Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-18 / 16. szám

hitrokonaink részéről, s ha egykor Luthert mondhatni dühbe hozta, midőn megkapta a pápa kiátkozó, eretnekitő levelét, midőn meg kellett érnie, hogy őt, ki egész szivével, lelkével az ő Uráé volt, ki Krisztus igaz ügye vallása mellett a legtisztább s a legszentebb lelkesültséggel küzdött, hogy épen őt mondották eretneknek, Krisztustól elszakadtnak, ugy ma is egy-egy őszinte bajnoka a krisztusi eszméknek, ha egy-egy oly modern, ki nem bérért szolgálja az egyházat, d keble tiszta meggyőződésével buzog s fárad a megtisztitott krisztusi elveknek, mint az emberiség boldogsági alapját képező elveknek diadalra juttatása mellett, pirul is, boszankodik is oly avas, s előttünk magyar protestánsok előtt idegen beszédek hallásakor. Majd nem eszünkbe jutnak a politikai küzdelmek teréről hírnevesekké lett Polit-ok, Mileticsek, kik ha rajtok állana készek lennének az egész magyar nemzetnek a magyar földről ajtót nyitni; ugy a mi igen tisztelt ellenfeleink is készek volnának bennünket a reformatió szabad eszméi által alapított egyházból kidobni, azon óriási bűnünk miatt, mert azon szabad eszmékhez ragaszkodni, ós azoknak érvényre emelésén fáradozni eléggé vakmerők vagyunk. No de talán nem történik ez meg mindjárt! Addig váltsunk egy két szót, Kezdjük a dolgot mindjárt a vógón, vagyis ott, hol egyik t. ellenfelünk elhagyta, t. i. hogy „a modernek lépjenek vissza az elhagyott alapra"' ós azután szent lesz a béke. Ám legyen! Fogadjuk el egyelőre a tárgyalás alapjául ez ajánlatot, ós tegyük fel, hogy az evang. lap ós a Figy. által előadott hittaui cáfpontok ós érvek mind igazak ós Ámenek — habár később még ezekről majd szólandunk, — hát akkor azután mi lesz? Önök sokat foglalkoztak azon thóinával, hogy a modernek irái.ya hova vezet, hol végződik, hogy az egyletesek nyomaiban csak a vallástalanság, hitetlenség virágai virágoznak, hogy az eredmény általános meghasonlás, lelki ós hittani egyetemes cnaos leend. Szabad legyen ez egyszer nekünk is, mielőtt visszatérnénk az elhagyott alapra, kérdeznünk, hogy hát az önök iránya hova vezet, mi nemes eredményt s>.ülend ? Végig hallgattunk az utóbbi negyedfél hó alatt az orthodoxia, a helvét hitvallás alapjáról sok bölcs okoskodást, a csodákról, ihlettsógről, az igazhitüsóg és a józan tudományosság öszhangzásáról sok szép érvelést; de most már kérjük önöket, vegyék elő a hazai protestáns egyház névtárait, és kérjük, hogy jelöljék ki azokból azon fő- és segédgondnok, s világi tanácsbiró urak neveit, akik az önök bölcs beszédeire azt mondanák, ezek a mi szivünk szerint való beszédek, ezeket mi őszintén hiszszük ós valljuk, s fiainkba is ezen ászfeletti elveket óhajtjuk becsepegtetni. Azután menjenek végig a hazai felekezeti vagy állami közép- és felsőbb- s legfelsőbb tanintézetekben működő protestáns férfiak névsorán, s ha ugy tetszik az ország törvényhozó házaiban, a tudományos akadémiában ülő, avagy földrajzi, természettudományi, történelmi s egyéb tudományos társulatokhoz tartozó férfiak névjegyzékén, ós számítsák össze, hányan vannak ott az önök értelmében vett hitbajnokok, az elvtársak? Sőt többet mondok: menjenek be önök akármelyik felekezeti közóptanoda négy felső osztályába, ós kísértsék meg azokban az önök lapjaiban elónkbe tálalt elvek s hitcikkek számára az ifjúság szivét, eszét megnyerni, és jó szerencse lesz, ha szemtől szemökben épen nem hízelgő címekkel illettetnek. Nagyon kérjük önöket tegyenek egy kis számítást, ós azután mondják meg, hogy jutalmát veendjük annak, ha lelkűnkön erőszakot téve, az ész okoskodását elnémítva, a tudomány mai vívmányai előtt szemet hunyva, „visszatérünk az elhagyott alapra", és önökkel őszintén kezet fogunk. Mondják meg, mert mi egyelőre más eredményét alig látjuk, minthogy egyházunk miveltjeinek legalább is 99 szászlókával ellentétbe helyezzük magunkat, s hadat izenüuk a köztudatnak. Igaz! talán felelik önök. De hát mi az a „köztudat", az igazhitüsógnek ezen pesti uj mérve? kérdik, ós felelék önök előlegezve is dr. Heisler úrral együtt. „A többségnek — mondják önök — ott, hol az absolute igazat keressük, nincs semmi helye. Az igazságra nem szavazunk! Az igazság akkor *s igazság, ha nemcsak a mai többség, hanem a mai egész emberiség ellene szavazna. Egykor ama töviskoronás király, kit mai nap dethronizálni akarnak, egy maga állt az ellenható világgal szemközt. .. A többség kereszthalálra ítélte, s a történelem ueki szolgáltatott igazat. ... S ez a tizenkét halász mi volt az akkori köztudat ellenében, s a történelem világitélete kinek adott igazságot ?" (evangy. 1. 50 1.) Készséggel aláírhatjuk mindnyájan e szép szavakat. Én is ugy vagyok meggyőződve, valamint szívesen hivatkozom vele együtt a fentebbieken kivül még Luther, Zwingli, Kálvin, s a többi részint külföldi, részint nazai reformátorainkra is. De hát mit 32*