Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-25 / 17. szám

(El van beszélve, hogy az ifjúság hetenként akart egy bált tartani, a tanári kar csak két hetenként egyre adottt engedélyt; ennek dacára az ifjúság a következőt mégis megtartotta. Aztán igy szól :) „Erre második tanárigyülés ült össze ; ide B D. theologus t, mint a fiatalság vezetőjét előhívták s Hegedűs tanár által felkérettek, hogy a következő szombati bált ne tartsák meg. B. igérte, hogy igyekezni fog odahatni, de kinyilatkoztatta, hogy nem tudja egészen biztosítani a tanárigyülést." „Ekkor a bálozó theologusok gyűlést tartottak B. D. elnöklete alatt ; itt a vita végén szavazással döntötték el a kérdést, mi a tanárikar betiltó rendelete ellen ütött ki." „A tanárikar ezen fiatalsági demonstratio után tartott bálban nem vett részt." „Megjegyzendő. Az első tanárigyülésben hozott határozatra a tanéveket végzettek s a theologus hallgatók felzudultak a tanárikar határozata ellen, s gyűlést tartván magok közt egy kérelmet fogalmaztak és azt G. tanárhoz három theologus be is vitte; G. ugyan tagadja, hogy a kérelmet látta volna." „A kérelemben a theologusok magokat akadémiai ifjaknak nevezik, s mint ilyenek ellene mondanak az iskolai tanulókat kötelező függésnek, sőt nyíltan zúgták: ha igy van, ők követnek el mindent, hogy Őket Kolozsvárra vigyé k." („Ilyen fiatalsággal tartani fenn gymnasiumot; ezekre bízni a gyermekeket ; ezekkel védni meg a nemzetiség vég- ós védbástyáját: józan észszel senki sem hiheti s igy ez is kiáltó ok lenne, hogy ezen fiatalság s őket kinevelt tanáraik innen eltávoltítassanak, hogy lehessen rendet hozni be s igazánnevelőintézettó alakítani ezen rendetlen chaost. Ettől G. fél s ezért kellett a species factit eltenni láb alól!!)" „G. ezen eljárását bíróilag bebizonyítani nem lehet" stb. Ekként áskálódik titokban Bogdán ur azon tanoda ifjúsága és tanárikara ellen, melynek — cime szerint— gondnoka, melynek előljárósági gyűléseiben helye van, hol minden fölfedezett hibát nyíltan bejelenthet s orvoslást eszközölhet. Azonban, természetesen az eszközöket mindenki saját Ízlése szerint válogatja. Ezen vádak az enyedi tanárikarral közöltetvén, mély elkeseredéssel felelnek rá s különösen hangsúlyozzák, hogy miként lehessenek ők jövőre felelősök az ifjúság magaviseletéről, ha ilyen eszközökkel, kívülről izgatják őket ? A válasz még karácsony előtt megjött; a főgondnok megnyugodt rajta s a dolog kezdett kialudni. De igy lassanként ellepte volna az idő pora, mert a botrány még nem volt ujságképes. Bogdán ur nem tűrhette, hogy fáradsága kárba menjen. Ujévkcr bejön Kolozsvárra; informál, s január 3-ikán Szász Béla „felelősségének tudatában" interpellálja gr. Mikót ezen ügyben (lásd az 5-ik számban) és ,,az enyedi főtanoda tanárikarát jelentéstételre kívánja felszólútatni. Elnök válaszol, hogy a kérdéses ügyben a tanárikartól jelentést kért és kapott s a hirek nagyítva vannak. Tudomásul vótetik. Az ,,Erd. Prot. Közi." 1-ső számában az interpellatio egész terjedelmében, szépen körmondatozva megjelenik, de az elnöki válasz leglényegesebb része, a hirek nagyi t á s a, bölcs hallgatással mellőztetik. Aláírja az egész közleményt Bodor Antal, titkár. „Következő igazgató- tanácsi gyűlésen, január 10-ikén, a