Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-29 / 48. szám

a templomok, menekülteknek szolgáltak védhelyiil. Ghios sziget lakói elégették a holtat, és annak fennmaradt csontjait mozsárban összetörték és a tenger fölött 2, szélnek bocsátották. Attikában törvényül állott fenn, hogy valaki holtra akadt, köteles volt eltemetni, de ugy, hogy arcával nyugotnak legyen fordulva. A görögök ugyanis azt hitték, miként a rómaiak, hogy a mely test temetetlenül a föld fölött marad, 100 esztendeig a Styx vizén az alvilágban ide-oda vándorol. A spartaiak és a tolok származott tarentumbeliek voltak az egyedüli görög faj, mely a város falain belül temetkezett. Olajággal megkoszorúzva, bíborba öltöztetve elébb paizson meghordozták. Kik a harcban estek el, a harctéren lelték sirjokat. Csak ha a király esett el, az Spartába bevitetett. Athenben a holtak feketébe öltözött rokonok és ismerős barátok által vitettek sirjokba nem minden zaj nélkül, szájokba 0 b 0 1 u s adatván, dijul Charonnak, ki a Styxen és Acheronon az alvilágba szállítja őket ; kezökbe pedig mézes kalács tétetett, hogy legyen mivel a kerberust szelídíteni, mely hitök szerint az alvilág ajtajánál őrt állott. A holtak eltakarítására Athenben felügyelőjobban mondva azt kezelő hivatalnokok is állíttattak fel, e nevezet alatt: d e m a r c h i vagy katakanta e. A törvényes eltakarittatás alul kizárva lettek: az államvétkesek, templomfosztogatók, hazaárulók, zsarnokok, öngyilkosok, becsületek vesztett emberek. Igy p. 0. Lysander az athéni flotta fölött kivívott győzelmekor megfojtatta Philoklest, és még 4000 más foglyot, s megvonta tőlük a becsülettel járó eltemetést. Az előkelő atheniek napkelte előtt vitettek ki, a mikor is a gyászolók sorát fáklyavivők és zenészek nyitották meg. Volt azonban egy törvény, mely az utóbbiak számát 10-re redukálta. Mily nagy tisztelettel viseltettek halottjaik iránt, kitűnik Solon egy törvényéből, melyet a rómaiak is átvettek s azoknak nyelvén hozzánk is eljutott : „de mortuis nihil, nisi bene." A ko. rábbi egyszerű sírok helyébe később költséges síremlékek jöttek divatba, a mely annyira elharapódzott, hogy törvény által kellett korlátolni, mely meghatározta a maximumot, t. i. csak oly síremlék volt felállítható, melyen legfölebb 10 ember dolgozott 3 nap. A holttestek eléktelenitése, sírok feldulása büntetéssel járt. Igy macedoni Fülöp a görögök és rómaiak haragját vonta magára, hogy az athéni sírokat feldúlta. Bizonyos napokon a holtak tiszteletére gyászünnep rendeztetett. Ilyen volt a 9-ik avagy a 30 dik nap, és a halál évfordulója, mikor a gyászolók fehér tunikát viseltek. Az Aegina melletti ütközetben, hogy az atheniek megverettek, csak egy férfi tudott megmenekülni a csatából, kit az özvegyen maradt nők hajtüikkel gyilkoltak meg. Ennek folytán a senatus azt a határozatot hozta, hogy ennekutánna, a nők ha gyászt viselnek, hajtűt hordaniok hajaikban nem szabad. (Folyt, köv.) Bognár Endre. BELFÖLD. A dunamelléki reform, egyházkerület közgyűlése. (Vége.) Közgyűléseinknek mostanában egyik érdekes tárgyát szokta képezni a sziavon-szeré mi missio ügye, mely ezelőtt pár évvel elég szép sikerrel kecsegtetőleg indult meg, s melynek élén egyfelől tevékeny bizottság áll Fördős Lajos ur elnöklete alatt, másrészről eléggé munkás lelkész Draskovics Zs. áttért kathol. leik. ur személyében. Az itt működő missio központjául B e s k a jelöltetett ki, hol meglehetős számmal vannak hitrokonaink, s hol ugy látszik virágzó anyaegyházat lehetne alapítani, ha sikerülend az itteni hívekben az öntevékenységet s áldozatkészséget felébreszteni. Jelen közgyűlésünk intézkedése főként ide irányul, kimondatván a missioi bizottjág javaslata értelmében, hogy a szükségesnek mutatkozó lelkészlak megszerzésében, s általában az itteni egyház megalapításában igenis, segédkezet nyujtand a beskaiaknak a missiobizottság, s az egyházkerület, de előbb egy hozzájuk — Kármán Pál bácsi esperes ur elnöklete alatt — kiküldött bizottság előtt mutassák ki, hogy az alakulásra eddig engedett idő alatt mit tett maga az egyház, mily költségvetést alkotott magának, mily terveket készített végleges megalakulásához, s áltálában, hogy önnön buzgóságuk által érdemesítették- e magukat a segélyezésre, miután nálunk protestánsoknál azon életszabály van rég idő óta gyakorlatban, hogy segíts magadon s akkor az isten is megsegít. Ugyanezen életszabály követése hozta létre s tartotta fenn a közelebbi évtizedekben a kecskemét jogakadémiát is, melynek létkérdése élénken foglalkoztatja egy félév óta mind Kecskemétet, mind az egyházkerületet. Áldozott e célra Kecskemét, s azután áldozott az egyh.-kerület is, és igy, habár per varios casus, fenáll ott mindekkoráig a jelenleg eléggé virágzó jogakadémia. Most azonban, mint tudjuk, a tavaszszal kibocsátott ministeri rendelet hamleti köpenyt képez a prot. jogakadémiákra nézve, a melyet magokra öltve szavalgatják ki gyengébb, ki erősebb hangon a „lenni vagy nem lenni" nevezetes mondatot. A kecskeméti egyház, mely megszokta félszázadon át a legfényesebb áldozatok hozatalát iskoláira, nem csügged, s kész áldozni most is, magára vállalván négy jogtanári széknek 1200 írtjával fentartását. De hát a másik négy tanszék ? Az egyházkerület nem bírja, mindössze is megadja azt, a mit eddig adott. Mutatkozik azonban egy más kisegítő eszköz. Jelesen Kecskemét városa, mely jórészt elsajátította a tanügy melletti buzgólkodást illetőleg a*ref. egyház szellemét, mely alig pár évtized alatt több mint másfélszáz ezer forintnyi alapítványt tett a tanügy érdekében, értesülvén a jogakadémiát fenyegető veszélyről, ajánlkozott 3 tanáriszék felállítására. Igen ! csakhogy a ki fizet, az parancsol is. Miként oldassék meg most már ezen feladat-