Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-11 / 15. szám

szeretetteljes névvel tiszteljék. A gymnasium 7 osztályát Selmeczen, 8-ik osztályát Pozsonyban végezte, a hol aztán a tkeologiai tanfolyamot is Grosz, Zsigmondy, Martinyi, Severlai hires tanárok alatt befejezte. Mind ezt, hogy mily sikerrel ? bizonyítványaiból világlik ki, melyek szerint minden tudományból kitűnő osztályzatot nyert, de kiviláglik abból is, hogy a candidaticumi vizsgát Bilnicza Pál pozsonyi superintendens alatt kitűnően állta meg. E fényes siker mellett bizonyít azon körülmény is, hogy az alumneum seniora volt, s hogy a theologia végeztével Zsigmondy helyett a másod éves theologusokat 3 félévén át tanitá. Mint ily kitűnő ifjút, a tudományszomj a külföldi egyetemekre vonta, de azok látogatása ekkor el volt zárva. 1834-ik év dec. 1-én Losonczra lett meghíva segédlelkész és tanárnak, s e meghivat ás folytán volt azután dec. 15-én Jozéfy Pál superintendens által Tiszolczon a lelkészségre felavatva. Losonczon tanítványaival mindjárt az első félévi vizsgán meglepő eredményt mutatott, magára vonván a figyelmet kivált az által, hogy a kérdéseket könyv nélkül egészen szabadon tette fel. Mint segédlelkész pedig köztetszést vívott ki magának templomi szónoklataival annjira, hogy szónoki hire csakhamar bejárta a környéket s Losonczon való tartózkodásának második évében 1835 febr. 1-én a cseh-brezói egyház már papjának választá, El nem tántorította az egyházat tőle az akkori esperesnek egyszersmind losonczi lelkésznek azon nyilatkozata sem, (

hogy a törvény értelmében a felavatási költséget tartozik megtéríteni. A boldogult gyakran emlegette, hogy az illető egyház egyszerű gondnoka, nemcsak hogy zavarba nem jött e miatt, de sőt büszkének érezte magát, hogy a tarsolyához nyúlva a 64 ft. 12 krnyi dijt (mi akkor nagy pénz volt) felelet helyett tettleg kifizethette. 1835 oct. 27 ikén vette nőül ai akkori gyarmati lelkész Benedicty Károly leányát Benedicty Máriát, a ki neki fenkölt nemes lelkével haláláig valódi őrangyala volt. A munkás szorgalom hatáskőre nemsokára tágulni kezdett számára, igénybe vette őt 1840-ik évben maga a nógrádi ev. esperesség az által, hogy jegyzőjének választá, amely tisztét 15 éven át viselte. A megye sem hagyta figyelmén kivül, mert 1842 ik év apr. havában táblatffirája lett. Hogy ez idŐtájt megyeszerte jó hírben állott, tanuja annak azon körülmény, hogy 1842-ik oct. 9-én a megye egyik széléről a kis-honti oldalról, a megye ellenkező szélére, Pestmegye határához Yanyarcra hivatott lelkésznek, a hova az ekkori nagy sáltengeren nehéz akadályokkal küzdve, de azért nagy örömmel s lelkesedéssel vitték a hivek, kik között azután élete fogytáig jó és balszerencse közt hivatásának élve megmaradt. Itt érte őt az 1848—49. év, a hazafias lelkesedés korszaka, a mikor mint jó magyar szónok a közellevő városban Szilákon nem egy politikai irányú beszédet tartott felszólítás folytán, a melyekért később a gyász idők beálltával üldözőbe is volt véve. 1857 oct. 21-én az egyházmegye főesperesének választá, s mint ilyen u volt a nógrádi ev. esperesség feuállása óta a 25-ik esperes. 1860. ós 1863-ban újból megválasztatott, akkor azonban már végleg leköszönt. Az ő főesperesi hivataloskodása idejében történt a pátens kiadása, mely harcot támasztott, a mely harcban alkalomszerűnek találta a panslavismus felemelni fejét. E harcban ő, mint az egyházi alkotmány rettenthetlen védője s a panslávok ostora tíint ki az 1859. dec. 7-iki esp. gyűlésen oly határozat hozatalára iráuyzoit hatásával, melynélfogva a pátens elvetése lett az esperesség által kimondva, a pansláv patentalisták ellenében, kiket ugyanakkor buzgósága hevében „törpe töredék"-nek nevezett. Hogy e harcban és annak következményeiben övé volt az oroszlány rész, világos abból, hogy Liebesberg kormánybiztos a jegyzőkönyveket átkutatta, hogy 1860. jan. 29-én Gyarmatra id'ztetett, a hol Pápay nevű biztos előtt 6 óra hosszat védte egyházát és esperesi eljárását, s esperessége érdekét. Azonban nemcsak a harc szenvedéseiben, de diadalában is osztozott. Megérte, hogy a pátens vissza lett vonva, az egyház alkotmánya pedig visszaállítva. "Dr. Székács superintendens felavatásánál ama lutheri alak a szószéken, ugyan tót szóval az ajkon, de hazafias szellemmel a főben, vallásos ihlettel a szívben — az ő volt. Öröme fokozódott az által, hogy ugyanekkor vanyarci egyházának egyik tekintélyes tagja DessewfFy Ottó a superintendentia felügyelőjévé, másik tagja Veres Pál az esperesség felügyelőjévé lőnek megválasztva. Az esperességi, kerületi és egyetemes gyűléseknek szorgalmas látogatója, később tényezője volt 1843—1864-ig. Ahol az egyház szabadsága, a haza érdeke, az igazság ügye lettek veszélyeztetve, ott hallgatást, alkut, félelmet nem ismert. Ellenségei ha voltak, csak azért voltak, mivel az igazat nemcsak tartózkodás nélkül nyíltan szemökbe mondta, de mert ellenökbe a vita, a harc tüzében olykor vágó éllel fejezte ki magát. Épen ezért a még egyrészről tartottak tőle, másrészről önkénytelenül becsülték. 1864-ik évben a nyilvánosság teréről visszavonult Csupán a „Protestáns egyházi beszédtár" című vállalatban megjelent beszédeiből tudhatta a közönség, hogy él. Beszédei közül több olyat közlött, melyeket nevezetes családok halottjai felett, más egyházak körébe híva s magyar szónoknak felkérve tartott. Mély vallásosság, bizodalomteljes hit Istenben, nemes lelkesedés áradoznak e beszédekben. Szónoki tehetsége fényes emlékei ezek. Vajha leírható lehetne családi élete minden részleteiben ! Igazán tanulságos volna. Álljon itt ennek jellemzésére csak annyi, hogy 8 élő gyermeket fényesen nevelt fel; fényesen annyiban, hogy a míg szigorral párosult szeretettel elébb otthon maga oktatta, vezette, később a távolban is figyelemmel kisérte, el nem vont tőlök semmit, a mit sokoldalú kiképeztetésökre okvetlenül szükségesnek látott. Négy fia különböző pályán atyja fáradhatlan szorgalmát, pontosságát, buzgóságát örökölve működik, Károly fia, mint járásbiró, Pál fia, mint miskolci ismert jó hírű lelkész, János, mint tanitó, Gyula, mint tanárjelölt s nevelő ; mindannyi egyszersmind kitűnő zongorász, nyelvész, mathematikus s aesthetikus. Leányai