Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-11-22 / 47. szám
2. Az anyagi ok (f) vlrjY.airo vTtoxeíf-ievov) maga az anyag alakjától elgondolva. A dolgok minden különféleségei között valamit felismerünk, mely ezeknek alanya, péld a lélek substantiája valami más, mint tüueményei. 3. Az indok, mozgató ok (causa efficiens, rj aqyi] rrjg Y.ovrjGuog\ mely oly nagy szerepet játszik a scholasticában — oly fogalom, a mi szükségkép csatlakozik a más kettőhöz, mert a nélkül nem lehet kimagyarázni a mozgást vagy változást. Mivel pedig a változás szakadatlan, kell lenni elvének is, s igy föl kell vennünk egy fő mozgatót, ki maga mozdulatlan, de az öszhang kedvéért ehhez kell járulni egymásnak is, mely a világnak szabályosságot és szépséget ad ; ez pedig 4. A vég ok (to ov evem xat layad-ov), ez ád minden mozgásnak célt. Az egyes java ugy mint az egész java végoka minden változásnak, Látni való, hogy ezen okok kö/.ül egyik sem igazolható, egyik sem képes semmi erősebb biztosítékra, mint bizonyos logikai öszhangra azon föltevésekben, miket rólok állítunk, de a mennyiben az esznek köréből kilépnek s külső valóságokat igényelnek képviselni, az igazolás szükséges volna, de alkalmazni még sem lehet, : ezért az ily fogalmak épen nem tudományosak. Egészen ellenkező a tárgyilagos módszer, mely kimutatja, hogy hiábavaló egy végokot venni föl, ha nincs vagy nem lehet teljes ismeretünk arról, mik voltak a teremtő céljai, ily ismeretet pedig e tudomány szerényen visszautasít, mert az oly föltevéseket, melyek a teremtő céljaira vonatkoznak, nem lehet igazolni, e ha olfogtidjuk c^okcí-, miut má,s transcendentális fogalmakat, csak ismeretlen mennyiséget képezhetnek számításunkban. A theologiai érv hiába valósága abból látható, hogy mig föl nem fedeztük a következés törvényeit, míg a tényeket nem rendeztük, egy végok föltevése semmi felvilágosítást sem nyújt, midőn pedig a törvény fel van fedezve, a végok hozziadá-^a épen nem öregbiti ismeretünket. Ily előzmények után nem csodálkozhatunk, hogy ő a platói esz netán helyébe egy ép oly érthetetlen elvet állított, t. i. az alak vagy lényeg elvét. Megtámadja Plató elméletét, mely az eszmét elválasztja az illető egyes tárgytól, mely csupán utánképzés. Ő pedig az alanyi fogalom valami tárgyi viszonyát veszi fel és ezt a lényegben találja, mely a megfelelő tárgyban találtatik. Azaz a határozatlan anyag akkor alkot egyedi létet, midőn egyesül önmagában létező alakkal. Így ezen két kategória tölti be a lét eszméjét; az egyik képviseli annak lehetőségét (ővvafiig); a más pedig annak ténylegességét {hneUxaia, hegyeid), ugy hogy az anyag substantia in posse, az alak substantia in esse. Továbbá azon alak mellett, mely mind g valami anyaghoz van kapcsolva, létezik egy más anyagtalan alakelv is (xwQiGtov). Szerves képződményeknél áz alak egyúttal cél és mozgató ok is. A mozgás vagy változás nem egyéb, mint átmenet a lehetőségből a valóságba. Minden mozgás egy tényleges mozgató okból származik ; van tehát folyvást mozgatott, továbbá egyszer mozgató és mozgatott s végül egy örök mozgató ok, mely maga mozdulatlan : azaz istenség, az anyagtalan örök alak, a tiszfa ténylegesség, az öngondolkozó értelem vt.gy az absolut szellem, mely mint tökéletes, mindentől szerettetik s a mihez minden hasonlóvá lenni törekszik. Isten folyvást csak önmagát gondolja s igy gondolata maga az absolut gondolat. Aristoteles ezen elvekben első tudományos alapját tette a theismusnak, de a dolog természete szerint rendszere tele van ellenmondásokkal ós következetlenséggel s épen ezért hiányos is. ' • • ! :'; t Phisica. T ., A természet anyaggal terhelt és szükséges változásnak alávetett 'árgyak összege. Szélesebb értelemben a változás vagy mozgás eloszlik előállásra és elmúlásra 'és szorosabb értelembeni mozgásra, mely ismét lehet: menynyiségi, minőségi és térbeli mozgás. A helyváltozásnak és minden mozgásnak általáuos feltételei a hely és idő : a hely a körülfogó, test belső határa; az idő pedig a. mozgás mértéke vagy száma, vonatkozással a korábbra és Későbbre (mult és jövő); azt állítja, hogy nincs üres hely , mert a tér határolt és a világ véges kiterjedésű, ezen kivül pedig nincs hely. Az idő határtalan a világ mindig volt s mindig le.-z. Az égboltozat forgása miiiden mozgások közt a legtökéletesebb, mert ez egyenletes köralaku. > ; A világ közepében mozdulatlanul nyugszik a gömbalaku föld ; az öt elemi anyagnak (áther, tűz, levegő, ví7j, íoiu) naiarozoic, rermesreieuBz- xir^rt u^iy^ ,J£in a világegyetemben. Az áther betölti az égi tért,, ebből vannak alakítva sférák és csillagzatok. A többi elemek a földi világhoz tartoznak s egymástól különböznek nehézség és könnyüség által, továbbá melegség hidegség, szárazság és nedvesség által, melyek a földi testókbm mindenütt öszsze vaunak keveredve. A földi természet a célszerűség elve szerint fokozatosan képzi az élő lényeket, mely képzés közben az anyag mindinkább inkább alája van vetve az alaknak, ugy hogy mindenütt felsőbb fok egyesíti magában az alsóbbak jellegét, s ebhez kapcsolja a még tökéletesebbet, t. i. az ő sajátlagos erejét. Az életerő vagy legtágasabb értelemben a lélek a testnek entelekhiája. A növényétet ereje csak a képző erőre szorítkozik; az állatnál megvan ez is, de hozzá járul még az érző, kiváuó tehetség és helyváltoztatás ; végre az ember mindezen tehetségekkel egyesíti az értelmet. Az értelem részint szenvedő, határozatos és időszerű, részint cselekvő határozó és halhatatlan. Az embernek legfőbb célja helyes arányra .törekedni a lélek minden cselekvéseiben az értelem uralkodás alatt, a szellem nemes érzelme és fönsége a boldogság elérése végett. Emlékezés, szeretet, gyűlölet megszűnnek a halállal, mivel csak a lélekhez s nem a szellemhez tartoznak. A lélek ugy áll elő, hogy a cselekvő értelem áthatja az anyagot ; a lélek a szenvedő értelem s igy halállal végződik, midőn a cselekvő értelem kiválik a testből. A szellem halhatatlan azért, mert működése nem az érzéki mulandóra, hanem az istenire
