Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-03-28 / 13. szám
közlünk, és akkor alig szükséges említenünk, hogy a közgyűlés édes és hálás érzelmek között vette tudomásul e jelentést, s az ebben feltüntetett fényes anyagi és erkölcsi eredményt, melynek előidézésében nagyon sokaké az érdem szerteszét az ország különböző részeiben, de a legfényesebb érdemkoszorú kétségkívül egyletünk buzgó s ritka tevékenységű elnökét Kochmeister Frigyes urat illeti. A jelentés igy szól a többek között: „Ezen (t. i. az emberek jószívűségében helyezett) reményünkben — istené legyen a dicsőség ! épen nem csalatkozánk, sőt nemes dicsekedéssel hirdethetjük, hogy az emberek nemesszivüségóbe helyeztetett bizodalmunk a közelebb mult 1874-ik év által fényesen igazoltatott. Im a midőn az idők a leggonoszabbak voltak, jövedelmünk épen akkor emelkedett oly magas fokra, a minőre — ha csak a sorshúzás által eszközölt jelentékeny jövedelmet nem számítjuk, — egy évben sem, még csak megközelítőleg is. Mig más években összes bevételünk 10—12,000 frtig ha fokozódott* a közelebbi évben fölözte a 23,000-et, többre menvén 18 ezernél azon összeg, mely ezen évben végrendeleti alapítványok és adományok címén egyletünk pénztárába befolyt. És ha ezen alapítványok s kegyes adományok alább közlendő részletes jegyzékén végig tekintenek a t. közgyűlés tagjai, látni fogják, hogy a mi nemes célú egyletünk iránt fel van ébresztve az érdekeltség a társadalom minden rétegében. Találkozandanak az adakozók rovatában fényes paloták birtokosaival, mellettök szegény kunyhók zsellérlakóival ; találkozandanak halálos ágyukon végrendelkező öregekkel, s mellettők mindjárt elemi osztályos kis gyermekek neveivel ; és a mi nem kevéssé meglepő, találkozandanak nem ritkán más vallásfelekezethez tartozék neveivel is, fényesen igazolva az emberbaráti szeretet érzelmének, a humanismus nemes szellemének hovatovább tágasb körben való terjedését, fényesen igazolva, hogy a jótékonyság angyala nem ismeri a különböző val'ásfelekezetek közé emelt válaszfalakat. De a kegyes adakozások forrásának ezen sok oldalról s bő mértékben való csergedezése bizonyít még mást is. Azt, hogy egyletünk a maga működésében helyes irányt követ. Az a fáradhatlan munkásság, melyet egyletünknek 16 éven át volt elaökei, választmányi tagjai kifejtettek; az a lelkiismeretes, mondhatni édesanyai gondosság, s a legkisebb dolgokra is kiterjedő figyelem, melyet a női választmány nemes keblű tagjai nem hiúságból, szerepelni vágyásból, de a valódi keresztyéni szeretet érzelme által lelkesittetve kifejtettek; az az aggodalmaskodó lelkiismeretesség, mely miden időben azoknak megválasztása körül nyilvánult, kiknek közvetlenül nevelői s tanítói kezeire növendékeinket bíztuk; az a nemes vallásos s erkölcsi irány, mely ez egyleti árvaház falain belől a nevelés körül másfél évtized Óta vezérlőül szolgált, s ebből folyólag az a jó hírnév, melyben egyletünk árvái az árvaházon belől is, onnan az életbe kikerülve is, maguknak megszereztek s megtartottak: kezdi hovatovább gyümölcseit megteremni, egyletünk irányába a figyelmet, érdekeltséget, a tettleges részvétet a különböző körökben felkölteni. De másfelől azt hiszszük, hogy a nagy közönség részéről nyilatkozó ezen nemes részvét parancs egyszersmind az előre való haladásra." Kitűnik továbbá e jelentésből, hogy az egylet a mult évben 58 árvát növeltetett, egyre-egyre kevés hiján 220 frtot áldozván. Az uj árvaház, mely 100 árvát lészen magába fogadandó, még csak papiron áll, mint két évvel ez előtt; de sejtelmünk erős, hogy habár a közgyűlésen most szóba sem jött ez ügy, — egy év múlva előbbre leszünk, nem leendünk majd kénytelenek annyi folyamodót visszautasítani. Előterjesztetett azután a számvizsgálati jelentés, majd pedig a kisorsolt férfi s női választmányi tagok helyébe ujak választattak, és azután ismét imával a gyűlés bezáratott. * (xyászhirek. A beregi ref. egyházmegyében e hó folytán élete delén lévő két lelkész hunyt el. Az egyik Balazséron, Rittóck Dániel, kevés ideig kinzó tüdőlobban. A másik Kígyóson, Peterdi Sándor, hirtetelen sulytott agyszélhüdésben. Mint szinte az ugocsai egyházmegyében is, a velők egykorú dabólczi lelkész Bodnár László, ily véletlenül, rövid ideig tartó betegség után lőn a halál áldozata. Mind a hárman szűk jövedelmök után, számos árváik, illetőleg özvegyeikre nem hagyhattak mást, mint kétségbeejtő nyomort, jövő sorsuk feletti bús aggodalmat !... A két utóbb emiitett lelkész t. i. Peterdi Sándor ós Bodnár László az 1848 j9 -iki korszakban papi pályájokat elhagyva, a beregi önkéntesek közé léptek, hol erélyes önviseletök által kitűnve, áthelyeztettek a rendes honvéd hadseregbe, s századosi rangjoktól, egyik Zsibón, a másik Komáromnál fosztattak meg, a fegyverletétel alkalmával. E rang, e szabad, korlátlan életmód elfelejthetlen volt előttök; felcserélték ugyan a kardot bibliával, a tarsolyt palásttal, de e csere vagyis visszakozás csak anynyiban eredményezett reájok nézve kedvező sikert, ho?y ez által napi élelmöket biztosítva látták; egyébhánt szívok szüntelen hazafias érzettől dobogva visszavágyott a csatatérre! ! A papi jelmezben sem tudták levetkezni a nagyon is elsajátított katonai modort, mely önviselet, noha egyrészről többekelőtt népszerűségüket nevelte, mindazonáltal ez lőn másrészről szerencsétlenségük eszközlője ! A kevés boldogságot, de annál több nyomort kiállott szerencsétlen lelkésztársak emléke legyen áldott! s a sok nemű harc után nyugodjanak békével!! * Gróf Zichy Edinund a fehérmegyei Kálózd községhez tartozó Hatvan nevű pusztáján 86 tanköteles gyermek számára célszerű iskolaépületet, és tanitólakot építtetett, s ugy az iskolát mint a tanulókat a legszükségesebb tanszerekkel megajándékozta, és a tanítót megfelelő javadalmazással ellátta. * Darwin közelebb felolvasást tartott azon a lelkészekre s ezeknek a cura pastoralis terén való működésükre nézve is fontos kérdés felett, hogy az unokatestvérek között kötött házaságoknak — a minők Angliában
