Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-02-01 / 5. szám
fel. (3. §.) Az engedély, állami helybenhagyás nem adatik meg, ha az illető testület czélja ellenkezik a közrenddel, erkölcsiséggel és államgazdasági tekintetekkel (5. §.). Az államkormány a fennálló corporatióktól is bekérheti utólagosan az alapszabályokat vagy más szabványokat, (6. §.) — A 8. 9. és 10. §§. az egyházi testületek esetleges feloszlatásáról foglalnak magukban határozatokat. Ez eset akkor áll elő, midőn a testület tagjai oly tetteket követnek el, melyek a közrendet és családok békéjét zavarják és veszélyeztetik, vagy ha testületi elnökök ismételten oly büntetendő cselekmények miatt Ítéltettek bűnösöknek, melyek birvágyból származnak, a közerkölcsiséget sértik, vagy általános bosszúságra ingerelnek. Ha az egyházi testület tagja kijelenti a politikai hatóság előtt, hogy ő nem akar többé tagja lenni a testületnek, az állam részéről a testületből kilépettnek tekintetik. (13. §.) A testületi főnökök tartoznak minden évben az államhatóságnak bejelenteni a testületi tagok összes számát, ugy szintén a tőrtént változásokat és az előfordult fegyelmi büntetéseket. (16. §.) Alapítványok, ajándékozások és legatumok egyházi testületek javára a 20. §-ban körülirt esetekben, nevezetesen, ha az illető vagyonrész 3000 frtot felülhalad, állami helybenhagyástól tétetnek függővé. Ha az a gyanú támad, hogy az egyházi testületek belsejében törvényellenes dolgok mennek végbe, a politikai hatóság vizsgálatot tehet. (25. §.) Külföldi egyházi testületek letelepedése és belföldi birtok szerzése szintén állami helybenhagyástól függ. A törvényjavaslat 30 §-t foglal magában. A harmadik tvjavaslat a javadalmi birtokok hozzájárulását szabja meg a vallásalaphoz a kath. cultus szükségletének fedezésére. E hozzájárulás a vallásalaphoz 10—10 évi időközökre állapittatik meg. Ez idő alatt kitesz a hozzájárulás a vallásalaphoz 10,000 forintnyi birtok után 7.%-ot, 10,000 frtnál nagyobbnál 172 %-ot és felemelkedik 400,000 frtnál nagyobb birtoknál 1272 °/0 -ra. (9. §.) E járulók a rendes lelkészi jövedelmek javítására, továbbá oly cultus célok által igényelt kiadások fedezésére fordítandó, melyek eddig elölegképen az államkincstárból fedeztettek. E javaslat harmincegy §-ból áll. A negyedik javaslat 17 §-t foglal magában és a vallási társulatok törvényes elismeréséről intézkedik, melyből kiemeljük e határozmányokat: Egy eddig törvényesen el nem ismert hitfelekezetnek a következő feltételek alatt adatik meg az elismerés : 1. ha hitvallása, istentisztelete és alkotmánya nem tartalmaz törvényellenes vagy az erkölcsiségbe ütköző tant; 2. ha olyan elnevezést visel, melynek megengedése nem foglal magában más vallásúak iránt sértést; 3. ha biztosítva van legalább egy községnek törvényes módon való felállítása és maradandó fennállása. Ha e feltételeknek elég van téve, a vallás- és közoktatásügyi miniszter kimondja az elismerést. Ez elismerés által a vallási társulat részesévé válik mindazon jogoknak, melyek az állami törvények értelmében a törvénye* sen elismert egyháai és vallási társulatokat megilletik. Ez elismerés azonban nem ad igényt állami segélyre. Valamely a törvény alapján elismert vallási felekezet tagjául csak az tekintendő, ki egy rendesen megalakult hitközséghez tartozik. Arra, hogy az e törvény alapján elismert vallási társulatok hitfelekezeteket alakítsanak, vagy a meglevő hitközségi kerületek kölcsönös határai megváltoztassanak, állami jóváhagyás igényeltetik. A jóváhagyást az első esetben a vallásügyi miniszter adja meg, egy^tértőleg a belügyminiszterrel; a második esetben a tartományi hatóság. Egy elismert hitfelekezet községében lelkészül csak osztrák állampolgár alkalmazható, kinek magaviselete erkölcsi ós állampolgári tekintetben teljesen kifogástalan, és ki általános műveltségét legalább is nyolc évi gymnasiumi tanulmány kimutatásával bizonyította. Lipcsei levelek. III. (A kötelező 'polgári házasság behozataláról Németországon. Ellenzői és érvelésüli jogosultsága. Szemelvényék egynéhány ujabb vallás-bölcsészeti műből.) Nagytiszt, szerkesztő ur! Becses lapjában közölve volt már ama törvényjavaslat, melyet a porosz kormány az anyakönyvek vezetéséről és a házasságkötésről az országgyűlés elébe terjesztett; felemlittetett az is, hogy Falk cultusminister és Bismark herceg minő nyilatkozatokat tettek e javaslat ellen intézett támadásokra. Nem akarván ismétlésekbe esni, csupán arra szorítkozom jelen tudósításomban, hogy általánosságban mondjak el egyet s mást e szőnyegen levő fontos ügyről. A polgári házasság intézménye tudvalevőleg Németországon nem újság. Az úgynevezett rajnai tartományokban, melyek közé a rajnai bajor-, poroszország ós Hessen számítandó, érvényben van az mind ez ideig a „code civil" rendelete következtében. Franciaországtól nyert jellegét hiven megtartotta, ós sokszoros benső változásai dacára sem lehetett azt elnyomni. Az ujabb időben több német államban erősen hangsulyoztatott ós tényleg be is hozatott a kényszer-polgáriházasság, mely szerint még azon esetben is érvényesen köthető a házasság, hogy ha az egyházi esketés felekezeti dogmatikus szempontból nem volna eszközölhető. Ezt látjuk keresztülvive itt Szászországban is, az 1870-ki dissidens-törvényben, mely által legfőkép azok irányában történt kedvezés, kik a szász törvényekben ez ideig el nem ismert felekezetekhez tartoztak ; Poroszországban is ez történt még jóval előbb, részint az említett okból, részint azért, mert gyakran fordult elő, hogy törvényesen elválasztott személyeket a katholikus papok nem akartak újra megesketni. A kötelező polgári házasság eszméjét is megtaláljak az 1848-dik évben ugy Németországon, mint Poroszországban felszínre jutott eszmék között, de gyakorlati keresztülvitele az utókornak tartatott fenn. 1859-ben a' szabadéivüség zászlóját az államhatalomra jutott uj kormány len-10*
