Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-04 / 14. szám

Wahrheit? Sólymos. Hurter: Fchönheit und Warheit der katholischen Kirche. Czerny: Das ehrwürdigen Thomas Hamerken. Wieszner: Das Atom. Sajó. Wailly; Jean sir de Joinville. Sólymos. Levél két régi hittani szó érdekében. Concilia Emil. Vegyesek. * Beregszászy Lajos budapesti udvari zongoragyárostól egy 12 lapos röpirat jelent meg ily cim alatt : Die Steinway'sche Doppelmensur im Lichte der Praxis. Beregszászy ur e röpiratban Bösendorfernek a pártjára áll, aki Steinway uj találmányát gyakorlati szempontból elfogadhatónak és hasznavehetőnek nem tartja. * A „Tánc" 19. és 20. kettős száma megjelent. Tartalma: Tavaszöröm-keringő. Zongorára négy kézre szerzé .Erney József. Mariskának. Polka. Kezdők számára szerzé Scherer Károly. Józsi-lengyelke. Zongorára szerzé Barabás István, * Táborszky és Parsck zenem ükereskedésökben megjelent : A vig cimbora. Keringő. Zongorára szerzé ifj. Fahrbach Fülöp. Ára 80 kr. A tehetséges szerzőnek ez a 100-ik műve. NECROLOGOK. Nagy tiszteletű Somossy Sámuel s-.szentpéteri ref. lelkész, f.-borsodi nyugalmazott esperes, életének 73-ik, lelkipásztori hivatalának 43-dik évében, mart. 2-án boldogabb hazába költözött. Egy egész hosszú hónapig vártam, hogyha nem több, legalább egy pár ilyforma sorral jeleztetni fog e lap hasábjain valamelyik f.-borsodi lelkésztárs által az igazi prot. lelkész, a Krisztus egyik jó vitéze nemes életének kialvása, — E mulasztásért kit sem vádolok, meg kisértem helyrehozni ugy, a hogy tudom. — Miért is vádolnék valakit ? . . hisz e nemes élet kial vásával a s.-szentpéteri fényes gazdag egyház ürült meg ; ez igen nemes vad, erre indult meg s folyik a hajsza, s ennek izgalmaiban és zajában elég ha magunk közt elmondjuk : meghalt, nyugodjék békén! . . . előre! . . . S derék, hogy aztán az egész hajszának tragicomicus vége az leend, hogy az aranyalma — mire e sorok világot látnak — az egész főtiszt. e,-kerület annyi érdemes lelkészeinek mellőzésével* a megboldogult segédjének ölébe pottyant. Hajh ! beati possidentes; meg tudta is a módját! . . . Óh de ez nem első, nem is utolsó gyümölcse a főtiszt e.-kerület — némelyek szerént talán tul szabadelvű —*amaz uj döntvényének, melylyel a régi „capellanus non succedit" törvény eltöröltetett. De e kis expectoratio után térjünk nemes halottunk gyászrajzára. Született 1802-ben Bodzás-Ujlakon F.Zemplénben, Somossy János és Kecskeméthi Juliánná papi szüléktől. Alig 9 éves korában a s.-pataki főiskolába vitetett, hol István és János atyjáról testvérbátyjai már az akadémiai pályát futották. Somossy István a zemplémi esperes, Somossy János pedig nagyhírű pataki hittanár volt. Kitűnő sikerrel végezvén be ugy a gymnasialis mint az akadémiai tanfolyamot, az úgynevezett esküdt deákok díszes karába vétetett fel ; s ugy alapos tudományossága, mint szelíd s tiszta jelleme által magára vonván a főiskolai igazgatóság figyelmét, elébb az alsó, majd egy év közbejöttével ugyanazon növendékekkel a felső szónoklati osztálynak vezetése bízatott reá. Ezen általa két ízben vezetett osztályból annyi jeleseink élnek még, s mindannyian folyton szives hálával, s méltató elösmeréssel emlékezték a ritka jeles tanítóról. — Ez osztályban tanult korán elhunyt Erdélyi Jánosunk is. — E köztanitóságban kiérdemelt móltánylat eredménye lőn elébb az ellenőri, majd a seniori hivatalra lett megválasztatása. A főiskolában a legmagasabb hivatalt is közmegelégedésre végezvén be, búcsút vett a kedves „alma mater"-től>

s külföldi egyetemek látogatására indula. Azonban az 1831-diki zavaros időviszonyok miatt Bécsben huzamosan kelletvén tartózkodnia, s itt találta a kazai díszes egyház meghívása, mit elfogadván 1832-ben el is foglalta nevezett egyházban a lelkészi állomást, itt működött 11 évig ifjú lelkének egész buzgalmával kisded nyájának lelki javára, közszeretet és tisztelet által környeztetve ugy az uri rend, mint a köznép részéről. — A f.-borsodi e.-megye korán felösmerve benne leendő vezérférfiát, elébb az al-, majd főjegyzői s e. megyei tanácsbirói hivatalokkal tisztelte meg. — 1843-ban a s. szentpéteri fényes egyház által hivatott meg lelkészül, s mint szentpéteri lelkész viselte három évig a f.-borsodi esperesi hivatalt is. E 3 év sötét pontokkal jelezhető a megboldogult életében. A törvény, igazság s tiszta erkölcs érdekében vívott küzdelmeiért félreösmerést s méltatlanságot aratott alant és fent. De minek bolygatnék e legkeserűbb emlékeit a megboldogultnak. A szentpéteri fényes egyházban 32 évet töltött folytonosan kisértetve az egész gyülekezet nagyjainak és kicsinyeinek közös szeretete és tisztelete által, munkálkodván az urnák szőlőjében mind végig páratlan lelkiösmeretességgel és apostoli buzgalommal, mig nem folyó év március 2-án a pásztorok pásztora egeibe boldog nyugalomra szólitá igaz hívét, megfáradt agg szolgáját! A megboldogultnak mély humanismus, széles s alapos tudományosság, kitűnő templomi szónoki képesség, a hivatalban ernyedetlen buzgalom és pontosság, feddhetlen erkölcsi élet, mindig higgadt, komoly gondolkozás voltanak főbb jellemvonásai. S mint ilyen, bizonyára példányképül szolgálhat minden prot. lelkésznek. A hivatalbani pontosság annyira erős volt benne, hogy bár a mult év közepétől fogva folytonosan gyengült s napról napra hanyatlott a sírhoz, még is egész karácsonyig maga végezte templomi óráit, s megtörtént, hogy a szolgálat után mihelyt szobájába ért, kimerülten rogyott össze. Még ez év első napján is — bár már olyan volt, mint az árnyék — maga üdvözölte hiveit a szószékből, kívánván nekiek boldog uj esztendőt s melegen szívökre kötvén ez évben is reájok váró emberi, keresztyéni és polgári kötelmeik hü és lelkiösmeretes teljesítését. És a kik akkor látták és hallották, igea találón jegyezték meg