Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-22 / 47. szám

őt életben tartja, hűséggel és örömmel fogja teljesíteni. Hozzá teszem, hogy az öreg ur ezt egészen ingyen teszi. Valóban oly önzetlen és nemes fáradhatlanság előtt tisz­telettel kell kalapot emelni. September 25-én Ó-Pázuára ért püspök ur, hol fontos és küzdelmes teendők várták. Az ó-pázuai egyház ugyanis több mint egy év óta lelkész nélkül volt a miatt, mert vonakodott a leendő lelkésznek az eddigi fizetést bizto­sítani s a papi telken kivül csak készpénzben kivánt hoz­zájárulni a lelkészi hivatal fentartásához. Az esperesség e célból három fizetési módozatot állapított meg, melyek közül bármelyikre a papválasztást megengedte az egy­háznak; azonban ez egyik módozatot sem akarván elfo­gadni, az ügy a zágrábi főhadiparancsnoksághoz terjesz­tetett fel, mely egy kiküldött szakértő bizottság által a fizetést reluáltatta. Azonban bár ezen reluálás az es­perességi fizetési módozatoktól eltérő, s ezeknél kisebb pa­pibért állapított is meg, w egyház még sem akarta ezt sem elfogadni. Igy állott ezen egyház ügye, mikor a főpásztor ur Ó-Pázuára ért. Oda érkezte után mindjárt a presbytererekkel előtanácskozmány, s más nap, azaz szep­tember 26-án pedig presbyterialis gyűlés tartatott, mely alkalommal a püspök ur egész odaadással törekedett az egyházat odabirni, hogy a lelkészválasztást az esperesség által kitűzött három fizetési módozatok valamelyikének alapján foganatosítsa. Azonban bármily atyai, intő, szí­vélyes és komoly szavakat szólott is az ó-pázuai presbyte­rek sziveihez, szavai a renitens, kemény keblekbe utat nem találtak ; minek következtében a püspök ur türelméből kifogyván, azzal fejezte be a presbyterialis gyűlést, hogy most már az esperesség kénytelen az egyháznak az ed­digi fizetésre adminisztrátort adni. Midőn a főpásztor ur a gyűlésből eltávozott, közbe lépett Hábl kapitány és szolgabíró ur, kijelentvén a presby tereknek, hogy ő most már a tanítóknak minden egyházi functio végzését betiltja, s ha adminisztrátor jön, annak fizetését, ha kell karhatalommal is be fogja hajtatni, -mert erre a főhadi­parancsnokságtól fel van jogosítva. Ez hatott. A presby­tevek Hábl ur vezetése alatt a lelkészlakra jöttek, bo­csánatot kértek a püspök úrtól illetlen magnkviselete miatt és ányilatkoztatták, hogy a főhadiparancsnokság által reluált fizetés alapján a papválasztást készek megtartani. Ezen fizetés áll : egy egész papitelekből, 963 frt. kész­pénzből és a stolárékból, szabad lakással a paplakban. Hogy az egyház zilált állapota valahára megszűnjék, kényszerítve érezte magát a püspök ur, ezen expedienst elfogadni, s igy a templomba indult, hol az istenitisztelet befejezte után a papválasztás megtartandó volt. Midőn a szertartás utáni ének elhangzott, nagyt. Belohorszky Gá­bor főesperes ur megnevezte a templomban visszamaradt s választó joggal biró egyháztagoknak azon hét jelöltet, kik az ó-pázuai lelkészségre pályáztak, hozzá tevén a kér­dést, hogy ezek közül akar-e az egyház választani és kit? Az egyház egyhangúlag oda nyilatkozott, hogy jövendő lelkészéül tiszt. Húrban Vladimírt akarja, kinek számára a dolgok ilyetén állása mellett a hivány azon­nal ki is lett állítva, minek következtében Ó-Pázuán a viszás állapot ezennel meg lett szüntetve. September 26-án délután a főpásztor ur Beskára in­dult. Ez egy kis, uj egyház, de van jövője. Ugyancsak Beskán van a szerémségi református utazó lelkész szék­helye is, ki oly előzékeny szívességgel viseltetett püspö­künk irányában, hogy az ide való postamesterrel, a ka­tholikus vallású Esztergomy úrral eljött eleibe India nevű helységig, s ott melegen üdvözölte. A beskai határon pe­dig az evang. egyház lelkésze, Polereczky Pál ur fogadta presbytereivel a püspök urat. (Vége következik.) Bierbrunner Gusztáv, látogat, bizott. jegyző. Az egyházkerületek figyelmébe. Méltó megbotránkozást szült, szintúgy a napi sajtó, mint a közvélemény előtt azon brutális eljárás, melyet közelebb a fővárosban egy közös hadseregbeli százados az ellenőrzési szemle alkalmával követett el az által, hogy egy szabadságos sorhadbeli katonát — ki különben tisz­tességes iparos — minden méltó ok nélkül ágashoz ki­köttetvén, nyilvánosan meggyalázott. Ily, és ehhez hasonló tényeket vittek már véghez nem egyszer az ellenőrzési szemlék alkalmával az illető vitéz urak az ország különböző vidékein. Minthogy pedig az általános védkötelezettség életbe lépte óta a papi pályára készülő ifjak is besoroztatnak — kik között már ez idő­szerint is sok, a nyilvános élet mezején működő segéd-, sőt rendes lelkészek is vannak ; s minthogy az ilyenek mint szabadságoltak, az ellenőrzési szemlékre szintén behivatnak; s minthogy végre ennek folytán ők is mindannyiszor ki vannak téve egyes pöffeszkedő tiszt sőt altiszt goromba szeszélyeinek : a megtörténhető kelle­metlenségek kikerülése tekintetéből igen kívánatos volna, ha az egyházkerületek az illető helyre egyező értelemmel felterjesztendő felirataik által érvényt igyekeznének sze­rezni a védkötelezettségi törvény ama szavainak, hogy „a besorozott pa pn ö vendékek pappá létei ük után a tábori vagy kórházi lelkészek lajstromába vétetnek fel," hogy igy némi rangot nyervén, társadalmi állásuknak is megfelelő bánás­módban részesüljenek. Figyelmet érdemlő dolog ez az egyházkerületek részéről ; mert igen könnyen megtörténhetik, a miut már több ízben meg is történt, hogy valamelyik Önérzetes ifjú lelkész a tisztek goromba, s méltatlan bánását nem tűr­hetvén, szót emel, s ez által kiteszi magát azon eshető­ségnek, hogy mint Budapesten ama debrecenvidéki iparos, nyilvánosan — talán éppen saját hivei előtt — meggya­láztassák. Vájjon fog-e ez használni a lelkészi tekin­télynek ? De meg igazságtalanság is leend az, ha a már akár segéd-, akár rendeslelkészként működő egyéneket, ezután is, mint ed­dig csak „közembereknek" tekintik az illető urak ; mert míg a jogászok, orvosok, mérnökök, gyógyszerészek stb. előtt a

Next

/
Oldalképek
Tartalom