Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-01 / 44. szám

egyén igénybevételével eszközöltetik, és pedig ugy, hogy e mellé már bővebb, és az egyes nj testamentomi írók álláspontját és tanfogalmát is lehetőleg megvilágosító jegyzetek csatoltatnak. A délutáni ülésen dr. Kovács Ödön olvasta fel „a vallás és erkölcsiség viszonya egymáshoz," cimü értekezését. Az értekezés annak bebizonyítását célozta, hogy morál vallás nélkül nem létezhetik. Cáfolja egyenkint a független morál híveinek érveit-Fölhozzák, úgymond, ez utóbbiak, hogy a pogány görög bölcsek a keresztyénség eszméinek ismerete nélkül is máig utolérhetetlen alakjai az erkölcsi életnek. De, úgymond* a görög philosophusok bölcsészete is a vallás, illetőleg az istenhivés elveire vihetők vissza. Az erkölcsi kötelezettség elismeréséhez csak a vallásos meggyőződés által jutunk el; a legalitás, a nemes ambitio, a társadalmi együttlétben hasznot kereső, tehát önző erkölcsiség csak kevés válogatott szellemnél ébred, míg a nagy tömegben a feltétlen erkölcsi kötelezettséget csak a vallási alap adhatja meg, az erkölcsi kötelezettség csak folyománya az istenbe vetett hitnek, s az csak a lelkiismeretnek, az isten szavainak hódoló embernél ébredez ; egyedül a vallás képezheti az emberben azon absolut erőt, mely absolut erkölcsiségre tanit. Szóló azon eredményre jut, hogy a szabadság is osak feltétele az erkölcsös életnek, de nem positiv elv, az erkölcsiség vallás nélkül, a vallás erkölcsiség nékül nem lehet; a „független morál", melyet a positivismus hangoztat, nem vezethet tiszta erkölcsre. A független morál hivei által az e téren tett vizsgálódások szerint a keresztyén vallás elveivel ismeretlen vad és félvad népeknél sokkal nagyobb becsületesség, s az enyém-tiédnek szigorúbb megkülönböztetése észlelhető, mint a civilizált Európa és Amerika keresztyén vallású népeinél. Ez azonban szerinte szintén nem érv a független morál lótezhetése mellett. E vad népeknek — a milyen-olyan — vallása mégis van, de ha nem volna is, azért hogy a pápuáknál váltóhamisítások és hamis eridák nem léteznek, nem következik, hogy azok nem létezésének oka a keresztyén vallás dogmáinak nem ismerésében rejlik; mert azt az absolut morál legvakmerőbb hive sem állítja, hogy a vad népek a keresztyén vallással való megismerkedésük után azonnal részesek lettek volna mindazon bűnökben, melyek a többi e vallású népekkel közösek. A felolvasó elismeri, hogy a vallás és a morál nem egy és ugyanaz, de állítja, hogy az előbbinek ez utóbbira befolyása van, sőt kimondja, hogy a dogmától független morál nem létezik. Felolvasása kapcsán szóló azon óhajt kívánja a közgyűlés által határozatilag kimondatni, hogy a vallás iránt általánosan uralkodó közönynyel szemben a vallási megyőződést a gyermekekbe kell csepegtetni, az iskolában kell megindítani a vallás-erkölcsi élet ujraóbresztésére irányzott harcot, a lelkészeknek hitszónoklataikban nem kellene pusztán erkölcsi tanításokra szorikozniok, hanem a vallási meggyőződésre kellene tanításaikat alapitaniok. Az értekezést a közgyűlés élénk él jenekkel fogadta. Hozzá szól, először is Dobos János. A világ iránya, úgymond, az, hogy erkölcstelen akar lenni, de van még egy hatalom, mely azt megakadályozhatja, s ez a vallás, melyet az absolut morál férfiai azért akarnak eltörülni, mert ez nem engedi oda vinni az emberiséget, hová ők az absolut morállal vinnék, az erkölcstelenség posványába. A széleskörű olvasottság, és alapos tanulmányozás felől tanúskodó értekezésben kifejezett nézeteket, valamint Dobos urnák ezekkel öszhangzó confessori nyilatkozatát a közgyűlés egyhangúlag magáéivá tette, azaz mégis kivételével egy hangnak. Jelesen egyletünknek egyik őszhaju, de örökifjú lelkű buzgó bajnoka — Litkey Péter, — ki nagyon emlékeztet a túlhajtott liberális Proudhonra, a kit midőn megkérdeztek, hogy milyen kormányt óhajtana, feleié, hogy olyat, mely őtet — az ultraradikalis^ — conservativságáért felakasztatná, — ez, mondom, sajnálatát fejezó ki a felett, hogy a magyar protest. egyle^ közgyűlésén oly felolvasás tartatott, melynél Hatala Péter rectori szókfoglalója is szabadelvűbb, kimondatván ebben, hogy a morál vallás nélkül is létezhet, s ő — a felszólaló — szintén azon meggyőződést valija, hogy vallás nélkül is lehet tiszta erkölcs, mint azt az ókor nagy jellemei bizonyítják. Szóló jobban bízik meg abban, ki tisztán philosophiai műveltsége- s öntudatánál fogva emelkedik erkölcsiségre, mint abban, ki csak vallási hitből erkölcsös. JDzen felszólalás azonban viszhangra nem talált, hanem csak cáfolatra, felhozván Kovács Alb. ur, hogy egyletünk távol áll azon túlzó párttól, mely megszökött rabszolga, ként féktelenkedik, s mindent lerombolni törekszik. Ellenben Fejes István — sátoralja-újhelyi leik. — ur a felolvasás kapcsán kimondatni kívánja, hogy a hittan oktatása bizassék kizárólag a papokra, az egylet pedig fordítson gondot az egyház-lelkészi irodalomra. Ezzel ellenkezőleg d r. Kiss Áron, nagy- körösi képezdei igazgató, paedagógiai okokból az iskolai hito ktatást a tanitó kezében akarja hagyatni; másrészt azon óhaját fejezi ki, hogy a sok tekintetben elavult káté helyett szerkeszszenek uj kátét az iskolák számára. Végül még a pénztári számadás olvastatott fel, melyből a következő adatokat jegyezzük fel. 1872-ben az egylet összes bevétele 906 frt. 37 kr. és 1 db. arany. Kiadás 824 frt. 30 kr. — 1873-ban a bevétel 1207 frt 95 kr. Kiadás: 871 frt 57 kr., maradék 3 36 frt. 38 kr melyhez hozzáadva a mult évi maradékot 418 frt. 45. kr. és 1 db. arany. — 1874. január 1-től okt. 24-ig bevétel a mult évről maradt összeget is hozzáadva 837 frt. 27 kr. és 1 db. arany. Kiadás 768 frt.; 7 kr. A maradók tehát 69 frt, 25 kr. és 1 db. arany. Van még az egyletnek ezenkívül 2 db. 100 frtos földhitelintézeti záloglevele és 3 db. 100 frt. szőllőváltsági kötvénye, tehát ezekben 500 frt. vagyona névleges értékben. Határozatba mentek még ezután a következők: az egylet vagyonáról leltár készítendő, a' számadás minden évben bemutatandó. A gyűlés a pénztárnoknak jegyzőköny-98