Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-12-20 / 51. szám

ha idővel gyermekeket nevel is, soha ne legyen : „ócska ós silány" papi ruhája, hanem minden sátoros ünnepekre, mindig uj papi ruhát varrathasson; különösen segítse isten önt arra, hogy azokat a nem: „ócska ós silány," hanem ihletett kebellel irt, és a drávafoki templomban ihletett kebellel elmondott mesteri beszódeket a világ elé is bocsáthassa: hogy ha én ne u lehettem olyan szerencsés, hogy ön az én zászlószentelósi „ócska ós silány" munkámból valamit okulhatott, s benne valami kis élvezetet találhatott volna: hadd lehessek én oly igen szerencsés, hogy az ön c 1 a s s i c u s beszédeiből okulhassak, s bennök magasztos élvezetet találhassak : hogy önnek szónoklati remekeit, ne csak az oly igen boldog (?) drávafokiak hallgathassák ; hanem lelki élvezettel olvashassák és használhassák azokat az ország minden szegletében lakó minden vallásfelekezetü papok. Igy, s ezen a paphoz illő dicsöségteljes uton vívhat ki önmagának a közönség előtt érdemet ós elismerést; de ily paphoz nem illő, embertelen, személyeskedő megtámadással soha!! Nagy Sándor, hoboli ref. lelkipásztor s egyházmegyei tanácsbiró. KÜLÖNFÉLÉK. * Hidvégen (Felső-Fehér m.) Nagy Sándor ref. lelkész lélekemelő ünnepélyt rendezett. Nevezett leik. ur ugyanis a szónokszék feliratából látván, hogy a hídvégi lorombolt temlom 1674 ben újra építtetett, elhatározta, hogy az idén a kótszázados jubileumot meg fogja tartani, s hogy ez év annál inkább megörökíttessék, az önkénytes buzgósághoz folyamodva, építkezésekre 500 frtot gyűjtött. E pénzen s az igazgató-tanács által utalványozott 200 frton a repedezett régi templomot s tornyot kivül*belül kijavíttatta, felszerelvényeit szaporittatta, ós végre régi orgonája helyett fiatal székely hazánkfia: Nagy József által 8 változatú díszes orgonát készíttetett. A rendező lelkész beszédén kivül, emelte még ez ünnepélyt Csiszér Gábor sepsii ref. esperes orgonafelavató beszéde. Minden ilyen tett a hitbuzgóság valódi kifolyása s nagy lelki örömmel hozzuk az ilyeneket mindannyiszor köztudomásra. * A debreceni ref. egyház egyik tanítója, Papp Péter ur szoboszlai tanítóvá választatott s ez állást el is fogadta. * Kilépések az egyházi rendből. Hatala Péter egyetemi tanár kilépett a r. katholika egyházból s az unitárius hitre tért. A formaszerü bejelentés f. hó 11-én volt Schwendtner apátnál, a belvárosi plébánián. Dr. Lucz Ignác szatrnármegyei áldozár, jelenleg kassai reáltanár szintén odahagyta a kath. egyházat és reformátussá lett; azóta meg is nősült. * A moldva-oláhországi misszió ismertetésére kiküldött erdélyi ref. egyházkerületi bizottság előterjesztése ós a bukuresti osztrák-magyar konsulátus javaslata folytán a magyar kir. kultus-minister azt ajánlja az erdélyi consistoriumnak, hogy Galacon egy magyar közös iskolát állítson föl. Ha ez sikerülne, ugy az Alduna mentében egy uj erős vára lenne nemcsak a magyar nemzetiségnek, hanem a protestántismusnak is; mert kivált Nagy Oláhországban a reformátusok csupa magyarok, s amint a magyarság emelkedik, a szerint emelkedik, vagy megfordítva, pusztul a protestáns elem. Ezért kívánjuk mi is, hogy Galacon magyar közös iskola létesüljön. * A balmazújvárosi (alsószabolcsi és hajdukerületi e. m.) ref. egyház lelkésze, Pap Sámuel ura „Debrecen"ben meleg szavakkal mond köszönetet Tar András és neje, született Harangi Juliánnának, kik a ref. egyháznak már eddig is jóltevői voltak, a középső harang ajándékozása által, legújabban pedig összes ingatlan vagyonukat, mely a helyi árt tekintve negyven-ötvenezer forint értéket képvisel, közös egyetértéssel s felbonthatlan végrendelkezési kötelezettséggel a b.-ujvárosi magyar ref. hitközség vagyontalan árva s más szegény sorsú gyermekei iskolai neveltetésére és ruháztatására hagyományozták. * Az ó-szönyi énekkar ügyében „Verax filii" úrtól ismét kaptunk egy kemény tollal itt cáfolatot egy nem a dunántuli egyházkerületbe tartozó lelkész atyánkfiától, melyben újból megcáfoltatik azon állítás, hogy a mondott dalárdát Zeke ur alapította, s melyben cikkíró keményen kikel egyszersmind P. ur ellen is, a miatt, hogy ő, bár maga is elismeri hogy azon énekkart A. K. alapította mégis az alapítás dicsőségét Z. urnák akarja tulajdonítani. „De hát a szőnyieket — mondja cikkíró ur — ugy sem lehet elámítani, mert ők tudják legjobban, hogy s miként áll a dolog." Teljesen osztjuk ezt a nézetet, s épen ezért megbocsát cikkíró ur, ha félivnyire terjedő válaszának többi s valóban kemény részeit elhagyjuk. A szőnyiek ismerik a tényállást, közönségünk pedig kelletinél bővebben értesült már e tárgyról. A fentebbi pár sort is azért közlónk, hogy kimutassuk, miszerint „az igazság nem mostoha gyermeke e lap szerkesztőségének," mint ön hajlandó volna feltételezni cáfolata nem közöltetóse esetén ; másfelől pedig közlénk azért, hogy a bennünket néha méltatlanul okoló közönséguek bepillantást engedjünk a szerkesztőség titkaiba, s ecclatáns páldával igazoljuk, hogy a legkomolyabb szándékunk dacára is — habár nagy ritkán előforduló kicsinyes polémiák miként keletkeznek, s azok közlésébe a szerkesztőség hogyan sodortatik bele. Im egy nekrologban mellékesen előfordul egy ily passus: „a Z. által alapított dalárda." Ki látna ebben bajt ? Közöljük. Azonnal kapunk választ, hogy nem Z. alapította , s ennek közzétételét a helyi körülmónvekre való fontos tekintetekből a beküldő kéri. Ártatlan kérés. A nagy közönséget ugyan kevéssé érdekli, de megbocsátja, ha 7—8 .sorban magán, vagyis csupán egypár egyházat érdeklő helyreigazítást közlünk. Igen de most meg kisül, hogy a helyi körülmények olyanok, hogy az első közlő, ha azon passusa hamis, korteskedőnek tűnik fel, miért is ekkor már nem tagadhatjuk meg önjlőtt a tért. De az Önigazolásban meg bár elis-Jg&fci mim^^L PÁPA K0HYIÍRI