Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-06-14 / 24. szám

gúny és üldözés tárgya minden tót, ki hajlamot és szeretetet tanusit a magyar nyelv iránt, mert madaron odrodilecz (renegál), tüntetéssel ünneplik a turóci memorandum évnapját, s midőn Húrban sajtóvétség miatt elitéltetett, tüutetőleg gyászt viselt a gymnasiumi ifjúság. Nem hiszszük ugyan, hogy mindezt a tanárok direkt akár tanitása, akár meghagyása eszközli ; de a tanuló ifjúság előtt ismert érzületök és elnézésök és mindenek fölött más irány jelölésének, sürgetésének és meleg ápolásának elmulasztás a folytán, a nyilván való rosz s magát az állam céljaival ellenzésbe helyező szellem, elterjedéseért, a súlyos felelősség őket sújtja, s bármint csűrjék, csavarják és magyarázgassák a dolgot, bármint tiltakozzanak is ellene : egy magyarhoni főgymnasium tanuló ifjúságának oly zászló alá terelése, mely nem hazai zászló ; azon ovatiók és „zsivio Szlavia" kiáltások, melyekkel gymnasiumi ünnepeiket megülik; a tűrócz-sz.-mártoni memorandum megünnepelése akkor, midőn a kérelmet az ország visszautasította; a tótszinü cocárdákkal, válszallagokkal és kiváló fövegekkel való tüntetéseknek elnéző megtürése ; a leendő Szlávia vagy Okolia — tót vajdaság — címerének kivont kardok között történt demonstratív fenhordása és kitűzése. a gyűlölet, melylyel tanodájok minden tót növendéke a magyar faj ellen viseltetik, az ő büuök. Négy fal között működő tanítónak munkáját min den apró részleteiben nem látja a világ, de fájdalommal kelle tapasztalnunk, hogy a tanítóknak Nagy-Rőcén képezett ujabb nemzedéke szláv tüntetésekben és magyarellenes érzelmek fitogtatásábau tetszelg magának. Egyik az oroszok bejövetelével fenyeget s élteti az orosz czárt, másik oda nyilatkozik, hogy kész volna késsel leszúrni azt, ki tótul tudva mégis magyarul szól hozzá; egyik magyar nemzeti szalagot vásárlott tanítványát oda utasítja, hogy tépje össze s dobja vissza annak, a ki adta, mert az nem az ő szinök, egy másik magyar nyelven tartani kellett temetés után sietett száját kiöblíteni ettől a büdös madarcsinától, mind bemutatható tanúvallomásokkal constatált tény, — s valónak mondják azt is, hogy e tábornak hívei pohárkocintás mellett magyarul azt mondják: Éljen a haza! de azonnal tótul hozzáteszik: Hogy az isten verje meg! De ki ismeri őket messze másutt mind ? ki látja müködésöket a felső szláv megyékben, mely már eddigi eredményeiben is felköltötte a megyék figyelmét s a közjó fölött őrködő aggodalmat? Talán sok, talán nagy bajnak elejét vette volna a tiszai evang. egyházkerület, ha vissza nem rettenve lehető recriminatióktól, a sejtett magyarellenes üzelmek jegyzőkönyvileg is kifejezett érzetében nem engedi, hogy az engedélyezett algymnásium szaporittassék: de ha tisztelve az egyéni és testületi jogot nem ellenzette a teljes gymnásium szentesítését, engednie mégsem kelle, hogy az ismert szellemű és irányú tanintézethez még képezde is csatoltassók, melynek néhány évi forinton kivül semminemű alapja nincs, s mely ellátását csak a tanárok által megfelelő jutalom nélkül vállalt túlságos óraszám által nyerheti, hogy, mint ők mondják, keresztény evang. szellemben képezett tanítókat adhasanak a tót népnek, s mint tudjuk mi, hogy híveiket minden lehető érintkezéstől a magyar elemmel és szellemmel óvják és távol tartsák, mert a túlzott tót buzgalmon kivül mincl azt a kerület'oen fennállott s most újból alakuló képezdében ingyen kaphatták a képezdészelí, ha már a kormány által a tótságon fenntartott magyar képzőintézetek elnemzetesitő s igy — szeriutök demoralizáló ártalmától fáztak. —• Ugy azonban nem indult volna világgá már eddig is anynyi magyargyűlölő apostol! Vizsgálat tárgya volt a gymnásiumi ifjúság erkölcsi minősége is. — Tanítványa hibáiért nem felelős a tanár s a tilos felé vágyó fiatalság kihágásai és vétségei tovább is tanodai fegyelem tárgyai lesznek. — De feltűnő a bebizonyodott betyárkodásnak egy neme, mely a szokásostól eltérő öltözékben, jelvények tüntető viselésében, utcai garázdálkodásokban, a városon kivül és belül hangoztatott pisztolydurrogtatásokban botrányul szolgált; botrányos a magyarérzelmü polgárok nyilvános gúnyolása, házak bántalmazása, befirkálása, címerek bemázolása, — a k. járásbíróság ellen szórt anonym fenyegetések, melyeket a közvélemény a gymnásiumi tanulóknak tulajdonit, — kik még a város rendőrközegeit is hivatalos eljárásuktól elverve, egy e miatt a városházára bekísért tanulótársuk szabadon bocsáttatását dorongos erőszakkal visszakövetelték. — Hogy betörési gyanúval párosult lopás történt, hogy a gymnasiumnál kitűnő állást foglaló szülők fiai ismételten méhkasokat loptak, hogy gymnásiumi tanítványok hegyi kosárba sajtorzás végett betörtek, — ez egyes kihágók vétsége, mely más alakban másutt is előfordulhat; de az, hogy 1872-ben a tanítóképezde állását megvizsgált esperességi bizottság eltávozása után azonnal a gymnasiumi tanuló ifjúság szláv jellegű cocárdák feltüzésével tömegesen demonstrált, az egyházi elöljáróságnak tiszteletlen oly kigunyolása, mely az intézet szellemére is homályt vet s melyet tanuló ifjúság csak ott merhet, hol a tanárok passiv magatartásáról megvan győződve. Egy bizottsági tag. (Vége következik.) BELFÖLD. A dunamelléki ref. egyházkerület közgyűlése. (Vége.) Felolvastatott a budapesti német reform, leányegyház lelkészének közgyűlésünkhöz intézett levele, melyben felemiitvén, hogy az ószakamerikai presbyteri szervezetű egyház, melyhez jelenleg több mint 4000 egyházközség tartozik, a világ különféle részeiben levő presbyterialis egyházak testvéries szövetkezését óhajtja eszközölni, s e célra Nev-Yorkban egy állandó bizottságot alakított, s 49