Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-18 / 16. szám

PROTESTA1TS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Előfizetési díj: Hirdetések díja : Kiadó-hivatal: VIII. kerület, Mária-utca IO-dlk »z, elsó emelet, Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 i't. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban 4 hasábos petit sor többszöri 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. külön 30 kr. beiktatásnál — Bélyegdij Egy kis szóváltás a hívőkkel. Midőn hazánkban ezelőtt 13 évvel, hosszú időköz után az első hittani vita megindult, az egész hazai protestáns közvélemény — úgy az egyháziak, mint a világiak — részéről oly határozottan kinyilatkoztatta az özönvíz előtti hittani álláspont iránti idegenkedését, hogy az még a legvérmesebb reményűeket is meglepte. Voltak ugyan nem kevesen, kik a „Tájékozásában világ elé röpített eszméket kissé merészeknek, időelőttieknek, sőt voltak kik azokat túlzóknak és igy helyteleneknek tartották, és igy vonakodtak azok szerzőjével egy ugyanazon pártállást foglalni el; de azért ezek között sem mert vállalkozni talán mondhatom egy sem, a ki az ellenfélnek merev orthodox álláspontját ós tantótelét nyilvánosan az övének merte volna vallani, és annak az előterjesztett alakban védelmére mert volna fellépni. Még az is, kit azon évtized Athanasiusaként s kis „páter orthodoxiae"-ként tartottunk, legalább mi dunamellékiek, kik őt kecskeméti majd pesti tan* székéről ismertük, még az is csak a közvetítésig ment vissza, és majd nem oly mértékben kárhoztatta Filó orthodoxiáját, mint Ballaginak szerinte romboló s túlzó állításait. S gondoljon csak vissza a t. olvasó, hogy még azok között is, kik egyébként a legnagyobb elismeréssel, tisztelettel voltak Filó iránt, talált-e avagy csak egyet is, a ki annak az avult nézetek melletti korszellemellenes fellépése miatt legalább sajnálatot ne érzett volna? Valóban a vita lezajlása után büszke dicsekvóssel emlegeténk, hogy az egészséges eszű magyar nemzet, vagy legalább ennek protestáns része, valamint a politikai ugy a vallási téren is messzeáll a déleurópai népek túlzásaitól, s valamint attól nem lehet tartanunk, hogy nálunk az 1792-iki párizsi, majd római vallásellenes szenvedélyes tüntetések, s a trágárságig lesülyedő komédiák ismétlődjenek; úgy biztosok lehetünk a felől is, hogy hátra felé sem szellemi, sem világi fegyverekkel nem lehetend viszszaterelni; oszét, mai műveltségét nem lehet vele megtagadtatni. Ezen hitünkben felettébb nem is csalatkozánk, mert hiszen eltelt majdnem egy évtized a nélkül, hogy hazánk protestáns tudományos fórfiai közül, ha csak egy is lándzsát szándékozott volna törni az avult orthodoxia mellett; ugy, hogyha valamelyik tüzesebb reformerünk dulakodni akart az orthodoxiával, kénytelen volt ennek képviselőjéül egy-egy németet p. o. Hengstenberget, Kurzot, Luthardot, vagy az angol puseyta püspököket nyakon csípni és boszuját ezeken tölteni ki. S nem mondhatom még ma sem, hogy csalatva éreznők maguokat; mert íme a hazai összes evangyelikus egyház hivei között — kivéve néhány számításba alig vehető vakbuzgó panslavot, s talán egykét erdélyi szászt, — keresve kell keresni egy-egy ódon fegyverekkel küzdő bajnokot, ós kivált a fő főhelyre állított egyóuek, ugy szintén a jelentékenyebb munkásságot kifejtő esperesek, lelkészek, tanárok vagy határozottan csatlakoztak a reformok nyilt lobogója alatt küzdők táborához, vagy legalább reputatiojiik érdekében kötelességüknek tartották ország világ előtt kijelenteni, hogy ha nem sorakoztak is ezen lobogó alá, de az erre feltűzött jelszó az övókó is, azon irányban haladnak ők is, habár külön váltan, s talán kissé lassúbb léptekben, melyen a fennen lengetett lobogóval haladuak. Ha azután tekintjük a királyhágóntuli reform, egyházat, már itt igazán nem tudunk senkit felmutatni, a kit dogmatikus ellenfelünknek tekinthetnénk A királyhágón inneni reform, egyházakban pedig $m tekintsen szót a t. olvasó s számba vevón a reform-23