Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-10-25 / 43. szám

as rombolás kora! Azon kor, melyben a vallásiidealoknak elhalványulása, minden egyházi szerkezetnek szétbomlása felett, egy végtelen üresség érzete ragadja meg a kiábrándult kedélyeket, és csak egy világos a szem előtt, a a vallási kimerültség, a vallási bankerott! Mi igaz, e bennünk minden oldalról körül zajongó beszédben ? Való az, hogy a régi világnézetek a sirfelé hanyatlanak. Való az, hogy még egy kor sem intézett oly hatalmas követeléseket gyermekei képességéhez, a kedvelt illusióktól való megválásra, mint a szellemi és természettudományok rohamos fejlődése folytán épen a mi korunk. Nekük ez uj idő szülötteinek folytonosan uj kérdések tárulnak elénk... Gondoljunk csak a társadalmi kérdések chaosára. De honnét növekedjék a bátorság e terhek tovább hordozására s enyhitésére, ha nem amaz elodázhatlan kötelességérzetből, mely vallási alap nélkül sehol nem létezhetik. Lehet, hogy korunk a vallási keresztyéni, egyházi etikettenek kevesebb nyomait mutatja külsőleg mint a mult századok, mind a mellett egy század sem nélkülözheti kevésbbó a vallást. Egyben sem éledt föl oly hatalmasan az érzés, hogy a világ isten nélkül egy mélység nyílását tárja fel, melybe betekintve, az emberiség csak el fogna vadulni. Épen azért kevés korszak is volt vallási kérdésektől mélyebb mozgásba hozva, mint a mienk. Egyben sem volt oly közvetlen kézzel fogható, hogy a vallási kérdések végül is ott vannak mindenütt a háttérben, és hogy minden út, nem ugyan Rómába, hanem az élet ama központjához vezérel, hol a népek mint az egyének egyaránt érzik, hogy az isten után való kérdés voltaképen újra és újra napi renden ál 1 ." — Folytatólag a szónok az ős keresztyén egyház magasztos céljáról s áldásos működéséről emlékezik, s kapcsolatban az 6 kath. mozgalom azon nemes törekvéséről, melylyel az önzés és elvakultság által félrevezetett egyházat meg akarja szabaditni mindattól, mi benne siralom és gyűlöletre méltó. E törekvésért egyszersmind minden igaz protestáns részéről is bizalmat és elismerést szavaz. Ezután igy szól tovább: „Igen, vannak az egymás ellen küzdő confessióknak külön tendentiáin magasan felyül emelkedő közös érdekei az Összes keresztyénségnek. Mindnyájan egy kép érdekelve vagyunk abban, hogy a világ folytonosan tapasztalja, hogy a keresztyénség reá nézve az áldás és jótétnek, nem pedig a vigasztalan tóvely és zűrzavarnak forrása; tapasztalja, hogy ez az isten atyai tekintetét, nem pedig egy démoni meduzafőt mutat. Ez érdemben azon dráma, melyet az ó kath. mozgalom tár elénk, ugy tűnik fel mint egy nagy becsületmentés, melyben az egész keresztyénség legbensőbb vonzalmával részt vesz. Igen, egészen más joggal mondhatják önök, mint amaz ismert rend, hogy munkájukat „isten dicsőségére" kezdették meg. Ez a legmagasztosb jelvény. Ebben önöknek győzniök kell, s győzni fognak." Langdon amerikai küldött angol nyelven beszélt, átadva az anglo-amerikai egyház meleg üdvözletét a congressusnak. Végül Schulte nyilvánította örömét az egyesülés gondolata felett, mely minden beszédnek alapját képezte. Szept. 6-án reggeli 8V2

órakor tartatott meg az ó kath. isteni tisztelet az egyetemi templomban. Az egyházi beszédet Hassler erlangeni lelkész tartotta, a naini ifjúról szóló evangéliumot véve fel alapigékül. Szerinte a csudák kora lejárt, ilyenekre a mi vallásunk már nem támazkodhatik. A keresztyénség, igazsága és hatalma bizonyítékait a szellemben bírja. Majd átmenve tárgyára folytatá: „Minden vallás keresi az istennel való egyesülést, az igaz vallás az istennek alászállásában áll az emberhez, s az ember felemelkedésében istenhez. A pogány világ az emberi gyengeségek tükörképe volt. A zsidók vallása már magassabban áll, és bár a világalkotó isten a látható világtól külön válva van is . . . mégis mindenütt jelenlevő mindentudó . . . csak a ker.-sógben lett azonban vallásigazsággá, lett valósággá az isten leereszkedése s az ember felemelkedése. Krisztus mint az uj ember az istenség teljességével lett őse az uj emberiségnek, midőn az ember és a világ egész erkölcsi életének újjászületését követelte. Az ő tana a józanul értelmezett keresztyénség a leghűbb kifejezése és élesztője annak, mí az emberben isteni — a szeretetnek. Az igaz ker.-ségnek otthona minden emberi kebel, mert mindenikbe be van irva: „szeress." „Szeresd az istent a te uradat, és felebarátodat mint önön magadat." A pogány nem ismerte e szót, a zsidónak nem volt ereje az életbe átvinni. Csak a ker.-ségben lehetett ez valósággá, miután a szeretet emberré lett. Most végül az emberi sziv ki van elégítve, és Augustinnal igaza van, midőn azt mondja. „Szeress, és tedd azt amit akarsz, de meglásd, hogy mit szeretsz. Szereted a főidet, ugy föld vagy, szereted az istent, ugy isten vagy." Tiz órakor a vendégek és küldöttek az első bizottsági ülésre gyülekeztek Össze, melyben a mozgalom jelen helyzetéről terjesztetett elő a jelentés, s további teendőiről, irányáról folytak a tárgyalások. A tö bbek közt érdekes vitatkozás tárgyát képezte a confessiok egyesítésének eszméje is. Délután három órakor nyilvános gyűlés tartatott. A sept. 8-án tartott második nyilvános ülésben Reinkens erősen kikel a római pápák önző iránya ellen. Szigorúan elítéli a többek közt a püspöki intézményt „in partibus infidelium" melyet a curia talált fel: mert az ó egyházban nem volt püspök gyülekezet nélkül. De épen ilyen püspökök, ily valóság nélküli árnyak döntöttek Romában a zsinaton. Azért ez utolsó zsinatnak semmi köze sincs az előbbi idők tiszteletre méltó zsinataihoz." A pápai mindenhatóságra térve át szónok, azt bitorlásnak nevezé, melyet alkalmazva a pápák csak zavart és nyomort terjesztettek. „Még ma is — jegyzi meg szónok — sokan feláldozzák józan eszüket szolgai hódolattal a pápai úgynevezett mindenhatóság előtt. Mi azonban azt mondjuk azon embernek, ki trónját isten trónja mellé akarja állítani: Por vagy és porrá lész ismét." Ezután Reinkens az úgynevezett üdvözülési dogmáról értekezett, mely felett még napjainkban is nem szenvedély nélkül folyt a vita. „És pedig egy confessio sem tehet e tekintetben szemrehányást a másiknak, mert a hitcikk az egyedül üdvözítő egyházról ott áll