Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-10 / 2. szám

lod, bűnre való vágyásodat meghagyja, erőtlenségedet erőre nem hozza, ostobaságodnak semmi okosabb léteit nem ad, a kiben hit nincs, abban hitet nem szül, fukart, részegest, tolvajt, hazugot, erőszakost, kegyetlent sat. bűnében ezer áldozat után is meghagy ? Mert kicsoda lett született természetével s erkölcsi tulajdonságaival mássá életében ? Hogy hát ? Hired nélkül száll beléd istened, hired nélkül van ott? Mivel nem érzed, mikor hagy ott, nem tudod ? Hogy találod rokon ? Hátha ott sem volt ? ! De csak hiszed ugy-e, mert a szemed előtt levő ostya m i s t e r i u m. Ezen minden értelemtől üres, pompás hangnak oly véghetetlen ereje van, mely a természetnek minden bizonyságtételeit felül haladja és megcáfolja. Érzés, látás, hallás, tapasztalás, érzelem mind semmi. Magvarázatjába belé bocsátkozni nem szabad, mivel értelmét egész világ bölcseségével sem leled fel sehol, soha. Azonban vizsgálásának eleit szokták venni ezzel: hogy ha kérdésbe veszed, pokolra vettetek Az ember pedi£ csak inkább lesz eszetlen, mint abba a rémitő gödörbe szálljon alá, a hol tűz ég, mely körül örökké füst és sötétség borong. Megfordulhat fejedben, hogy az ilyen alkalmatlan hely testi érzéseid közt nem játék, és a megijedésre elég okot adhat. Már ez világosságra jővén, hogy istenség bűnös emberben személyesen nem lakhatik, hanem kegyelem áltab annál a ki oda juthat. Csak hinni kell, hogy ha volt is benned, onnan kiköltözött és visszament oda a honnan jött. Hová tegyük e véghetetlen sokaságot, emberi testben megszemély esedett Krisztust, ki nem árnyéktest, hanem valóságos és mind külön külön személy? Mind megmaradhat személyében az égnek térjén, mivel rájok szüntelen szükség van, vagy vissza olvadnak az örök testbe ? mert testről van a beszéd, ki mindenekben hasonló hozzán k a bűntől megválva. Természet szerint való test hát és nem mindenható test, azért természet szerint kell róla okoskodni. Lélek az, a mi tűnik, a test látható, fogható dolog és helyet kiván magának. Ilyen test volt a Krisztus, különben hogy feszitették volna meg, hogy fekhetett volna le a halálba és mivel ? Nem halhatott meg lelkében. Látod, hogy a józan okosság csaknem ájulásba esik minden soron, mégis azt mondod, hogy már ez igen goromba paraszt és szép tudomány nélkül való okoskodás, hogy szentségről, titokról tanult ember ily gorombául és durván nem irhát. Nem tehetek róla, a milyen a dolog, olyanok okai. A hit léleknek muukája ugy-e? Testre nem tartozik, mivel az okoskodó értelem nélkül élő testnek hite istenéről nem lehet. Ha az isten kegyelmével való egyesülésről tennénk a beszédet, manérosabb lennék veled okoskodva, manérosnak kell hát lenni a hitnek is, mivel léleknek mivei. De hinni s állítani, hoy a Krisztust testi személyében, testi szájjal harapod, rágod, nyeled ós lelkestől-testestől beléd inódolod, valld meg, hogy n«m manérosan van híve, hanem csakugyan vastagon, parasztosan és darabosan. A darabos testet darabos eszközökkel pallérozzák. Hol láttad, hogy a malomkövet, kősziklát peniczilussal vágták s faragták volna ? Mikor bárdolták a hid alá való tölgyfa oszlopokat beretvával? Amilyen a dolog, olyan az eszköz is hozzá. Lehetetlen a Krisztus teste megrágásának tudományáról vad okok nélkül elmélkedni, mivel a hit sem oly szelid, olyan, mely a józan okosságot megijeszti és a szemérmes igazságot orczapirulással borítja be. Csak mégis kell tekinteni látod, hogy az ember valójában mit higyjen, hogy magának hasznát vegye és lelkének világánál járjon. Mert parancsolni, hogy hidd rakásra a mitmondok, különben az ördögök elvisznek, nem igen győző ok, sem nem nagyon világosító tudományt mutat. Lehet mondani falusi bábáknak, de Sokrateseknek nem. Babi engedelmesség. Vak hit. A pápaságnak tövéből ki dűlt fundamentum köve. Ne láss, ne hallj, ce ér ez z, ne tapasztalj, ne elmélkedj, ne itélj; ne fontolj, vetkezz ki a természetből, tagadd meg, hogy vagy! Soha se kérd, hogy micsoda okból parancsolok, hidd, valljad liendelést teszek lelked ről egekre vagy pokolra a hogy magadat iránt a m viseled. Oh földön haldokló isteni rokon ! Már e más. Mihelyt minden természet próbáimtól megfosztasz , beszélj a hogy tetszik és rajtam bizonyosan győzedelmeskedhetsz. Nincs nyájasabb dolog mint olyan igazságot osztogatni, melyről senki sem kérdheti, ha az-e ? A vaknak olyan szint mutathatsz a milyet akarsz. Nagy nyűg ugy-e, ha a dolognak okát kérdik ? Jobb az együgyűség azt mondod, mert hiszen. Szerencsétlenségemre szolgál, hogy az nem lehetek. Változz el! nem tudok; kárhozz hát! Nem általad. Poklokra vetlek, Én is téged. Hatalmam van rá! Nekem is. Csuda. Mivel az uri vacsorában Krtus vau maga nélkül hol ostyát látsz ostya nélkül, csak csudára kell ugy-e fakadnod, mert annyira nem részegedhetik a természet és benned élő okosságod, hogy ostyát látván minden csuda nélkül Krtusnak mondd, állítsd és hidd, ki ott nem tapasztaltatik. Soha sem tudták a 3 atyák, hogy ezekkel a híres szerekkel : transsupstantiatio consubstantiatio mit csináljanak, hova, mibe tegyék ; értelmét merre düjtsék és próbáit miben ültessék. Csuda legyen-e vagy titok ? Melyik lesz alkalraatosabb a természet ellen való dolognak fentartására? Csudává tenni egyátalában nem bátorkodtak, mivel a csudának természetit, már a Krisztus maga és tanítványi meghatározták. Féltek, hogy itt semmi olyan nem találtatván, belőle ki ne szoruljanak. Jobb volt a misterium. Ezt senki se tudja, következésképen nem is értheti s róla nem is okoskodhatik. Hozzá tették e mellett, hogy róla okoskodni pokolra való bűnnek tartasson. Már amit nem tudsz, a néked semmi , e szerint lesz erős hitté a semmi 4*