Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-04 / 14. szám

nom, hogy egyházmegyénk azon általam hivatolt határozatainak életbe léptetésével, melyek ép a protestántismus, a józan felvilágosodás terjedésének szempontjából hozattak, nem csak egyházunk javát s virágzását mozditjuk elő, de a nem ultramontán kath. atyánkfiai becslüósét vivjuk ki velők; ha pedig nem leszünk azon, hogy egyházunk tagjai, egyházunk tanait értsék is, a felvilágos adásnak s anyaszentegyházunknak teszünk kárt, az ultramontánok térítési vágyának könynyen elejthető prédákat dobunk oda martalékul, másfelől a nem ultramontán katholikusok megvetésének tesszük ki magunkat, s közönyös eljárásunk mellett legkevésbé se fájjon azután, ha ama példabeszédet alkalmazzák reánk protestáns papokra: „hogy mi sem vagyunk jobbak a Deákné vásznánál. * Yégül még csak egyet. Egy hadsereget nem nagy száma, hanem tagjainak órtelinessóge, s a védett ügy iránti lelkesedése segit győzelemre. A fentebbi cikk irója egy általa vett esperesi hivatalos levél folytán, bátor e lapok tisztelt olvasó közönsége elé a következő szőrszálhasogató kérdéseket feltenni kérve lelkész társait az azok feletti véleményüknek e lapok utján közlésére: 1. Ha a hirdetett jegyesek bármelyike ellen egy egyén által jelentetik be valamely akadály, tekintetbe veendő-e az, s illetőleg ki kell-e azt emelni az elbocsátó levélben? Kérdést tevő azt tartja: igen. 2. A nélkül, hogy valaki confirmáltatott, vagy egyházunk szertartása szerint urvacsorával élt volna, bocsátható-e házassági eskü tételére ? Kérdést tevő nemmel felel, mert kinek Istenről, vallásról semmi fogalma nincs, mire való arra nézve az eskü. 3. Ha a csak most jelzett esetben az eskefcés megtörténik, vagy a hirdetőlevél kiadatik, miből lehet ilyenkor bizonyos a lelkész arról, hogy csakugyan hitfelekezete tagját esketi, vagy hitfelekezete tagjának ád elbocsátó levelet ? Kérdést tevő a keresztelő-levél bemutatását erre magában elegendőnek nem tarthatja, mert születhetik ugyan valaki ref. szülőktől, de az 1868-ki LlII-ik t. c. 2. §-a szerint 18 éves korában már más egyházba áttérhet — erről pedig ha az illető más' helyre költözött, az a lelkész, kinél a keresztelő-levél bemutattatik, tudomással nem birhat, 4. H* netán valamely lelkész a nem confirmáltatást s azt, hogy valaki egyházunkhoz való tartozását semmivel meg nem mutatja, a házasságkötés akadályául tekintvén, az ily egyénnek elbocsátó levelet nem ad, s ezt az ellenfél arra használja ürügyül, hogy ez egyént kath. áttéritse s ez áttérne az elbocsátó levelet megtagadó lelkész lesz-e ez áttérésért felelős ? — A kérdést tevő ugy gondolkozik, hogy akkor lenne felelős, ha az ily kérdés alatti egyént egyházunk hitágazatainak, vallásunk szellemének megismerésére, miután az ily — pásztor-féle — egyéneknél más ut-mód nincs, még a hirdetőlevél kiadásának — azon okon, mert az azt kívánni akaró a vallásában járatlan — megtagadásával is, eljuttatni nem igyekeznék. Miután pedig a jelzett eljárást ép azért tesz;

, hogy ez illető általában a vallással s kölönösen egyházunk hitelveivel megismerkedjék, s azt megismerve, majd a netáni csábok közt, melynek p. o. mint vegyes házasságra lépő kitétethetik, vallását megőrizni, egyházát megbecsülni tudja: kérdés feltevő, a lelkészt, az ily egyénnek a jelzett eset folytán áttéréséért, a felelősség alól feloldozza. — i.—r. Néhány szó az egyházak affíIiatiöjárőI. Most midőn a napi sajtóban, s a mivelt közérzületben, a prot. lelkészi kar fizetésének fellebb emelése a kisebb egyházaknak affiliatiója által nyilvános vita tárgyát képezi, jól esik látni és hallani, hogy mindnyájan megegyeznek abban : hogy korunkban csakis tisztességes díjazásban részesülő testület í öltheti be lelkesültséggel, kevesebb kifogással azon helyet, a társadalom és gyülekezetének körében, ki a kenyér gondjaitól némileg megszabadítva, élhet hivatalának. Mai időben, midőn a súlyos anyagi viszonyokbóli kibontakozásra kevés a kilátás, nagyon tévesztett gondolat egy anyagilag rongált 200—250 tagot számláló gyülekezetnek a pap- és tanitó-tartás, kivált ha még az egyházi épületek is mind romban hevernek, az iskolaépület a protestantizmus megszégyenítésére szolgál. Inkább jó iskola jó tanítóval, mint ékesszólásu pap ezek nélkül! Mert nevelt néppel sokkal könnyebben megszerezhető s illetőleg felállítható a papi hivatal, paplak s egyéb épületek, mig igy mindkettőnek nyomora évről évre szembetűnőbb, fogy a gazdák száma, kevesbedik a fizetés, még ha fixum is ; miután a helységből egyenkint távoznak s mennek cselódekül, s az elhagyott egyházi tehernek pártját fogni senki nem akarja, még ha perrel fenyegettetik is. E nehéz, türhetlen állapot javítására nézve, a tiszáninneni ref. egr ház kerületben ekkoráig legtöbbet tett az alsó-borsodi egyházmegye mely mult tavaszi gyűlésén a papi fizetéseket falun 800, városon 1000 forintban állapitá meg. A Eelső-borsodi egyház-megye is tanácskozmány tárgyává tevé a papi fizetés felemelését célzó superinten-27*