés miatti lelki fájdalom nagy mértékben előmozdította, sőt talán egyedül az idézte elő. Vajha a beregujfalui egyház torzsalkodni szerető tagjai, ezen szivrázó esetnél magukba szállauának, s tanultiák meg valahára megbecsülni azokat, kik közöttük szolgálnak és munkálkodnak az egyházi szolgálatban. Különben, méltatlanul üldözött lelkészök búcsúzó textusa szerint: „örökkévaló gyalázat lészen rajtok, melyről el nem felejtkeznek." Az idvezült elhunytát, számos barátain s hivataltársain kivül, agg szülői, testvérei, ifjú neje s kisded árvája méltán kesergik. Temetésén alólirott és Kallós Tivadar beregszászi segédlelkész ur szónokoltak; a sírnál pedig Pataki Imre ardói lelkész ur mondott megható imát. Varga József, macsolai ref. lelkész. Az erdélyi reformátusok székely-udvarhelyi collegiumát nagy csapás érte, mert folyó hó 7-én egészen váratlanul meghalt ez időszerinti igazgatója e t é d i Korondi Mózes, a physica és mathesis rendes tanára. Temetése 9 ón volt, a háznál könyörgést tartván a néhai végrendeleti intézkedése szerint, egyik helybeli pap, t. Zajzon Ferenc; a simái pedig búcsú beszédet e sorok irója tartott, mint egyik tanártársa, azt igyekezvén kiemelni, hogy a néhai mindenik munkakörében nemesen érezett, helyesen gondolkodott és sikerrel munkálkodott. Résztvett fájdalmunkban a helybeli r. cath. főgymnasium és állami főreáltanoda, mindkét tanintézet ifjúsága tanáraival egyetemben testületileg megjelenvén a temetésen. Ott volt a város és vidék tekintélyes népe. Korondi Mózes született az udvarhelyszókhez kapcsolt Bardocfiuszékben Vargyason, 1824. nov. 10-én. Elemi, közép- és főtanodai tanulását Székelyudvarhelyen végezte a 48. előtti szervezet szerint. Mint bölcsészeti, jogi és hittani tanfolyamokat végzett, sőt köztanitóságot is viselt ifjú lépett a selmeci bányász akadémiába, hol m. e. két évre terjedett tanulását a forradalom szakította meg. Az ötvenes évek elején előbb házi nevelő volt, később mint segédtanár működött amarosvásárhelyi collegiumnál. Innen lépett iskolánk egyik rendes tanári székébe 1856. septemberóben. Csaknem 19 évet szolgált iskolánknál példás buzgalommal, mint a physica és mathesis rendes tanára. Viselte a tanvezetői s több rendben az igazgatói tisztet. Utóbbi éveiben kiváló érdem kit szerzett magának az
