Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-08 / 45. szám

Szőrszálhasogatások. E lapok már több izben hoztak a fentjelzett cimalatt olyan cikkeket, melyek a gyakorlati lelkészet köréből időnként fölmerült kérdésekkel foglalkoztak. Megvallom, mindenkor örömmel és haszonnal olvastam e cikkeket, de talán mások is; mert a fölvett kérdések fölött folytatott eszmecsere mindenkor a támadott és támadhatott kételyek fölvilágositása és eloszlatására szolgált. Ebből a célból vettem én is jelenleg bátorságot arra, hogy a nagytiszteletű szerkesztő űrtől helyet kérjek becses lapjában egy kis szőrszálhasogatásra. Nem régiben a napjainkban nagyban divatozni kezdő lazult házassági viszonyok és az ezekből nem nagyon ritkán kifejlődni szokott házassági válóperek fölött beszélgettünk többen, s beszélgetésünk közben egy olyan „szőrszálra" bukkantunk, melyet bár meglehetősen hasogattunk ; egészen szálán hasitani még sem birtunk. Minthogy pedig ez a szőrszál is épen a gyakorlati lelkészet körében, vagy a hasonlat kedveért — bőrében gyökerezik, s talán más is bele akadhat; megegyeztünk hogy e lapok hozzáértő olvasóinak, a miénknél élesebb bonckését is elkérjük. A kérdés tárgyát egy házassági válóperben hozott télét és a felbontott házasság után kötni szándékolt uj házasság körüli lelkészi eljárás képezte, mi hogy könnyebben áttekinthető legyen , közlöm röviden a tényálladókot. A. férfit, neje B. pár évre a házasság megkötése után hűtlenül elhagyta, és C. férfiúval — a köznép által használni szokott kifejezéssel — csak ugy együtt élt, még pedig huzamos időn keresztül — anticipálván a saját fogalmai szerinti polgári házasságot. A törvényes férj A. idők multával meginditja keresetét házassága végleges feloldása iránt. Az első biróság — miután különben gyermek nem származott a házasságból — végleg feloldotta azt, még pedig, a mint az Ítélet szól: a „nő által elkövetett házasságtörés indo kából", mely ítéletet mind a két fölebbezési biróság változatlan ul helyben hagyott, megengedvén mind a két félnek az uj házasságra léphetést. Ez ítélet alapján C. férfiú, lelkésze elébe áll s B.-veli összeesketését kérelmezi. A lelkész azonban, a kimondott és meg nem változtatott törvényszéki Ítéletre, mely „házasságtörés indokából" bontotta fel a házasságot, továbbá azon prot. egyházjogi tétel- és rendeletre hivatkozva, mely „anna k, ki a házasságtörést elkövette, azzal, k i v e 1 azt elkövette , az uj házasságra való lépést meg nem engedi" a kifejezett kérelemnek nem engedett, C -t B.-vel uj házasságra nem bocsájtotta. Helyes volt-e a lelkész eljárása vagy nem ? Ez volt az akadékoskodó szőrszál. Mellette és ellene több oldalról lehet beszélni, s én a mint nálam megmaradt, megkísérlem a mindkét részről felhozott nézeteket vázolni. A lelkész eljárása ellen felhozott vélemény az, miszerint itt az uj házasság B. és C. között lehetséges, mert a házasságtörés nincs bebizonyítva, sem általánosan, annál kevésbé különösenC.-vei, minekutánna az együttélésből, gyermek nem származott, a mi pedig egyike volna a legdöntőbb érveknek a házasságtörés mellett. Továbbá a házasságot felbontó ítéletben nincs kifejezve az, hogy B. C.vel nem köthet uj házasságot, holott ha C.-veli együtt élése házassággátló, vagy bontó akadálynak vétetett volna , a törvényszék az ítéletben ezt figyelembe vette volna, s nem engedélyezte volna az uj házasságot. Végezetre pedig mind természeti, mind erkölcsi, mind jogi tekintetek követelik az uj házasságra léphetést. A természetiek, hogy azon szivek, melyek a törvény tilalma dacára is vonzódtak egymáshoz, a tilalom megszűntével egyesüljenek a szeretetben; az erkölcsiek, hogy egy erkölcstelen viszony megszüntetése után ugy uj erkölcsi viszony jöjjön létre ; és a jogiak, miszerint a jognak nem lehet feladata az, hogy jogtalanságot létesítsen, a törvénynek, hogy törvénytelenséget eredményezzen; holott ha nem egyesittetnek, bizonyos, hogy a törvénytelen házasságban tovább is megmaradnak. Ezen érvek hozattak fel a lelkész eljárása ellen. De mellette is emeltetett szó a következőkben: Jelen esetben a házasságtörés be van bizonyítva, még pedig azáltal, hogy az elválasztó ítélet, a házasságtörés indokából bontotta fel a házasságot. Ezzel van bebizonyítva átalában; különösen pedig azáltal, hogy B. nő maga beismerte, miszerint C.-v el h u z amosidőótaegyüttél. mi pedig az ítéletben világosan ki van fejezve s mely Ítéleten semmi nem változtattatok. És egy férj törvényes nejével való együttélését egy másik férfinak, alig lehet másnak, mint házasságtörésnek címezni. A mi pedig a házasságot felbontó ítéletet illeti, hogy abban O.-nek B.-veli házassága ellen észrevétel nem foglaltatik: erre nézve állíttatott, miszerint az nem is szükséges, sőt annak ott helye sincs. Ez már a törvényszéki eljárás természetéből önként foly. A törvényszéki eljárás egyedülcsak a már létező viszonyra vonatkozhatik, de ezután következendőkre nem. Jelen esetben felbontotta a házasságot és szabályozott minden abból származott kötelességet s oda segítette az ügyet, hogy utána uj viszony, uj házasság létesülhessen. Ezzel az ő hatásköre betöltve, működése befejezve van. Hogy az utána következő uj házasság minő törvények korlátai között létesülhet, azt már más, a házasságügyi törvények határozzák meg, melyeknek jogerejét a felbontó Ítélet semmiképen nem szüntetheti meg. A mi pedig a természeti, erkölcsi szempontokat illeti, nem mondhatja senki, hogy azok nem szépek, nem helyesek, nem igazak ; csakhogy utóvégre is csak szempontok, melyekre a pozitív törvényekkel szemben hivatkozni nem lehet. Végre a jogi szempontra megjegyeztetett, hogy épen nem áll az, miszerint a jog eredményezné a jogtalanságot, mert azon jogtalanság, vagy törvénytelenség, mely szerint a törvénytelen házasságban azután is megmarad ez elmarasztalt fél ha Össze nem adhatjuk őket, ez a