Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-01 / 44. szám

PROTESTAUS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP, Szerkesztő- és Előfizetési díj s Hirdetések díja K iadó-hi vatal: Mária-utca 10-dlk sz., els5 emelet, Hely ben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.ElMzethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban 4 hasábos petit sor többszöri 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja, külön 30 kr. beiktatásnál ~ Bélyegdij Október 31. Állj meg t. olvasó ezen nevezetes nap, az emberiség történelmének eme forduló pontja előtt egy pillanatra, és elmélkedjél telette! Gondolsz-e néha-néha arra, hogy nekünk, kik egyházunk keletkezését, vagy legalább uj alakba öntését ezen fentebb nevezett napra visszük vissza, mily nagy bűnök terhelik vállainkat? Hogyne! Hiszen csak e lapok hasábjaira mily sok keserűség, a szomorú adatoknak mily hosszú sora van feljegyezve hétről hétre, és évről évre. Hát még a másik oldalról menynyit hallunk? Az egyik kétségbeesik testvérének tesped ése, mozdulatlansága, vagy legalább lassú lépésben való haladása felett: ez pedig jajveszékel amannak rohamos nyargalása miatt; kimutatjuk kétségtelen hitelüeknek látszó adatok alapján az egyiknek megkövesült orthodoxiáját, ultramontánságát, a másiknak minden vallásosságot feldúló, s az erkölcsiséget veszélyeztető nihilistikus törekvését. Ezer a panaszunk alsóbb-felsőbb rendű egyházkormányzóink ellen. Az egyik zsarnok, a másik lanyha; az egyik gőgös, a másik tulalázatos; az egyik fukar, a másik koldusokként hagyja hátra gyermekeit. Papjaink közömbösek, hidegek, minden jó ügy körül való buzgólkodásban restek ; viazont a gyülekezetekben meghűlt a vallásosság, meglazult az erkölcsi kötelék, elenyészett az egyház, s az egyhá -ziak iránti tisztelet, kegyelet. És ha megunjuk ezt a nótát, átmegyünk iskoláinkra; lanitó és tanár, növenvendék és szüle telve hibával, hanyagsággal, szivtelensóggel mihelyt protestáns. Tenger a mi bűnünk! Hát még ha az ellenséges tábor tudósai rajzolják le egyházunknak negyedfél százados vétkeit! Te vagy mind e bűnöknek szülője octóber 31-dike, s végzetteljes 95 tóteledben az ujabb kor darázsfészke nyilt fel. Lám amott a másik félen mily béke s egyetértés uralkodik. Ott a tudósok csak az egységes, örök s változatlan ta.iok kifejtésén s megszilárdításán fáradoznak, a tudatlanok pedig ezen tanok feltótlen befogadásában keresik üdvöket. Fiúi sőt szolgai alázattal hajolnak meg a hivek milliói, száz milliói a főpap feltótlen tekintélye előtt, s nem volt elóg, hogy eddig szentséges atyjokként tekintették, most felernelék isteni méltóságra. A püspökök, érsekek, s egyéb egyháznagyok mioden intézkedése helyes, bölcs, igazságos, melyekről csak elismeréssel dicsérettel emlékeznek a napi krónikák. Papjaik engedelmesek, iskoláik virágzók, népük az egyház tanaié s parancsain megnyugvó. Itt nem bánt senkit az ujitási viszketeg, vagy ha mégis egyné melyiket tán bántaná, azt egyszerűen kiközösítik az egyházból, mint a mételyes juhot a nyájból, — itt nincs torzsalkodás, polemizálás egymás elleD, az alsóbbak nem rugodonoznak a fensőbbek ellen, a testvér-egyházkerületek nincsenek ellentétes nézetekben, hanem magasztalja minden jó lélek az urat. Valóban boldog állapot! Nem volna kedved t. olvasó, ki a véget soha nem érő versengésekben, pártküzdelmekben talán már relefáradál, nem volna kedved visszatérni ez áldott nyugalmas körbe? vagy legalább egy fájdalmas sóhaj nem tör ki kebledből, midőn megpillantod, emléke zetedbe hozom ama napot, mely ezen békés s életét az egyháznak megzavarta, s több millió lelket azon nyugalmas körből kiragadott? Ne vétkezzünk ! még gondolatnak is ijesztő. Nem tudom megünneplik-é e napot, mint öröm- s hálaünnepet mindazon körben, hova e lap eljut; de ha a nyilvános ünnepély egy vagy más helyütt elmaradt is, szentelj legalább t. olvasó egy rövid hálafohászt az egek Urának e napért, ós az Ur az<>u kegyelméért, hogy tagja vagy te is azon seregnek 97