Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-02-08 / 6. szám

PROTESTAUS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Előfizetési dij: Hirdetések dija Kiadó-hivatal: Mária-utca 10-dik sz,, első emelet, Helyben házhozhordással s vidékrepostai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. 4 hasábos petit sor többszöri 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. külön 30 kr. beiktatásnál — Bélyegdij Dapsy László egyházpolitikája és a protestáns ügy megoldása. A vélemény szabad nyilvánításának föltétlen barátja vagyok. Természetem is annyira békés szellemű, hogy az igazság érdekében s a kölcsönös méltányosság kedveért, szives figyelemmel s arra érdemes megfontolással szoktam meghallgatni vagy elolvasni minden felszólalást, jó tanácsot vagy tervet, mely a közügy érdekében történik. Ha ugy, igen ritkán, hozzám közelebb eső ügyben, munkássági körömet érintő dologban nyilvánosan írni szoktam, azt sem írói viszketegből, másokkal való kötekedésből, a más nézeten levőkkel való huza-vona kedveért, hanem a dolog iránti őszinte érdeklődésből teszem. Ez az indoka mostani felszólalásomnak is. Nem szeretném, ha Dapsy László urnák, e lapok jelen évi második számában, „a protestáns ügyhöz" cimü vezércikkben kifejezett egyházpolitikája szó nélkül hagyatnék s a qui tacent, consentiunt elvénél fogva valóban irányadó lenne közöttünk magúnktartá^ára, a közel jövőben szükséges egyháztársadalmi berendezkedésünkre, szóval összes végzendőinkre nézve, vagy épen ugy tüntetnék az fel, mint az egyetemes magyar protestáns egyház nyilvánosan bevallott s közösen elfogadott elve, a hazai jogállammal szemközt. Mennyi félreértés, a múltban szereplő tényezők és idő-körülmények minő hamis megítélése, a jelenből elvont milyen erőszakolt következtetés, minő kicsin) es erőtelen eszközök felhasználásának ajánlása, a nehéz dologgal?

a nagy bajjal szemközt, mely immár nyakunkra szakadt, a melyen segítenünk immár balaszthatlanná lett?! Csak a feltűnőbbekre, azokra kívánok reflectálni, melyeket cikkíró nyomatókkal emel ki, melyeket kész igazság gyanánt árul, beváltott pénzül ajánl nehéz szükségünkben. „Ma a protestánsokhoz szólani — ilyen fenhangon kezdi meg cikkíró értekezését — Magyarországon nem annyi, mint az ország egyik hitfelekezetéhez szólani. Mint létele óta mindig, ugy most is, egy jóra-roszra egyiránt hatalmas politikai contingens ez nálunk, melylyel előre számolni, minden körülmények között, célszerű volt azokra nézve, kik valamit ki akartak vinni Magyarországon". S hogy aztán a magyar protestáns egyház ily szépen feltalált politikai n a gyhatal miságát, az ő szerepkörén kívül eső dolgokhoz is elérő kezének valóban meglevő hosszúságát bebizonyítsa, egyebeket mellőzve, hivatkozik azon köztudomásu dologra, midőn az 50-es évekbon a protestáns egyház ellentállásának oly nagy befolyása volt az absolutismus megtörésére. Az egyháztörténet s a magyar protestantismus becsületének, mindenkor nyíltan és őszintén bevallott céljainak, síját feladata iránti hűségének, létezési öntudatának nevében, tiltakoznom kell minden ilyen felfogás ellen, s visszautasítok minden olyan jó akaratú felmagasztalást, mintha a protestáns egyház kivágyott volna valaha szerény munkaköréből; más akart és igyekezett volna lenni, mint egyszerűen vallás-erk)lcsi társulat, nem elégedett volna meg azon tisztelettel és elismeréssel, melyre, teljesített szolgálatai után, igazságosan számíthatott a más irányú, de vele végcélban összeölelkező társulatok részéről; tehát oly hatalmas politikai contingens kívánt volna lenni," mely a Verbőci által tett számadást folyvást Károli Gáspárral huzatja keresztül, a corpus juris igazságát a bibliából akarja 11