Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-08 / 45. szám

BELFÖLD. A bihari ref. egyházviclék őszi közgyűléséről N.-Váradon okt. 26. Az esperes nt. Pap Károly ur, szívélyes üdvözlettel megnyitván a gyűlést, 3 évre vállalt esperesi hivatalának jelvényeit letevé a gyűlés asztalára, s a közelebb lefolyt évről, nagy pontossággal összeállított esperesi jelentése beterjesztése után, búcsút vett a gyűléstől. Az esperesi jelentés, hű képét adá az egyházmegye statisztikai állásának, anyagi s] szellemi életének. Szomorúan megdöbbentő volt a jelentésnek ama passusa, mely szerint jelezi, hogy az egyházmegye egy évvel ezelőtt 48,214, és a visitatió alkalmával már csak 41,134 lelket számlált; és igy az apadás egy év alatt 7080 — mely számból a mi egyházmegyénkben épen 7 középszerű egyház telnék ki. — A mi a szellemi életet, vagyis ennek jövőbeni emeltyűjét, az iskolákat illeti, — a jelentés szerint — többé-kevésbé kielégitőknek találtattak, s a törvényhezi alkalmazkodás, mindinkább komolyabb törekvéssel sikeresittetik, csupán az ismétlő iskolák nem állíttathatnak fel sehol, minek oka jó részben abban keresendő, hogy e külön szolgálat díjazására nincs az egyházaknál alap; egyetlen egyház van az egész egyházmegyében, hol iskola nincs, két egyház van pedig olyan, hol maga az egyház nem képes iskoláját fentartani, ha segélyt nem nyer, s elpusztulásával ugy a felekezetiség, mint a nemzetiség is veszélyeztetik. A jobbára statisztikai adatokat tartalmazó jelentést felolvasván maga az esperes, a gyűlést elhagyá, hol az esperességre beadott szavazatok felbontatván, belőlük az tűnt ki, hogy óriás többséggel ismét az eddigi esperes nt. Pap Károly ur lőn megválasztva, ki is értesittetvén az eredményről, székét nagy éljenzések közt ismét elfoglalá. A sok aprólékos, tanítókra és iskolákra vonatkozó, kevésbé közérdekű tárgyak sorozata közt első volt, mi talán másokra nézve is közérdekű lehet, egy a lelkészi értekezlet körében tett indítvány feletti megállapodás. Indítványozva lett ugyanis egy értekezleten, hogy a közigazgatási ügyektől a törvénykezési ügyek külön választva, zárt ülésben tárgyaltassanak, tehát a nyilvánosság egészséges levegője elől elzárattassanak. Ugy az értekezleti többség, mint maga a gyűlés ezt illetőleg abban állapodott meg, hogy a periratok nyilt gyülésbeni felolvasása után, a birák elvonulva tanácskozzanak, s hozzák jövőben az ítéletet, ezt kívánván a bírói függetlenség és tekintély megóvása. — Tudtommal ez uj dolog, az általam ösmert egyházmegyékben ez nincsen igy, korszerűségét itt sem látom át. Majd ugyancsak a lelkészi értekezlet köréből, egy a gyűlés elé terjesztett indítvány szerint meg lőn állapítva, miszerint az egyházak gondnokai ezentúl szorosan utasitassanak oda, hogy a terménybeli tartozást minden évben nov. 1-ső napjáig hajt ássák be, nehogy a tartozások belhivatalnokok roppant anyagi hátrányára évről-évre, utoljára a bevehetetlenségig felhalmozódjanak. Sajnos, hogy ez alkalommal ez ügygyei kapcsolatos ama másik javaslat nem lőn elfogadva, mely szerint a nem szorgalmazott tartozások 5 éven tul elévülteknek mondassanak ki; ez legalább serkentő lett volna azokra, kik a jó békesség okáért, sokszor évek hosszú során át kinhagyják a tartozásokat; ha az elévülés — nem szorgalmazás esetében — megállapittatott volna, akkor nem adná elő magát a lelkész halála után oly eset, — mint közelebb is történt — hogy 20 — 21 évi adóhátrányok behajtását is követeli az elhunyt utódja, a mikor már még gyermekei is elhaltak némely adósnak. Igen érdekesnek, előttem azonban megfoghatatlannak tűnik fel az egyházmegye többségének magatartása azon peres ügyben, mely a közelebbi időben nem kevés dolgot adott az egyházmegyének. N. egyházban ugyanis, egy nagy terjedelmű panasz adatott be a lelkész ellen, mely ügyben fővádló a községi jegyző volt; az ügy küldöttségileg megvizsgáltatván, ennek jelentésére 1874. márc. 23. N.-Váradon tartott gyűlésében a 34, sz. alatt az egyházmegye ítéletet hoz, s egyebek közt azt mondja : „Minthogy ez ügyben, bujtogatás, hamis okmány készítés bűnténye forog fenn, a mennyiben a két rendbeli vádirat 24 aláírója közül 14 eskü alatt nyilatkoztatja, hogy a nevök alatt beterjesztett vádirat tartalmáról semmit sem tudott, sőt nem tud most sem ; s köztök 13 üres papírnak, be nem töltött ívnek irta alá nevét, vagy írták alá helyettök a vádak későbbi fogalmazói, stb. —; ily bün büntetés nélkül nem maradhatván, minden ez ügybeni okmányokat, az egyházmegyei gyűlés esperesi uton a kir. ügyészséghez áttétetni rendeli." — A vádlóra tehát hamis okmány készítés, s nyilvános bujtogatás bizonyosulván be, eskü alatt tett tanúvallomások alapján, az ügy a kir. ügyészséghez átadatni rendeltetett. És ime mi történt közelebbi gyűlésünkön. A vádlók megbánák bűnöket, Írásban bocsánatot kértek a lelkésztől, mely körülményt a gyűlésnek is bejelentettek. És a gyűlés t öbbsóge, mely egykor a hamis okmány gyártót elitélte, most már azt mondja : vessünk fátyolt a multakra, dugjuk zsebre meghozott Ítéletünket, s legyen feledve minden. Nem állhatom meg, hogy e körülményt itt e lapok hasábjain is ne szellőztessem. Én azt hiszem ugyanis, hogy a tolvaj ha vissza adja is a mit ellopott s megbánja bűnét, akkor sem szüut meg tolvaj lenni, habár vétke büntetése mérséklést érdemel: igy aki hamis okmányt gyártott, ha megbánta is tettét, csak megmaradt hamis okmány gyártónak, s mivel okmányaival egy család jövőjét célozta aláásni, kétségenkívül megérdemli a büntetést. Nekem volt egy hetesem, ki együgyüségből, egy nőcseléd elveszett bizonylata helyett másikat irt, és minden utánjárásom dacára is bezárták érte 3 hétre, holott bizonylata senkinek kárt nem tett s romlását nem okozta; hát egy szántszándókkal ártás végett készült hamis okmány gyártás, mely egy gyülekezet csendjét s egy család nyugalmit zx-