Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-12-20 / 51. szám

PROTESTÁNS GYHAZI ES ISKO LAP. Szerkesztő- és Előfizetési ciij: Hirdetések díja K i a d ó - h i v n t a 1 : Mária-utca 10-dik sz., elsfi emelet. Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban 4 hasábos petit sor többszöri 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. külön 30 kr. beiktatásnál — Bélyegdij Előfizetési felhívás „PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLÁI LÁP" 1875-ik évi tizennyolcadik évfolyamára. Előfizetési <1 i j: Egész évre 9 forint, félévre 4 frt. 50 kr., negyedévre 2 frt. 25 kr. Az előfizetési pénzeltet lapunk kiadóhivatalába (Mária-utca 10-ik szám) kérjük küldeni. Pesten, december hóban 1874. Főmunkatárs : Farkas József Laptulajdonos és felelős szerkesztő 2M Ballagi Mór. Szent karácsony éjszakáján. „Bizony mondom néktek : valaki ugy nem veszi az istennek országát, mint a kis gyermek, semmiképen nem megyen oda bé." Márk X. 15. Kótő este \an. Az asztalon nagyokat bóliutgat a szerény karácsonj-fa; pedig hát nem valami nagy teher van rajta, mindössze is egypár lovas-katona, trombita, szív, szárnyas angyal, meg egynéhány képes könyv, teleírva a gyermekeknek oly igen kedves tündérmesékkel; ezt kiegészíti a sok csillogó gyertya, aranyalma és aranydió. Ennyi az egész, nem több, mint a mennyit egy szegény prot. pap rendelhet meg ily alkalommal a Krisztkicdlinél. De ez is elég arra, liogy olyan drága örömöt szerezzen a gyermeki szívnek, mely neki e világon mindennél többet őr. A kicsikéket sokáig ébren tartja a nagy öröm ós bámulat ; de végre mégis elnyomja őket az álom. Sokáig nézem őket, irigylem édes álmukat — ah, „ilyeneké az istennek országa!* Gyertyám végsőt lobban. De alig záródnak be szemeim, egyszerre csak nagy világosság vesz körűi. Lelkem elé rajzolódik a szent éjszaka. Zeng a menynyei karok éneke: „Dicsőség a magasságban istennek ! ós eföldön bókeség és az emberekhez jóakarat!* Mily rövid, mégis mily tartalmas, megható ének, gondolám; melyik hosszú énekünk mérkőzhetnék vele ? De alig gondoltam ezt, midőn egy angyal hirtelen karon fog és vezet. Gyönyörű forráshoz jutottunk. Nézd, mond az angyal, ez az élet forrása, mely innen Betlehemtől szerteárad. Paradicsomi hely volt az, a forrás körül viruló fák, felette derűit menny boltozat. A forrás mellett állt Jézusnak felséges alakja, mely egyszerre mély tiszteletet és határtalan bizalmat keltett maga iránt a szívben. Láttam, amint a gyermeksereg feléje siet, s ő fejökre tevén kezeit, megáldja őket. Láttam, amint az egyszerű pásztorok ós az alázatos bölcsek előtte leborulnak, — amint az ősz Simeon gyermekded szívvel tántorog felé s aztán örömmel hal meg, — amint, 111