Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-05-02 / 18. szám
volt nagykora férfi tagjai választják az egyházmegyei küldöttség ellenőrködése mellett. — A vetési ref. egyház múltjának ez a vázlata, melynek előadására Kiss Kálmán ur szolgáltatott alkalmat, errői értekezvén az emiitett csinos kiállítású füzetkében. Két oknál fogva láttunk örömmel e mű olvasásához. Az egyik az, hogy csak egy nagyobb munka mutatványa, minélfogva észrevételeinknek nem szükség eső után vinni a köpönyeget ; a másik az, hogy monographia. Ez a körülmény örömmel tölt el bennünket, mert meggyőződésünk hogy csak számos egyedirat kiadása után Írhatni meg a protestáns egyháznak hozzáméltő történetét. Mennyi uj adat jő napfényre csak ezen kis munka által is, mely az egyháztörténészre nézve éppen oft válik érdekessé, hol a minutiosus ügyekre tér át. Egyebütt, az átalánosságokban leginkább Szirmay s a szatmári r. kathschematismus után megy, s különös, hogy a Szatmár vá" ros tőszomszédjában fekvő ezen község történetében, bár a szatmári várról is két lapon ír : amennyiben nem említi, ugy látszik nem is használta a Nagy Mihály és Bartók Gábor által készítet Szatmár-Németi sz. k. város története cimü nagy munkát. A szerző Szirmay után haladván, kinek az irodalomban és az életben egyaránt nem voltak határozott elvei, s 1809-ben, Szatmárvármegye Esmerete írásakor tán a debreceni iskolához tartozott ; elég kritikátlanul hibás szórendjét s „birattatandó"-fóle szörnyképzóseit is betűrőlbetűre átveszi egy latin okmány magyar fordítása hosszú idézésénél. Sőt még a régi nevek Írásában is vakon követi, Hogy Szirmay ugy irta le, s ugy olvasta a helyneveket amint az okmányokban találta, könnyen kimagyarázható, mert nem volt előzője, aki biztos, tudományos elveket állított volna föl a magyar palaeographiában. De már mai nap lejárt a Lethenyei s Mándy-féle Anonymus kommentárok (Usub-Uttzu-bú stb.) ideje, s Szabó Károly s már előbb Jászay, Toldy Ferenc korszakok szerint állapiták meg a magyar ó-irás helyes olvasását. Ha ezt nem hagyja figyelmen kivül a szerző, akkor népszerű munkájában nem jönnének elő nevek, mint : Urdung, Endes, Zotmar, Gelenyus, Beltuk stb. anélkül m e mnek hogy legalább zárjelbe ne tenné utánok, hogy tulajdonkép T. A, Ördöng, Endös vagy Endés, Szatmár, Gelényös v Gelényes, Bóltök vagy Béltek értendő ezek alatt. Ejtsünk még néhány szót a mű fölosztásáról. A rövid előszó után „Vetés községéről általában" ír. Elmondja történetét, Szatmár várét ós a vármegyéét, melylyel a község sorsa egyezik, emlékezik az itt birtokos családokról, melyeknél megdöbbenve látjuk, hogy e faluban, ebben a században, minden gyökeres, régi nemzetségnek magvaszakadt. A Wethóssy, Muray, Szentlászlay, Papolczy, Kerekes, Várady, Vaday, Szigethy, Uszkay, Elek, Kelemen és Korchma családok ivadókainak hantjaira mind e században tették megfordítva az ős nemesi insigniákat. Második fejezet: A vetési ref. egyházról általában 3. Az egyes lelkipásztorok s hivataloskodásuk alatti nevezetesebb események. 4. Valláserkölcsi élet. 5. Urasztali készletek. 6. Iskolaügy, tanítók. 7. Balhivatalnoki fizetések. 8. A gondnokok, mint az egyházi vagyon kezelői, a helyi egyházi s nevelési ügyek gazdászati ágának intézői. 9. Templom, egyházi s iskolai épületek, anyakönyvek, jegyzökönyvek, pecsét. 10. A vetési reform, egyház és iskola népességének kimutatása. — Ezek a fejezetek cimei. Az urasztali készletek kiesnek a keretből : a 9-dik cikkelyben lett volna a helyök. Egyébként, a fölosztás ügyes, csak az a kár, hogy a kivitelben szerző az adathalmazt nem tudja egyenlően szabályozni, s az erre hivatott kitérések, epizódok sok helyt egymásután, másutt nagy közökkel következnek egymásra. Érzi ezt maga a szerző is, s éppen ezért cikkeihez erkölcsi aphorismákat is kapcsol, melyek által a vallásos egyszerűség hangján szól a néphez. Szóljon is így, mondja ki az igazságot magyarán, jobb szereti azt a magyar ember holmi kenetes, ájtatos pietisticus szemforgatásoknál; tegyen ugy, hogy szabad idejét efféle hasznos müvek írására fordítsa, melyekkel bizony sokkal inkább fölébreszti az egyház iránti érdeklődést az egyháztagokban, mhtha tétlenkedik, vagy pedig a hallgatag megegyezéssel ugy is eldöntött hitvallási vitákat újítja föl. Dr. Ballagi Aladár. BELFÖLD. Visszhang az „Ut-inód"-ra Békésmegyéből. T. A. ur, e lapok f. évi 15-ik számában, oly eszmét pendít meg, mely a figyelemre kétségkívül méltó. Örömmel látom soraiból, hogy egy oly közlönynek megjelenése, mely kizárólag a gyakorlati lelkészet tárgyaival foglalkoznék, halaszthatatlan életszükségül van elismerve az ő lakóhelyének vidékén, illetőleg — ha szabad sejtelhangot adni, — az ágost. hitv. egyh. kebelében is. nr is viszont örömmel veheti tehát, e szerény viszhangot Békésmegyéböl, mely nem kevesebbet jelez, minthogy az életrevaló szép eszmével az ev. ref. egyház kebelében is számosan és igen komolyan foglalkoznak. Erről tesz már tanúbizonyságot, a békési ev. ref. egyház egyik buzgó lelkipásztorának, azon f. évi febr. 6-án hozzám is biza'masan megküldött, véleményeket puhatoló nyomtatott felhívása, melyben éppen egy ilynemű folyóiratnak jövő, 1876-ik évi január hó 1-én leendő megjelenése tétetik kilátásba. A derék kezdeményező lelkésztárs neve: Szegedi Károly; a kilátásba helyezett folyóirat cime pedig : „Békésbánáti Füzetek!! Az e v. protestáns gyakorlati lelkészet és iskolai oktatás közlönye. Ha most már meggondoljuk azt, hogy a kezdeményező lelkész ur maga is egy 19,430 lelket számláló gyü-37
