Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-10-25 / 43. szám

is a személyes érdek kifogásolni. A jelentés szerint Gyónón az egyháztagok között a presbyteriumal és más egyháztagokkal egyetértve a bizottság bizonyos osztályzatokat állapított meg ez egyház szükségeinek könnyebb fedezése végett. Ez ellen azonban több földbirtokos protestált. A gyűlés helyeselte a kiküldött bizottság eljárását s az osztályozás körüli súrlódások kiegyenlítése végett emiitett közegét továbbra is megbízza. A v a s a d i veszendőbe indult magtár ügye gróf Ráday G. és a monori lelkész urak buzgó működése folytán egészen rendbe jött; a kivett gabonáról kötvények állíttattak ki, s a biánvzó mennyiség a hanyag magtárnok terhére íratván, az egyház részére visszaszereztetett. A nevezett grót sikeres fáradozásáért jegyzőkönyvileg köszönet mondatott. A nov. 10-ki kerületi gyűlésre képviselőkül ifj. gr. Ráday G., Yattay Gyula, Szilágyi Benő, Göncy Benő urak választattak meg. A gyűlést megelőző napon az egyházmegye alsó járásának lelkészértekezlete tartatott, melyen Szilágyi Benő ur elnökül, Törő Lajos ur jegyzőül megválasztatván, több a praktikus élet köréből felmerülő, és a lelkészeknek részint liturgikus, részint lelkipásztori működési körében gyakorta előforduló kérdés megvitattatott, továbbá több oly egyházi hetilap és folyóirat megrendelése, melyeknek ismerése a mai korban egy müveit lelkészre nézve erkölcsi kötelesség, de a melyeket mégis külön-külön mindenki a tudvalevő anyagi viszonyok miatt nem szerezhet meg, elhatároztatott. —s —s. RÉGISÉGEK. Hiteles adat egy pléhánus farizeusi buzgóságáról. 1858. kisaszszony*) napján, sept. 8-ikán estve, a tibold-daróci (Borsodm.) plebánus Rakówszki Ignác, a szőlőhegy-kerülők közül egyet, névszerint Csizmadia György reform, egyént, biró által magához beparancsoltatott. A kerülő nem tudván, hogy a biró mivégre parancsolja, a biró parancsának engedelmeskedett, s elment a kath. paplakra. A plebánus kikérdezte, hogy akkor nap kik dolgoztak a szőlőhegyen ? Tudnivaló, hogy a katho^ikusoknak ez a nap ünnep lévén, nem dolgozhattak; tehát csak reform, emberek dolgoztak a szőlőhegyen. A kerülőnek is ennélfogva csak reform, embereket lehetett megnevezni. Ő tehát nem tudván, hogy a plebánus mi okbul kérdezi; megnevezett vagy husz egyént. Azok közül, kiknek neve eszembe jut ezek: Bóka István idősb, Bóka István ifjabb, Dósa György, Vitányi Sámuel, Nagy Márton, Bóka József, Farkas György, Szabó Számuel, Konc János, Csizmadia *) Az ezen időbeli kath. tanitót alólirt közlő kérdvén, mire ünneplik kisaszszony napját feleié: hogy még akkor sz. Mária kisaszszony volt De mondám: hiszen nagy bold. aszszony megelőzi. Hát isten tudja; a papok parancsolják megünnepelni. György idősb, 'Mocskos Sándor, Karucka József, Csik István, Dósa István idősb. A kerülő aztán a plebánustól eljött, nem is sejtve annak célját, igy én sem tudtam akkor róla semmit. Mignem azon év október havában, a fentebb nevezett egyének közül néhányan eljöttek hozzám, és pedig a mezőkövesdi cs. k. szolgabírói hivataltól haza érkezve, kérdeni okát, miként lehet az ? őket reformátusokat, a m. kövesdi szolgabírói hivatal, a kisasszony napján tett munkáért, személyenkint egy-egy pengőforintig megbüntette. Én elálmélkodtam az eseten, aztán utána látván a dolognak, tudomására jöttem, hogy a daróci plebánus vádolta be a nevezett egyéneket álnokul, mint kik vasárnap s egyéb ünnepnapokon dolgoztak. Kisaszszony napját pedig érintetlenül hagyta. Igy vonta büntetés alá a szolgabírói hivatal, nevezett egyéneket. Annak különösen egyik kezelője, valami Gáspárdi nevű szeleburdi gyermek egyén, ki sem hallgatta őket, sőt mentegetődzésökért elzáratással fenyegette; különösen Nagy Márton nevü 68 éves öreg ősz hajú embert, a gyermek hivatalnok meg akarta vasaltatni, s te gazember cimmel illette azért, hogy szólni mert Az ítélet ebből állott: kentek az ünnepeken és vasárnapokon dolgoztak : tehát fizetnek 8 nap alatt, ha különben nem, executióval is egy-egy pengő forintot. Nem volt szükség, sem tanura, sem a vádlottak kihallgatására; elég volt a plebánus misztifikált, álszinbe öltöztetett vádja. Eddig van a hozzám mint azon időbeli espereshez beadott panasz, az utána orvoslat eszközlését kérő folyamodványt nem szükség leirnom. Elég legyen annyit tudni, hogy minden erélyes föllépésem, az illető helyekre lett fölterjesztésem, eredmény nélkül maradt. Jelen közlésem már nem keres orvoslatot. De hivatalos irományaim halmaza közül 16 év multával kerülvén szemem elé ; részint, hogy az olvasó közönség, a közeli mult évtized és a mostani közti nagy különbséget lássa s a jelent a mult felett becsülni tudja ; részint, hogy a derék plébánust Rakowszkit, ki ha él azóta 16 évvel idősebb, s tán humánusabb is, megismerje; hogy neki a kanonokság felé ily fénylő érdemének napfényre hozásával lépcsőt készítsek; jónak láttam a prot. egyházi lapban közleni, s az olvasó közönség ítélete alá bocsátni. Édes Albert. Külföldi egyház és iskola. A svájci reformegylet. (Vége.) H. A temetés sem kizárólagos dolga többé az egyháznak. Halottaink eltakarítása és nyughelye felett ezentúl polgári hivatalok is fognak őrködni. Ez is első sorban védeszköz a kath. egyház hatalmaskodása ellen. Nem fogja hát többé azt, ki az utolsó kenetben tán nem akart részesülni, ének és harangszó nélkül, a temető árkába temetni. Az állam, az egyház ily fanatikus önkénykedóse ellen, védeni fogja a