Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-18 / 16. szám

Külföldi egyház és iskola. A porosz püspökök beadványa, és a kormány válasza. A közelebb Fuldában tanácskozott poroszországi püspökök a német császárhoz apr. 2-ki kelettel e következő feliratot terjesztették fel: „Legfelségesebb, leghatalmasabb császár! legkegyelmesebb császár, király és ur! Császári és királyi felséged kormánya az országgyűlés két házához egy javaslatot terjesztett be, mely szerint a kath. püspökségek által eddig élvezett állami subventió további élvezése azon feltételtől tétetik függővé, hogy az egyházmegyei elöljáróság vagy papság jelentse ki feltétlen hódolatát az állami törvények iránt. Ily feltétlen nyilatkozatot tenni: ellenkezik a keresztény lelkiismeretével. Az apostolok és számtalan vértanú inkább a halálra szánták magukat, hogy sem oly állami törvényeknek és hatósági rendeleteknek vessék alá magokat, melyek megtiltották az isteni igazság hirdetését és tőlök a keresztény hit megtagadását követelték. És mi ama nyilatkozatot nem tehetjük meg anélkül, hogy lelkiismeretünk ellen cselekedjünk és a kereszténység elveit (!!) megtagadjuk, és azon törekvést, hogy mi anyagi eszközök visszatartása által kényszeríttessünk azon nyilatkozat tételére, sohasem fogjuk keresztényi szempontból megengedettnek tartani. Ezenfelül az illető állami szolgálmányokat az államjogi kötelezettséggel ós határozott stipulátiók mellett vállalta magára egyidejűleg a saecularisált egyházi javakkal, és egy porosz miniszter ismeretes szavai szerint „Poroszország becsületének lekötése mellet." És a mi a többi állami szolgálmányokat illeti a papok számára, azok sem származtak az állam bőkezűségéből, hanem jogi alappal birnak ; részint a kolostori javak saecularisatíója, részint patronatusi jogok ós országfejedelemi Ígéretek ós szolgálmányok betiltása e pillanatban arra fog szolgálni, hogy keserüórzelmeket keltsen a katholikusok szivében, midőn más keresztény felekezetek papjainak fizetését az állam jóakaró bőkezűséggel az általános adók jövedelméből fölemeli. De legfájdalmasabban illet minket az állami szolgálmányok megvonása azért, hogy határozottan, mint büntetés jelöltetik a katholikus püspökök és papok magatartásáért a májusi törvényekkel szemben, jóllehet azok saját lelkiismeretének és az egyháznak istentől nyert alkotmánya sérelme nélkül nem működhetnek közre azon törvények keresztülvitelére. Felséged iránti köteles tiszteletünk ellen vétnónk, ha lehetőnek tartanók, hogy felséged intentióival megegyezik az, hogy az egyházirend szolgáitól ily hűtlenséget és kötelességszegést követeljenek. Ennélfogva nem fordulunk az országgyűlés házaihoz, melyekben a keresztény nézetek megértése mindinkább eltűnni kezd, hanem egyenesen felségedhez, mint a Poroszországban elismert keresztény egyházak védurához, a koronához, melyhez a katholikusok a politikai viharokban is mindig loyalis hűséggel ragaszkodtak, azon tiszteletteljes kéréssel, hogy, az emiitett törvénytől, mint igaz uton szerzett jog megsértésétől és kimondhatlan gyász ós békebontó zavarok kutforrásától, tagadja meg a s a n ct i ót." Erre a porosz kormány Vilmos megbízásából következő választ adott: „Berlin, april. 9. 1875. Érseki kegyelmességedet tudósítjuk, hogy a császár és király ő felsége megbízni méltóztatott az államkormányt, miszerint választ adjon a Fuldában összegyűlt katholikus püspökök april 2 diki közvetlen beadványára. E legfelsőbb megbízás teljesítése alkalmával nem tehetjülr, hogy csodálkozásunknak és sajnálatunknak ne adjunk kifejezést a felett, hogy oly magas állású papok, mint a püspökök, oly állit ások organumaivá tehették magokat, mint ha Poroszországban a keresztény hit megtagadása volna oly állaratörvónyek iránti engedelmesség megigéróse, melyek más német és idegen államokban már századok óta fennállanak, s melyeknek ma is a kath. papság és egyházi elöljárósága készségesen engedelmeskednek, ós melyeknek ott szent esküvel pecsételt követése feltétlenül dicsértetik. Nem kevésbé feltűnő ós valótlan azon állítás is, hogy azon törvények, melyek ellen a püspökök engedetlensége csak Poroszországban irányozva van, megtiltják az isteni igazságok hirdetését. Ha a püspök urak azt állítják, hogy más confessiók papjainak fizetésfölemelések engedélyeztetnek, melyekben a kath. papok nem részesittetnek, elég lett volna csak egy pillantást vetni az országgyűlési előterjesztésekre és tárgyalásokra, hogy a püspök urak meggyőződjenek ezen állításuknak is valótlanságáról. Épen ugy tudhatják a püspök urak azt is, hogy azon javaslat, melynek nem szentesítését sértő szavakban kérik, azok őfelsége beleegyezése mellett voltak az országgyűlés elébe terjeszthetők. Az a követelés, hogy ő felsége azon javaslatot, még ha az országgyűlés által is elfogadtatott, ne szentesítse, annál elidegenitőbb, mert magok a püspök urak sem hihetik, hogy azon állami dotatió, melyek megvonásáról szó van, megadatott volna akkor a kath. egyháznak, ha a papoknak fenn lett volna tartva a jog, hogy a p á p a tetszése szerint engedelmeskedjenek-evagy Sem az állam törvényeinek. Ha a beadvány a dotatió megvonási törvényt kimondhatlan gyász és békebontó zavarok kutforrásának nevezi, szíveskedjenek a püspök urak közül azok, kik 1870-ben a vaticani határozatok kihirdetése előtt ily állapotokat, mint az utóbbiak következményét, előre látták ós nyilvánosan hirdették, megkérdezni önmagukat, hogy vájjon saját meggyőződéseik hü és szilárd képviselete által nem óvhatták volna-e meg hazánkat a zavaroktól és békebontástól, melyeket ők óva-