Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-09-27 / 39. szám

geliumi bölcseséggel fejtegette ama kérdést, hogy hol található fel és* hol nem található fel a Krisztus. Találó fordulatai, meglepő ellentétei, de legfőkép magvaseszméi kívánatossá teszik, hogy beszédét minél hamarább nyomtatásban is olvassuk. Utána főtiszt. Tőrök Pál ur lépett az ur asztalához és megható vonásokban ecsetelte a főpásztori tisztet, felmutatva a dunántuli egyházkerület kiváló püspökeinek alakjait, a jelen levő nyugalomba lépett püspökét, és végre az uj püspök édes atyjának Vámosi Pap Istvánnak kimagasló alakját, mely protestáns egyházunk büszkesége leend miuden időben! Örömmel hallottuk főpásztorunk ajkairól ama bölcs tanácsokat, melyek egy tapasztalatokban lefolyt élet legszebb eredményei, örömmel hallottuk ama magas eszméket, melyeknek az ő élete munkássága leghívebb kifejezője, és a melyeket ifjú társának munkássága kezdetén, atyai jósággal kötött lelkére ! Az esperesek egyszerű és rövid de megható áldása befejezvén a szertartást, a küldöttségek ismételten az iskola nagy termébe vonultak, hogy tisztelegjenek a beiktatott püspök előtt. Az egyházkerületek részéről Nagy Péter, Török Pál, Révész Bálint superintendensek üdvözölték, azután az egyházmegyék, és egyéb küldöttségek fejezték ki hódolatukat. Főtiszt. Pap Gábor ur mindegyik küldöttségnek külön felelt, és beszédét mindig lekesültség és nemes tüz jellemezte. A banquette, melyen számtalan toaszt fűszerezte a pezsgő kedvet, a helybeli tűzoltók érdekes productiója és végre este a tűzoltók által rendezett bál fejezte be e nap eseményeit. Másnap megkezdődött az egyházkerületi közgyűlés, melyről lapunk más rovata hoz majd értesítést. Nem tehetjük le a tollat a nélkül, hogy a nyilvánosság előtt lapunk hasábjain kifejezést ne adjunk zsomszéd egyházkerület és főként uj püspöke iránt érzett mély szeretetünknek. A mindenható isten segítsége legyen ő velük és adja, hogy főtiszt. Pap Gábor ur, a kor kívánalmait és protestáns egyházunk égető sebeit megismerve, nemes bölcseséggel kormányozza egyházkerületét, hogy az, mint része az egésznek; az egész boldogságának és haladásának eszközlöje legyen! Komárom városa pedig fogadja végül elismerésünket ama gyöngéd figyelemért, melyben vendégeit részesité, tartsa meg jó emlékünk, mint mi megőrizzük az övét! FelekiJózsef. A tornai ref. egyházmegye őszi gyűlése. A tornai ref. e.-megye f. hó 7—8. napjain Bódva-Yendégiben tartá meg őszi gyűlését. Ezen gyűlés, bár nem a szokott helyen és módon folyt le, mégis jobban ment végbe az eddigieknél; u. i. a mi a helyet illeti, eddig az rendesen, bármily szűk helyiség volt a paplak, a gyűlés ott tartatott meg. így történt aztán, hogy a szük oldal szobába összezsúfolt benevolus auditorok, u. n. kis gyűlésnek zaja, néha-néha pohár csengése, „halljuk! halljuk!" szavak kínozta az oldalszoK ából kitódult pipafüst fellegben alig látszott elnökséget. Most ezek közül egy sem ismétlődött, mivel a gyűlés nem a paplakon — mint eddig — hanem a templomban méltóságos csend- és rendben folyt le. De lássuk a módot, és azt, valyon jobb volt-e az is az eddigieknél. Igaz, hogy korunk a felvilágosodás korszaka, s igy olyan, hogy véleményét mindenki szabadon nyilatkoztathatja ki, ahogy érez ugy beszélhet, és e tekintetben nekünk protestánsoknak példát is kell mutatnunk; mindezek mellett vannak oly ügyek, melyeknek tárgyalása zárt ülésben kívánatos. Egy ilyen ügy volt jelen gyűlésünkben a szőlősardói papválasztás meg- vagy meg nem>rősitése; a hol a megválasztott lelkész korteskedéssel vádoltatván , az ennek nyomozására kiküldött bizottság jelentése zárt ülésben tárgyaltatott s a megválasztott felett Ítélet hozatott. Hogy sokkal jobb az ily természetű ügyeket zárt ülésben tárgyalni, felölök határozatot hozni, megtanították egyházmegyénket ez év tavaszán Színben tartott gyűlésnek e lapban is — bár nem egész híven — közölt drastikus jelenetei, midőn az égerszögi ilyféle papválasztás, illetőleg korteskedés nyomozása végett kiküldött bizottság jelentése tárgyaltatván, épen olyan illetlen, mint méltatlan nyilatkozatok, nyers személyeskedések zavarták a gyűlés legkomolyabb tanácskozásának folyamát. Most ezek közül sem ismétlődhetett egy sem. A mennyiben a szőlősardói ügy zárt ülésben tárgyaltatott, s hogy ez ügy a bebizonyult korteskedéssel történt választásnak az e. k. gyűlés határozata értelmébeni megsemmisítéssel végződött legyen : általános óhajtása volt minden egyházi ügyet komolyan szivén viselőnek. Valóban szomorú dolog az, hogy az egyházi térre is átcsapott a mindenféle társadalmi erkölcsöket megmételyező korteskedésnek hulláma. Megtörtént már ez itt is, s ha annak kellő gát nem vettetik, azon veszsziik észre magunkat hogy elseper minden érdemet, beiszapolja a népnek azt a kevés tiszta erkölcsét, s felemeli azokat, kik a Krisztust csak kenyérért kísérik, kiknél a papi hivatal nem egyéb könnyű keresetnél kenyérhivatalnál. — Hát azok fogják már romba döntetni az urnák düledező oltárát, a kiknek azt életök árán is támogatni kellene? Hát azok fogják kioltani az erkölcsiség szent tüzét, akiknek utolsó lehelletökkel is élesztgetni kellene ? — Ne tudakozódjunk, nézzünk szemökbe, kik azok? Egy párt íme bemutatok. Alig halt meg szőlős-ardói lelkésztársunk, már ajánlgatta elterjedt hir szerint a gróf tisztje a Felső-Borsodban érdemekben megőszült szendrői káplánt; de az ajánlás már a népnek nem ér semmit, ahhoz igérni — az igéret után adni kell. Megvan ez is, van a grófnak legelője Szőlős-Ardóban — meglesz, csak ti tegyétek meg, hogy tetszésem szerint válaszatok! És lehet-e a népre csábítóbb a legelőnél? Igen jól tudta ezt egy más palástos atyánkfia Almási Lajos, kinek isten kegyelméből mindene bőven van, csak ekklézsia hiányzik ; de hiszen gondolván: ekklézsiát lehet venni, a gondolat tetté ért, 88*