Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-11-29 / 48. szám
PROTESTA1TS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Kl<">íizetési <lij: Hirdetések díja • K iadó-hivatal: Mária-utca 10 dik sz., elsS emelet, Hely ben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban 4 hasábos petit sor többszöri 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. külön 30 kr. beik tatásná — Bélyegd i A protestáns papság jövője. Motto: Az eszmék erősbek a rosz anyagnál. Madách. Az ember tragoediája. 10. szin. A mai kor anyagiassága, materialismusa mellett, igen sokan vannak még- a protestánsok között is, a kik a papi hivatal jövőjében kételkednek. Bizonyítják ezt a protestáns theólogiák tantermeinek mindinkább üresedő lócái, bizonyítja ezt azon körülmény is, hogy a szülők kedvetlenül veszik, ha gyermekük azt mondja: ő pap lesz! Az igaz, hogy már több éviizeddel ezelőtt is a szüle sokszor ugy gondolkozott, hogy ha már fiából más nem lehet, hát legyen legalább pap. De e mellett a theologiai ifjúság igen sokszor az ifjak tehe'sógesebb részét foglalta magában, s a theologiáknak hallgatóik lelki adományait tekintve nem volt mit szógyenelniök Ex azonban a miut azt az ujabb tapasztalatok bizonyítják , csak azért volt, mert akkor a theologusból minden kitelt, lett belőle jap, tanár, tanitó stb. Több pályának előkészítő iskolája volt akkor a theologia. Most is sok szép tehetség áll a theologia szolgálatában. Most azonban a ki theol ogussá lesz, az legyen reá szilárdul elhatározva, hogy pap lesz, mert ha tanárrá vagy tanítóvá akarna lenni, az, hogy theologus volt, csak hátrányára szolgálna, mert a mai kor gyermeke gyanakvó szemmel néz a theologusokra, s a tanártól világi tanárképző intézetben nyert készültséget vár, s a tanítótól képezdei képzettséget követel. Fájdalom, constatálnunk kell, hogy mai időben már az egyénnek inkább hátrányára van ha theologus, levon értékéből; mert hiszen az egyoldalú, elfogult korszellem mindenben a mi csak a papi talárhoz hasonlít, ultramontán öltözetet, hegymögi bürköt lát; s a szabadelvüség ó-í a papitalár, tudományos készültség és a reverenda, igazi nemes műveltség és az istenszolgája között, iszonyúan tátongó, mély ürt lát, melyet csak ritka genie-nek adatott átugrania. Legszomorúbb jele az időnek az, ós ez v..Ujuk meg, a papság ellen a legerősebb vád? hogy a nemesielküsóget, igazi szivjóságot, tiszta önzetlen emberszeretetet, nagylelkűséget, idealistikus törekvések utáni vágyót mindenütt keresik, csak a gimyosan „fekete sereg "-nek nevezett papságban nem. Csak igaz marad: „per quod quis peccat, per idem punitur et idera." Tagadhatlan, a prot. papság nagy zöme lemondott az idealistikus irányról, s miután a papi hivatal in ultima analysi az idealismus szüleménye, idealistikus eszmék szolgája, ne csodálkozzunk, hogy a midőn természetes jellegét, őt megillető helyét a papság elvetette, elvetette maga alól a biztos alapot is, a melyen fennállhat! Hajdan a papi hivatal mindenkinek, a ki azt viselte, meghozta a tiszteletet, most a kitűnő egyén is aligalig bírja kierőszakolni a tiszteletet papi hivatala iránt. Hajdan a papság a tisztán eszményi célokért lelkesült, most a papi hivatal kenyérkereseti mód, fejős tehén. S ezért támadt ellene az irigység, mint némelyek hiszik, nem, a jog s kezdi lassan-lassan kivenni móg azt a csekély kis befolyást is, melyet eddigelé bírt a papi hivatal. A szülöttek polgári hatóság által eszközlendő anyakönyvezése lesz az első lépés, a polgári házasság a második erős támadás, s a halottak égetése az erős roham, mely a papi hivatal bástyája ellen irányul. Jól teszi. De ha már a kedveseiket sirató gyászosok vigasztalását is elveszíti a papság, mert hiszen a hamuvá lett test mellett csak nagyon óvatosan fo$ja a hit igéit hangoztathatni, mert a kételkedő -korszellem alatta, körülötte, fölötte ós tán benne (?) lesz, mi hatáskör marad móg fönn számára? Nélkülözhetőyé vált már az élet küszöbj n hiányát nem érzik az elet legfontosabb fordulópontjánál, a házasságkötésnél, s megakasztják működósót az élet végénél, a sírnál; 105