Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-02-21 / 8. szám
Hogy Németország a császári hatalom ezen meggyengítésének mennyire megadta az árát, a felől • Luthernek „a keresztyén német nemességhez * intézett irata kellő tanúságot tesz. A reformátio az államok egy részét még sokkal inkább, mondhatni önállóságuk teljes feladásáig az egyház karjai közé terelte. De az ily módon megvásárolt béke nagyon is csak látszólagos volt. Mert hogy Rómában mai napság is még se nem tanultak, se nem felejtettek semmit, mutatják a szemünk előtt lefolyó események. S ezzel eljutottunk a jelenkorhoz, de egyszersmind azon kérdéshez is, hogy a mai egyházi küzdelmek menynyiben függenek össze a középkoriakkal. Különbséget kell tennünk itt is mindenek előtt azon küzdelem között, melyet a mai római egyház a modern állam ellen szervez, ós a között, melyet különös bben a német császárság ellen folytat. Fogy a modern állam t lleni küzdelemben elvi ellentét nyilatkozik, már csak abból is kitetszik, hogy ama harc az uj idők minden erősebb állama ellen — kivételével a most még a megaláztatás állapotában levő Franciaországnak, — tényleg megindíttatott Miben rejlik már ezen küzdelem alapoka? Fentebb láttuk, hogy ugyanezen küzdelem Gergely korában a miatt keletkezett, hogy az egyház világi alakzatot igyekezett felvenni, de e meUett megtagadta a látható világ szervezésére hivatott hatalom irányában az engedelmességet, támaszkodván azon nézetre, hogy az egyház, mint a magasabb kör tulajdonosa, nem lehet már természeténél fogva az alsóbb kör felett uralkodó hatalom alárendeltje, sőt hogy ő ezt, mint alsóbb rendűt magában foglalja, s ezt önnön céljaihoz képest berendezheti. Ma a római egyház a középkori értelemben vett külalakját levetette ; ma már papifejedelemségek nincsenek, ós a világi nagyság utolsó maradványát — az egyházi államot — is a német ágyuk dörgése közben összeomolni láttuk. Az egyház magánbirtokai felett pedig teljes szabadsággal gyakorolja az állam a maga adókivetési jogát ; ezen pontban megadta magát az egyház a kor kívánalmai előtt. — Es mégis a küzdelem alapoka most is a régi, csakhogy az más alakban tűnik fel ; azon régi vonása az egyháznak, mely a külsőiesség felé irányult, változatlanul megmaradt, ós változatlanul mutatkozik ma is mint olyan mely a világiak körében is uralomra igyekszik jutni. Csakhogy ma minden modern alakot öltött. A középkori hübérállamokban minden politikai befolyás a föld ós az azon élő nép birtoklásához volt köttetve; az újkori jogi államokban pedig minden a jogi eszközök bírásához. Valamint ennélfogva a középkori államban földbirtokai által igyekezett az egyház uralomra jutni; ugy most a jogi kiváltságok birtoka után törekszik. A Syllabusban az általa követelt jogoknak egész codexét bocsátotta világ elé az egyház; az általa kimondott átoknak polgári következményei is kell, hogy legyenek; jelenleg pedig azon kivételes állást igényli a 'naga számára, melynél fogva irányában semmi oly államtörvóny, mely nem volt elég szerencsés az egyház helyeslését megnyerhetni, ne alkalmaztathassák. Igényli, hogy ily esetben legyen ellenvetési joga, sőt követeli még a nyílt ellenszegülhetési jogot is; és tekintve azon beszédeket, melyek mostanában a parlamenti szószékekről elhangzottak, a békés természetű polgár csak gratulálhat magának, hogy az egykor világi és katonai karhatalommal rendelkezett német papi fejedelemségek meg vannak szüntetve. Igen, de a ki a törvényhozásban a maga részóra a kifogásolási vagy ellenvetési jogot igényli, az ez által világosan kifejezi, hogy a jog legfőbb forrásaként önmagát.akarja érvényesíteni. És igy ismét az állam alárendelt lényegéről felállított régi tan előtt állunk. Az államban még mindég csupáu az anyagi érdekek ápolására szolgáló intézményt látnak, melynek az egyház, mint a lelki érdekek gondozója ép ugy felette áll, mint a lélek a testnek. De ki nem látja, hogy ez által az egyház fogalma túlságosan tággá, az államé kelletinél szűkebbé lesz ? Az egyház, — legalább fogalmát tekintve — a jót akarja megvalósítani a vallásos élet alapján ? Hát ava.°;y az állam nem ugyanazon jót akarja megvalósítani, csakhogy a jogi élet alapján. Sőt nem az állam nyujtja-é azon jogalapot, melyen a szellemi életnek a vallásin kivül minden egyéb ágai tenyésznek ? Mily nagy tévedés azért az államot mint csupán anyagi, ós nem sokkal inkább, és még sokkal magasabb értelemben erkö!cii hatalomként tekinteni. Az afféle elméletek a középkor kezdetén az akkori államok tényleges mivolta által talán igazolhatók voltak : de a mai államokkal szemben azok merőben alap- és értelemnélküliekké lettek, ós vajmi bárgyú gondolat az egyház uralkodási igényeit ily érvekre alapítani. Sőt inkább, ha már az eszmékből r kiindulva kell érvelnünk, igen könnyen egészen más eredményhez juthatunk. Ha ugyanis az államot ugy tekint-15*
