Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-15 / 46. szám

íiiiut glóriával hagyják oda a küzdhnlyet. Nem is képzeljük, hogy egy ily ünnepélyen jól sikerült beszéd mennyire emeli részünkre a rokonszenvet, tiszteletet; ellenben pedig mikónt követeibetjük, hogy az a mivelt publieum, mely részünkről még ily ünnepélynél is rosz szónoklattal elmondott silány munkát hall, vágyódással, örömmel jöjjön prédikációink hallgatására a templomba. Bizonyára nagyobb körültekintésre van szükség. Minden superintendentiának van néhány elismeit jó szónoka; ezek küldessenek ily alkalmakra a superintendentia költségén. Hisz egy ily ünnepély napja hetekke! előbb szokott tudtul adatni; tehát az a lelkész, kinek az ünnepély helye lelké>zi adminisztiatiója alá esik, legyen köteles püspökét azonnal tudósítani s az intézkedésre felhívni. A személyes ambitiót pedig félre kell tenni. Ezen eljárás, habár némi anyagi áldozatot igényel is, de bőven kárpótolja az ebből kifolyó szellemi haszon. Akkor aztán, ha a publieum a szónoklat ós munka hatásától elragadtatva kérdezi tőlünk: ki ez ? ... mi is büszkeséggel s készséggel mondhassuk : református pap, részünkről való. HETESY VICTOR, drávafoki lelkész. Viszonvála8z Baky István ur észrevételeire. Ezen lapok 40-dik számában Baky István ur visszaemlékezik és észrevételeket tesz a mult télen és tavaszon megjelent cikkekre, melyek között a f. é. 19—20. számokban megjelent „Baranyai echó"-ra is reftekfál, a miből az a tanúság, hogy az az echó olyan echó, mely félesztendő múlva is viszbangzik. Viszonzásul cikkemnek megtiszteléséért én is VÍ6Z-sza tisztelem Baky ur „észrevételeit" saját megjegyzéseimmel. 1. A Baranyából érkezett tudósítások épen nem divat cikkek, hanem a dolgok valódi állását akarják feltárni, még pedig azért, hogy ismerjék^azok, akiknek hatalmában áll a dolgokon segíteni, a bajokat orvosolni. Én az echóban tényeket hoztam fel, melyeknek valódiságáért kezeskedem, s ha szükséges, bizonyítani is tudom, divat embere nem vagyok, csupa divatból a tollamat se mártanám a kalamárisba, hanem igenis a mindennapi tapasztalás késztet, hogy néha tollat fogjak még pedig azon szándékkal, hogy ügyünknek ha lehet használjak. ^Egyébiránt ha ama cikkek csupán divatból készülnének is, az a divat azt mutatná, hogy a dologbm van valami. Például 1848 ban divat volt felcsapni kato nának, minden jóravaló ember ment, s pedig igen sok csak azért is, mert szégyenlett elmaradni az általános divattól, a dologban az volt, hogy veszélyben volt a haza. 1861-ben mindenki magyar ruhát öltött divatból, de a divat alatt az az eszme élt, hogy a 10 éves germanisatió nem ölte ki a nemzeti szellemet. Azóta is sokféle divat volt már, mindegyik alatt valami eszme élt, vagy lappan gott, s ha most az a divat, hogy a meglevő állapotok, erkölcsök pravitását setét színben fejtegetik, jele, hogy ott rothadás van, a közfigyelmet oda kell irányo/ni, ép ugy, mint tüzkiütés alkalmával mindenki tüzet kiált azért, hogy ki ki siessen oltani. Azonban nem csak Baranyában, hanem más vidékeken is divatoznak az egybá/.i életben sok olyan bajok, melyeket a hirtelen átalakulás hozott létre, mit mutat az a körülmény is, hogy az ország különféle vidékeiről érkeztek tudósítások a baranyai levelek napvilágra jötte után, s pedig csaknem egy értelemben, mikből én az ón „mistikus" logicámmal azt következtetem, hogy nem kell azokat letagadni, hanem segíteni kell a bajon, amig lehet. 2. Baky urnák s vele többeknek, atekintélyről való fogalmuk téves és csupán ideális t i c u s. A kik a tekintélyt olyannak tartják, hogy az minden hivatalos jogkör nélkül, „a kötelességek pontos teljesítéséből, szeretetből, türelemből, humánus tettekből önként foly", azoknak igazuk lehet mind addig, mig fent az ideák ós theoriák egén járnak; hanem mihelyest leszáilanak a mindennapi élet porába ós sarába, azonnal belátják, hogy a tekintély dolga itt egészen másként áll Lehetek én például nagy hadvezér, de ha csak közkatonának vagyok besorozva, senki sem ád hadvezéri tekintélyemre semmit, mig anuak, a kire a vezérkedés van bízva, habár igen közepes szakismerettel bir is, ezrek engedelmeskednek. Vagy lehetek nagy törvényhozó taleutum, de ha senki se kuli az országgyűlésre, semmi törvényhozói tekintélyem nincs ; tudnék jól igazgatni egy községet vagy egyházat, de ha rám nem bizták, semmi tekintélyem abban a körben. Hány minister van, kinek egy szemhunyoritására milliókat szavaz meg a parliainent többsége, s ha lelép hivataláról, még szép kérésére se adnak egy batkát se. Lehet valakinek igen nagy és szép tudománya, de ha csak kövi rektorságig viheti vele, nem fognak sokat adni se magára, se tudományára. A tekintélyt igenis a jogkör, az állás kölcsönzi, s az ember talentumait csak az ahoz mért állásban vagy jogkörben érvényesítheti. A mi Baky urnák a történetre való hivatkozását illeti, az is téves. Tudunk mind a régebbi, mind az ujabb korban tompa elméjű fejedelmeket, de mig a trónon, tiltok, megvolt a fejedelmi tekintély. S a régebbi főispánokról tudjuk, hogy mindegyiknek volt egy-egy nagytehetségű titkára, aki tanácsolta, vezette, sőt még megnyitó beszédeit is irta, sőt súgta is, mégis a vármegyében a legfőbb tekintély és tisztelet nem a tudós secretariust, hanem a főispánt illette. A csanádi harangozó lehet okos, szelid, józau, lelkiismeretes, pontos stb., de ugyhiszem, hogy az eklézsiában mégis csak több tekintélye van a csanádi papnak ? ! s viszont a csanádi pap lehet a legtudósabb, legszelídebb s legbecsületesebb ember és hivatalnok a földkerekségén,