Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-25 / 17. szám

« PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Előíizetési dij: Hirdetések díja Kiadó-hivatal: VIII. kerület, Mária-utca 10-dlk sz. első emelet. Hely ben házhozhordással g vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban 4 hasábos petit sor többszöri 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. külön 30 kr. beiktatásnál — Bélyegdij Egy kis szóváltás a hívőkkel. (Folytatás.) De fájdalmat ébresztőleg s aggasztólag hatott reánk ez uj evangyeliomi irány keletkezése azon okhói is, hogy ez ópeu a magyar ref. egyháznak legnépesebb lelkészkópezdóje székhelyéről, s épen e képezde vezérférfiaitól indu t ki, s hogy ennélfogva ezen theol. irány jelentékeny befolyással leend hazai ref. papságunk egy jó részének neveltetésére. Es ha már akár a lélektani törvényeket, akár a történelmet tekintjük, méltó okunk van a komoly aggodalomra. Önök ott Debrecenben a pesti irány terjedésében látnak veszélyt a vallásra s az egyházi életre nézve; gondolkodjanak ós sírjnnak inkább önmaguk felett, mert ha még a zöld ágat is veszély fenyegeti, hát a szárazzal mi történik akkor? Van ok a resz ketésre, de önök miat* ' • 'kivált ha sokáig uralkodó maradna az önök i^r ^.Debrecenben. Emlékeznek önök nemde igen jól Voltaire Krisztus gúnyoló s vallásromboló irányára? S kik nevelték ezt? Jezsuiták, kik a katholicismus minden középkori tantótelót reá akarák erőszakolni, mit sem törődve azzal, hogy a 18-ik század felvilágosultsága messze túljárt azon avult hitmeséken. Emlékeznek, nem kétlem az 1792 — 3-iki párizsi eseményekre is, a midőn egyfelől e párizsi nép igyekezett megvetését, gyűlöletét a legaljasabb, a legtrágárabb módon kifejezni a vallás s a keresztyénség iránt, gúnyt űzve mindabból, mi előbb szentnek tartatott ; másrészről az egész párizsi papság, Gobet érsekkel az élén ünnepélyesen kijelentette a nemzetgyűlés előtt, hogy egész élete csalódás és csalás volt, s hogy ezentúl ő is semmi más istent, c pán a szabadság istennőjót — kit ekkor épen egy aljas életű ledér hölgy személyesitett — fogja szolgálni. S kik nevelték az ennyire elfajult népet, s az ily jellemtelenné vált papságot ? Felelet: oly egyének, oly iskolák, a kik s a melyek behunyták szemöket a kor müvelf

sége a józan köztudat előtt, s kik a porladozó múmiákba, az élettelen csontvázakbt minden áron életet akartak lehelni. E rémképek nem tűnnek fel néha-néha önök túlhajtott igazhitüségének ködfátyol képei között? Vagy ha az efféle rémképek nem ijesztgetik önöket, — mert hiszen szerintem is a vallástól és egyháztól való elidegenedés ily pokoli torzalakban nem jelentkezhetik a szabadság elvén alapuló, s a haladás elvét teljesen soha meg nem tagadó protestáns egyház neveltjei között; — de hát más hozzánk sokkal közelebb eső analóg példákból nem akarnak önöktanulni? Évekkel előbb már felhoztuk Mecklenburgot, a modern igazhitüség e klasaikus földót, a hol „a vértanúk ós confessorok ivadókaiból" kinevezett hittanárok, s egyháztanácsosok oly „felhevüléssel küzdöttek a keblünk meayországát gőgösen vívó, csillogó modern pogányság ellen,* s annyira semmibe nem vették Heisler úrral együtt „az orthodoxia pesti uj mérvét", az annyira ócsárolt „korszellemet s a mai köztudatot," hogy tizszer is be kell harangozni, a mig foghatnak valakit az igazhitű predikátio hallgatására, s egész esemény, ha valaki az Ur asztalához járul. Ha tetszik im most hivatkozunk Berlinre, s Németország több, igazhitüsógben felnövelt tartományára. Maga az „evangy. lap" mondja, „hogy azok száma, kik a keresztelósre ós esketésre nézve a lelkész szolgálatát igénybe veszik, csekély, 69 házasságból Berlinben egy hó alatt csak 12 pár fordult az egyházhoz is.* (1. evangy. 143. 1.) S kérdem, midőn az „evangy. lap" t. szerkesztője ez adatot feljegyzette, s egyszersmind a német lapok számos ily tartalmú tudósításait elolvasta, a többek közt olvasta, hogy az antiorthodox irány oly erővel lépett fel, 34