Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-01 / 44. szám

mely e napot öröm* s hálanapként ünnepli; szentelj egy-két percet az azon események változások feletti elmélkedésre, melyeknek kezdő pontjai e nevezetes napra vihetők vissza. Hol vagyunk .La, s hol állott a világ a wittenbergi szerzel estanár fellépte előtt? Ha már egész éven át a folytonos küzdelmek, barcok és az önnön körünk' en feltárt különbféle bajok, hiányok kötik le figyelmünket, fordítsunk egy évben legalább egy napot ezen küzdelmek eredményének vizsgálására. A legnagyobb zsarnokság ós szolgaság alatt találta a világot octóber 31-dike: ma pedig mindenfelé szabadságban, s alkotmányos törvények oltalma alatt élnek legalább azon népek, kik e fentjelzett nap nagyfontosságát, benne a világtörténelem egyik fő fordulópontját felismerték. Akkor az osztálykülönbségek ledönthetlen válaszfala különözte el az embereket egymástól: ma a pór fia előtt is nyitva áll az ut a legmagasb méltóságokhoz, s viszont a legfőbb családok tagjai egy ugyanazon törvényszék előtt állnak egykori jobbágyaik rabszolgáik, utódaival. Akkor a világ legelső tudós i is csak óvakodva félve közölte legbizalmasabb emberével is gondolatait, ós a röpülni vágyó szellem kénytelen volt érezni minden mozdulatnál a százados hagy mányok s babonás tóvtanok lebilincselő kötelékeit: ma az eszmék előtt tárva az egész világ, a gőz ós villany versenyeznek egymással a gondolatok minél gyorsabb szét hordásában. Akkor még a gazdag családok gye-mekeinek is országről-országra kellett járni, hogy némi ismeretekre, a tudományok ábécéjére szert tehessen ; ma felkeresik a legutolsó falu népét, fel a pusztai gunyhök szétszórt lakóit, hogy velők az ismeretei elemeit közöljék ; s mig hajdan a nép tudatlanságának arányához mérten a legembertelenebb börtönök, botozások, nyakazás, kerékbetörés, karóbahuzás napirenden és ^ürü használatban voltak: ma a humanisinus szolid eszközeivel, a különféle javitó-mt nházak egitségével fékeztelik a durvább emberi lermészet; és a bitók helyébe, melyek egykor a városok szélein — ezeknek mintegy címerét képezve— emelkedtek ki, most a városok közepein kimagasló iskolaépületek léptek. És a merre csak széttekiutünk az egyház, állam, társadalom körében, avagy a vallásosság, irkölcsiség, tudomány, műveltség, ipar, ken skedelem, s földművelés mezején, mindenütt egészen uj világgal találkozunk, a léginél nindentitt szabadabb s elevenitőbb szellem lengedez, mindenütt a nemes felebaráti szeretet s a valódi humanismus áldásos ereje hat, működik. Felesleges volna bizonyítgatnom, hogy t-zen uj világ kezdő pontja, ez uj szellem fő forrása octóber 31-dikónól kezdődik. Azon aggodalom s meghasonlás, mely e napon Luther kebelében támadt, azon támadóharc, melyet ő e napon tisztán az igazság iránti önzetlen érdekből, 95 tételével megindított, számos harcnak, elő nem számlálható versengéseknek párttu sáknak lett okozójává, de egyszersmind egy egészen uj, s az eddiginél sokkal nemesebb iránynak megindítójává. Hagyjatok bennünket li, kik ott a túlsó félen zavartalan egysógtekkel, változtatást nem tűrő, sörök érvényűnek vélt hitcikkeitekkel oly igen szerettek ellenünkben kórkedni; hagyjatok bennünket versengeni, küzdeni. Nekünk a küzdelem lételemünk. Küzdelmek között születtünk, azok közölt fejlődtünk, ós az igazság érdekében folytatandó küzdelmek biztosítják jövőnket, de egyszersmind az emberiség boldogságát. Alighogy a 95 tétel ki lett szegezve, megindult a harc, s tart mindeddig, ós pedig nem csak kifelé, de önnön magunk között is. Már egy pár óv múlva Karlstadt kikél Luther ellen, fz kárhoztatja Zwinglit; majd Melanchtou hívei Kálvin felé hajoalnak, s egyengetik az utat a philippismus diadalt előtt, mignem a szigorú lutheristák ezek mint egyházárulók ellen érvényre juttatják a Formula concordiae igazhitüségét. De alig pihenték ki a küzdelmet, jönnek a syneretisták, majd diadalt nyernek a pietisták, mignem ezeket megtöri a rationalismus, ezt viszont Sleiermacher szelleme. És ez igy megy a protestáns felekezetek mindegyikében, s majd mindenik országban. Folytonos harc s küzdelem ; az egyik párt diadalénekének hangjai között már hallszik egy ujabb párt rohamkiáltása. Hagyjatok azért bennünket t. ellenfelek küzdeni, versengeni. Ti ám örvendjetek a körötökben uralkodó egyetértésnek, majdnem a halál csendjére emlékeztető békének — habár a közelebbi időkben nálatok is meg van e békés egyetértés kissé háborítva, — ám gyönyörködjetek a mi versengéseinkben, s hirdessétek minden ujabb pártküzdelem keletkeztével, hogy a protestántismus önmaga magát felemészti, s siet vógmegsemmisülóse felé; csak hirdes sétek és várjátok, mint várta a mesebeli paraszt dum defluit amnis, — nekünk e küzdelmek, a mig azokban a pártokat az igaz-ág önzetlen szeretete, a