Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-01 / 44. szám

mely e napot öröm* s hálanapként ünnepli; szen­telj egy-két percet az azon események változások feletti elmélkedésre, melyeknek kezdő pontjai e ne­vezetes napra vihetők vissza. Hol vagyunk .La, s hol állott a világ a witten­bergi szerzel estanár fellépte előtt? Ha már egész éven át a folytonos küzdelmek, barcok és az önnön kö­rünk' en feltárt különbféle bajok, hiányok kötik le figyelmünket, fordítsunk egy évben legalább egy na­pot ezen küzdelmek eredményének vizsgálására. A legnagyobb zsarnokság ós szolgaság alatt találta a világot octóber 31-dike: ma pedig mindenfelé sza­badságban, s alkotmányos törvények oltalma alatt élnek legalább azon népek, kik e fentjelzett nap nagyfontosságát, benne a világtörténelem egyik fő fordulópontját felismerték. Akkor az osztálykülönb­ségek ledönthetlen válaszfala különözte el az embere­ket egymástól: ma a pór fia előtt is nyitva áll az ut a legmagasb méltóságokhoz, s viszont a legfőbb családok tagjai egy ugyanazon törvényszék előtt áll­nak egykori jobbágyaik rabszolgáik, utódaival. Akkor a világ legelső tudós i is csak óvakodva félve közölte legbizalmasabb emberével is gondolatait, ós a rö­pülni vágyó szellem kénytelen volt érezni minden mozdulatnál a százados hagy mányok s babonás tóvtanok lebilincselő kötelékeit: ma az eszmék előtt tárva az egész világ, a gőz ós villany versenyeznek egymással a gondolatok minél gyorsabb szét hordásá­ban. Akkor még a gazdag családok gye-mekeinek is országről-országra kellett járni, hogy némi ismere­tekre, a tudományok ábécéjére szert tehessen ; ma felkeresik a legutolsó falu népét, fel a pusztai guny­hök szétszórt lakóit, hogy velők az ismeretei elemeit közöljék ; s mig hajdan a nép tudatlanságának ará­nyához mérten a legembertelenebb börtönök, boto­zások, nyakazás, kerékbetörés, karóbahuzás napiren­den és ^ürü használatban voltak: ma a huma­nisinus szolid eszközeivel, a különféle javitó-mt nházak e­gitségével fékeztelik a durvább emberi lermészet; és a bitók helyébe, melyek egykor a városok szélein — ezeknek mintegy címerét képezve— emelkedtek ki, most a városok közepein kimagasló iskolaépületek léptek. És a merre csak széttekiutünk az egyház, állam, társadalom körében, avagy a vallásosság, ir­kölcsiség, tudomány, műveltség, ipar, ken skedelem, s földművelés mezején, mindenütt egészen uj világ­gal találkozunk, a léginél nindentitt szabadabb s elevenitőbb szellem lengedez, mindenütt a nemes felebaráti szeretet s a valódi humanismus áldásos ereje hat, működik. Felesleges volna bizonyítgatnom, hogy t-zen uj világ kezdő pontja, ez uj szellem fő forrása octóber 31-dikónól kezdődik. Azon aggodalom s meghason­lás, mely e napon Luther kebelében támadt, azon támadóharc, melyet ő e napon tisztán az igazság iránti önzetlen érdekből, 95 tételével megindított, számos harcnak, elő nem számlálható versengéseknek párttu sáknak lett okozójává, de egyszersmind egy egészen uj, s az eddiginél sokkal nemesebb iránynak meg­indítójává. Hagyjatok bennünket li, kik ott a túlsó félen zavartalan egysógtekkel, változtatást nem tűrő, sörök érvényűnek vélt hitcikkeitekkel oly igen szeret­tek ellenünkben kórkedni; hagyjatok bennünket ver­sengeni, küzdeni. Nekünk a küzdelem lételemünk. Küzdelmek között születtünk, azok közölt fejlődtünk, ós az igazság érdekében folytatandó küzdelmek biz­tosítják jövőnket, de egyszersmind az emberiség bol­dogságát. Alighogy a 95 tétel ki lett szegezve, megindult a harc, s tart mindeddig, ós pedig nem csak kifelé, de önnön magunk között is. Már egy pár óv múlva Karlstadt kikél Luther ellen, fz kárhoztatja Zwinglit; majd Melanchtou hívei Kálvin felé hajoalnak, s egyen­getik az utat a philippismus diadalt előtt, mignem a szigorú lutheristák ezek mint egyházárulók ellen érvényre juttatják a Formula concordiae igazhitüségét. De alig pihenték ki a küzdelmet, jönnek a synere­tisták, majd diadalt nyernek a pietisták, mignem ezeket megtöri a rationalismus, ezt viszont Sleier­macher szelleme. És ez igy megy a protestáns fele­kezetek mindegyikében, s majd mindenik országban. Folytonos harc s küzdelem ; az egyik párt diadal­énekének hangjai között már hallszik egy ujabb párt rohamkiáltása. Hagyjatok azért bennünket t. ellenfelek küz­deni, versengeni. Ti ám örvendjetek a körötökben ural­kodó egyetértésnek, majdnem a halál csendjére em­lékeztető békének — habár a közelebbi időkben nálatok is meg van e békés egyetértés kissé hábo­rítva, — ám gyönyörködjetek a mi versengéseinkben, s hirdessétek minden ujabb pártküzdelem keletkez­tével, hogy a protestántismus önmaga magát fele­mészti, s siet vógmegsemmisülóse felé; csak hirdes sétek és várjátok, mint várta a mesebeli paraszt dum defluit amnis, — nekünk e küzdelmek, a mig azokban a pártokat az igaz-ág önzetlen szeretete, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom