Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-07-19 / 29. szám

megyéké az egyházkerületi öszszeköttetés által, mely azután igen lehangolná az autonómiájukért élő és haló egyházkerületeket. Ezért ez az egy észrevételem főtisz. Töröl Pál ur superintendensi jelentésére : vegye figyelembe e saját maga által kimondott szavakat „a gyásza eseményeket részint magunk idéztük elő .... rövidlátásunk, gondatlanságunk, sőt talán konokságunk által", és ezeket illő figyelembe véve a magyar evangyéliomi egyház együttes müködhetésének sine qua non-jává ne tegye a határozatképes conventet. Pápa, jul. 4. 1874. Kiss János, hittanár. Jónak látván két egyházkerület a határozat képes convent létrejöhetése elé gátat vetni, s különben is e tárgyra nézve a nézetek a közelebbi időkben pro et contra eléggé bőven kifejeztetvén, fölöslegesnek látjuk egy ujabb conventvita megindítását. Minthogy azonban e beküldött észrevétel egy közelebb közzétett superintendensi jelentésre vonatkozik, s minthogy ez talán némileg igazolása is akar lenni az azon jelentésben érintett egyik egyházkerület ismeretes határozatának: szívesen adunk számára tért, kíséretül azonban részünkről is csatolván hozzá egy pár futólagos észrevételt. Hogy sokan vannak, kik egy határozatképes convent létrejöhetését nem tartják gyászos eseménynek, sőt azt nem is sajnálják: ez az érintett két egyházkerület határozataiból önkényt következik, mert hiszen különben nem határoztak volna ugy, a mint határoztak De viszont hogy ít, Török P. ur, s vele együtt számosan miért látták s látják gyászosnak, azt ugyanazon jelentés, elősorolván közös teendőinket s felemiitvén az ellenfél működési módját, erőegyesítését, — elég bőven indokolja, s Metternich idézett szavaira való gondolás nélkül is megfejthetővé teszi. Készünkről hozzátehetnők még azon indokoláshoz, hogy gyászos azért is, mert ennek folytán egy vagy két, vagy talán több évtizeddel hátrább esett a magyar ref. egyház, erős meggyőződésünk lévén, hogy tekintvén a mai kor szellemét, tekintvén hogy mostanság valódi élet, fejlődés, emelkedés csak az erők szabad s alkotmányos öszpontositása mellett tapasztalható, — magyar ref. egyházunkban is, ha csak folytonosan tengéletet nem akarunk folytatni, létre fog s létre kell jönni az egyesülésnek; csakhogy amit megtehettünk volna ma, megteszszük 10 vagy talán ötször tiz év múlva, s ez által epesztettünk egy évtizedet, vagy talán egy félszázadot. De hát ezen most már túl, vagyis innen vagyunk ; azért ez ideig igyekezzék mindenik egyházkerület saját belátása szerint minél több jót eszközölni vallásunk, egyházunk s iskoláink érdekében. Hogy a könnyen való kormányzás miért ne volna üdvös és célszerű akár „éppen a mai időben," akár másban, ezt nem igen látom át; én legalább részemről azt óhajtanám, hogy azok a kormányzó testületek, melyeket mi autonomíce egyházaink, e.-megyéink s kerületeink, s esbetőleg az Összes ref. egyház élére állítunk, minél könnyebben kormányozhatnának, — bár, mellékesen mondva, ez nálunk magyar reformátusoknál óhajtásnak is vakmerő, s mindentől inkább félhetünk, mint a könnyen kormányozhatóság bekövetkezésétől. Egészen más a Metternichféle könnyű kormányzás ; neki nem az volt a panasza ellenünk akár protestánsok, akár magyarok ellen, hogy nem könnyen kormányozzuk magunkat, hanem az, hogy egy idegen, alkotmány- s törvényellenes kormány nem kormányozhat velünk, legalább könnyen nem. S ily értelemben mi is óhajtjuk, hogy a mai időben is, a következőkben is őrizze meg a protest. egyház nehéz kormányoztathatási je'legét. Az itt érintettekből önkényt következik, hogy a convent által egyházszervezetünk távolról sem alaku'na át consistorialis egyházszervezetté, s annak presbyterialis jellege legfeljebb azon arányban változnék, a mennyit változott az e.-megyei s kerületi hatóság felállítása által; vagy amint Kiss János ur alább maga is igen helyesen jellemzi: „a határozatképes convent,tel épen ugy csorbát szenvedne az egykázkerületek autouomiája, mint az egyházmegyéké az egyházkerületi (s tegyük hozzá : mint az egyes egyházaké az egyházmegyei) összeköttetés által." Teljesen ugy van. S ebből azután az is önkényt következik, hogy valamint „ az autonómiájukért élő-haló" protestánsokat nem hangolja le az egyházmegyei s kerületi összeköttetés, ugy nem lehangolólag, sőt erősitőleg hatna azon tudat, hogy mi egy egységes magyar reform, egyházat képezünk. L'galább ugy látjuk hogy a szabad skót, a hollandi, az északamerikai reform, egyházakban a presbyteri szellem nem gátolta az egy országos egyházzá való egyesülést, viszont ez egyesülés nem lankasztotta a presbyteri szellemet, s az autonomiához való ragaszkodás érzetét. Sőt ad vocem Amerika: az ide való „presbyteri szervezetű" egyház, miként e lapokban is olvasható volt, s gyűlésünkön is előfordult — az év elején az egész világ presbyteriánus szervezetű egyházaihoz egy felhívást bocsátott ki az egyesülésre, és még bekövetkezhetik az a komikus eset, hogy egyik-másik hazai ref. egyházkerület (többek közt a dunamelléki is hajlandó) enged e felhívásnak, és egyesül a világ minden •presbyteriánus egyházával s egyházkerületével, csak a hazánkban levőkkel nem. Igaz, s a dolog természetéből is következik, hogy nem épen összevágó ezen amerikai felhívás tartalma a magyarországi ref. „Convent. szervezetiével; de annyit minden esetre mutat „a világ szabadságát magában rejtő protest. presbyteri szellemtől" áthatott amerikai hitrokonainknak ezen felhívása, hogy „épen a mai időkben," és épen nekünk protestánsoknak nagyon is érdekünkben áll, s az idők jelei által indikálva van a minél szorosabb egyesülés. De hiszen tudunk mi egyesülni s erőteljes együttes működést kifejteni ha akarunk convent nélkül is — mondja Kiss J. ur, — miként ezt nem régiben is megmu-