püspök kérdést intéz a titkárhoz : miként juthatott az enyedi ügy megcsonkítva hírlapba ? A titkár válaszolja, hogy az enyedi ügyről semmit sem irt, s miként jött mégis neve alatt és ugy ki a „Prot. Közlönye-ben ? nem tudja. „Másnap a püspök nyilatkozatra szólítja fel Szász Gerő urat, mint szerkesztőt: miként jutott ama közlemény a titkár neve alatt lapjába. A szerkesztő válaszol, hogy ő szerkesztői jogaihoz tartozónak hiszi, ha munkatársai dolgozatából tetszés szerint kihúz és hozzátesz valamit! (Természetesen nagy különbség, hogy épen egy hivatalos iratból mit húz ki és mit teszen hozzá!) „Erre a püspök (ki ezen jogot el nem ismerte) megvonta az „Erdélyi Protest. Közlöny "-tői körrendeleteinek közlését." Miként van kifelejtve Szász Béla interpellatiója végéről az elnöki nyilatkozatból a legfontosabb rész, legjobban kitűnik az utólagosan, hivatalból kiegészített szöveggel való egybehasonlitásból: Szász Béláé: Hivatalos szöveg1

: „Elnök ő nmlga kijelenti, Elnöki kijelentés: „ezek a hogy neki, mint ama főta- hirek az én fülemhez is noda főgondnokának szintén eljutottak s gondnoki kötevan tudomása ez e s e tr ő 1, lességemnek tartottam az s már kért is felvilágosítást elöljáróságot felhívni, hogy a tanárikartól, mit meg- az ügy állásáról tudósítsanak; nyervén : kéri az ig.- tanácsot a jelentést megkaptam, melyez ügynek még most a gond- bői ugy látom, hogy a h inoki hatáskörben hagyására ; rek nagyítva vanszükségesetén majd maga n a k, azonban kérem az fog ide jelentést tenni. A ügyet még gondnoki hatáshatározat ez értelemben mon- körömben hagyatni; ha szükdatott ki." ségeenek látandom, az igazg.tanács elé fogom terjeszteni. (Tudomásul vétetik.) És lőn nagy lótás-futás és fogaknak csikorgatása! A szerkesztő nem volt jelen a kérdéses gyűlésen, a közleményen feltünőleg ismerszik bizonyos Szász Béla-féle egyéniség keze. Könnyű lett volna Gerőnek bevallani: kitől kapta a titkár neve alá csúsztatott közlést, de mint lovagias szerkesztő, készebb volt munkatársa helyett önmagát dobui áldozatul. No de nem azért az az ember Szász Béla, aki, hogy ezt a kudarcot magán hagyja száradni. Nosza rajta! hadd mozogjanak a gépnek kerekei: Édes dr. Kolozsvári — szokás szerint — tegyen egy inditványtaz igazgató-tanácsban, hogy ha a püspök nem bízik is a „Prot. Közlöny"-ben, ők ezután is bíznak; (tárgyalásra tűzik febr. 7-ére). Édes „Kelet" újságom, (melynek Szász Béla újévig szerkesztője, azóta nagy befolyású munkatársa) közöljön egy vidéki levelet „egy ref. lelkész"-től, mely a „közvélemény" elszörnyülködésének adjon hangot, a püspök merénylete felett az ártatlan „Prot. Közlöny" ellen. A levél, Szilágy-Szolnokból keltezve, megjelenik a „Kelet" január 31-iki számában, épen jókor a kedélyek üdvösséges előkészítésére. Jól értesültek állítani merik, hogy nagyon érzik ezen a levélen bizonyos Szász Bélaféle egyéniség alapos tanulmányozása; de ez rágalom ! Olvasd el szives olvasó ezt a levelet még egyszer, kivált most nagyon tanúságos (S/ász Béla is plagizál belőle mostani támadásában). Agyba-fóbe dicséri a „Prot. Közlöny"-t; hófehérre mossa utóbbi eljárását; megrojja a főpásztort: „miért akarja dühét ezen a férfias magatartású lapon kitölteni, elvonván tőle körözvónyeit" s eként fejezi be: